Az árnyékszék izgalmas középpontja a székesfehérvári múzeum tárlatának, ahol a történelem és a kultúra találkozik. Fedezd fel a múlt titkait egy különleges VIDEÓ és GALÉRIA segítségével!

"Lenyűgöző és egyedi tárgyakkal várjuk az érdeklődőket, mint például a Guttmann-féle lezáró fedéllel ellátott intarziás utazó toalett, amely valódi mestermű. Ez a gyönyörű darab kiváló minőségű faberakásos díszítéssel büszkélkedhet, és kifejezetten erre a kiállításra újították fel a restaurátoraink. Sok látogató első pillantásra gramofonnak nézi, ám ez a benyomás téves" - mesélte Izinger Katalin művészettörténész, aki az Egy múzeum tekintete - A Szent István Király Múzeum első 150 éve című kiállítás kurátoraként kalauzolta a Vasárnap.hu stábját a székesfehérvári Csók István Képtárban.

Az árnyékszékhez hasonló, ritkán vagy tán sohasem kiállított tárgyak is előkerültek a múzeum raktáraiból arra a tárlatra, amely a múzeum első 150 évét pár, első blikkre tán oda nem illő leltározott tárggyal is ünnepli. Dehogy tiszteletlenségről van itt szó, egészen másról: rajongó szerelemről azon használati és műtárgyak - és az általuk elmesélhető történetek - iránt, amelyeket a múzeumcsináló hevület az idők során egybegyűjtött a királyi városban.

A szóban forgó tárgy leírása szerint a 19. századi árnyékszék elsődlegesen az éjjeli edény használatának diszkrét és kényelmes alternatíváját nyújtotta. Különösen előnyös volt olyan területeken, ahol a közös illemhelyek hiányoztak, és nem volt kiépített csatornahálózat. Mobilitásának köszönhetően tábori árnyékszékként is funkcionált, továbbá hosszabb utazások során is használták, hogy fokozzák a kényelmet.

Itt van egy történet, amelyet mindenki ismer, vagy legalábbis a belőle született verset.

"Weöres Sándor 1947-ben volt igazgató a fehérvári múzeumban, de leginkább verselgetett, iszogatott, pihengetett. Amikor Radnóti Aladár, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének helyettese Fehérvárra jött egy kőtárnyitóra, Weöres Sándort egy római gyermekszarkofágban találta sziesztázni. Nagyon gyorsan megszűnt Weöres Sándor múzeumi munkája, viszont megírta a Kutya-tár című verset"

„Tedd egyedivé a szövegedet” – mondta Izinger Katalin, majd folytatta:

""Harap-utca három alatt / megnyílott a kutya-tár" - a Harap utca, az a Bognár utca, a kutya-tár, az a kőtár. "Síppal-dobbal megnyitotta / Kutyafülű Aladár" - ő pedig konkrétan ez a Radnóti Aladár nevű személy. Így került be a magyar irodalmi életbe a fehérvári múzeum"

A Vasárnap.hu-nak nyilatkozó kurátor hangsúlyozta, hogy az emlékezeti kiállítás anyagának összeállítása során nem a kronológiai sorrendet helyezték a középpontba. Céljuk nem az volt, hogy a másfél évszázad legkiemelkedőbb pillanatait egyetlen tárlatban bemutassák, és távol állt tőlük a "legjobb pillanatok" koncepciója.

"A legpompásabb fotó, a legértékesebb néprajzi kincs, a legfényesebb régészeti lelet – ezek a látogatóink számára többnyire ismerősek, hiszen a múzeum gyakran bemutatja őket. Célunk az volt, hogy rengeteg különleges és izgalmas történettel rendelkező régiséget állítsunk ki, amelyekre a közönség még sosem volt lehetősége ránézni" – osztotta meg.

A régész, a néprajzos, a helytörténész, a művészettörténész és a könyvtáros szakemberek, valamint a Hetedhét Játékmúzeum kurátora közösen dolgoztak azon, hogy egy izgalmas tárlati egységet hozzanak létre, amely 18 kulcsfogalom köré épül.

"Hadd beszéljek a szenvedélyről, mert ezen keresztül a kiállítás koncepciója, felépülésének módszertana nagyon jól leírható" - mondta Izinger Katalin; a szenvedély a 18 fogalom egyike az utazás (lásd utazó árnyékszék), a kedvenc, a trend, az ünnep vagy éppen a trauma mellett.

A muzeológusoknak a "saját" gyűjteményükből kellett az egyes fogalmakhoz tárgyakat kapcsolniuk, de a múzeumi leltárkönyvben nincs olyan rubrika, hogy szenvedély, meg utazás... Ilyen egyszerűen nem lehet keresni a a leltárkönyvekben... Ismerni kell a tárgyakat! Ismernie kellett például a Fekete Sas Patikamúzeum szakmai felelősének, hogy van egy olyan üvegedénye, amelyen az áll, hogy Tinct Cantha. De ettől még vajon hogy jön ide a szenvedély?!

A hasáb alakú üvegedény, melyet pálmafák díszítenek, egy titkos szenvedélyt rejteget, amely a múlt sötét árnyait idézi. A 18. században népszerű, de cseppet sem ártalmatlan potencianövelő szer, a szárított kőrisbogár alkoholos kivonata (Tinctura Cantharidum - kőrisbogár-festvény) megtalálható benne. Ezt a férfiak körében kedvelt, erős vérbőséget kiváltó szert óvatlan használata sokszor végzetes következményekkel járt. Így került ez a figyelemre méltó, de talán kevésbé ismert tárgy a város Fő utcáján található patikamúzeum ünnepi kiállításának középpontjába, ahol a múlt titkai és a veszélyes tudományok összefonódnak.

A tárgyak rejtelmei és az általuk mesélt történetek varázsa, valamint a múzeum iránti szenvedély folyamatosan áthatja a kiállítást, amely számos kreatív és interaktív elemmel gazdagodik. Képzeljük el például a régi, leselejtezett könyvtári kartotékszekrényt, amely új életre kelt, hála egy médiadizájner és egy programozó ügyességének. Amikor a látogató kihúzza a fiókját, varázslatos módon egy fényképgaléria tárul fel a szemközti falon, amely a fiók mozdulatára reagál. Minden egyes fiók újabb meglepetéseket rejteget, elmerülve az ezer fénykép titkaiban, amelyek mindegyike digitális formában létezik, s egyetlen példa sem található kinyomtatva. Ez a kiállítás nem csupán látványos, hanem egy igazi élménnyé varázsolja a látogatást, ahol a múlt és a technológia találkozik.

Beszélhetnénk arról a különleges digitálisan megörökített vendégkönyvről is, amelynek elkészítéséhez a Szent István Király Múzeum munkatársai hat évtizednyi vendégkönyv bejegyzéseit kutatták át. Ennek során számos érdekes és értékes írást válogattak ki, hogy ezeket digitális formában, interaktívan mutathassák be a látogatóknak.

Mi azonban emeljük ki inkább azt az animációs kisfilmet, amelyet Csáki László rendezett a múzeum szakembereinek forgatókönyve alapján, s amely anno Marosi Arnold keze révén elsőként leltárkönyvbe írt több ezer éves tárgy - egy fabrikálója által elhajított kőbalta - történetén keresztül mesél a fehérvári múzeum viszontagságos és dicsőséges, a közművelődés érdekében tett erőfeszítéseiről és történetéről.

1873. október 27-én alakult meg a Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet, amely sok más egyéb gondja és célkitűzése mellett saját épületet, vagy legalább valami bérleményt is untalan keresett. A kezdetekben a vármegyeházán kaptak helyiségeket az összegyűjtött tárgyak kiállítására, azonban egy idő után, 1884-ben kiebrudalták onnan őket. Alább is hagyott a lendület, amely a már említett Marosi Fehérvárra érkezése után éledt fel újra. A Pécsről érkező ciszterci tanár, pécsi múzeumalapító (!) vette főnixszárnyai alá a múzeum ügyét, s 1910-ben ő lett annak a Múzeumegyesületnek az első embere, amely az Egylet munkáját folytatta.

Marosi Arnold munkássága nemcsak a gyűjtemény precíz beleltározásában mutatkozott meg, hanem abban is, hogy 1929-ben az egyesület megszerezte a várostól azt a Bognár utcai (ma Országzászló tér) épületet, amely végre otthont adott a múzeumnak. Ez a helyszín különleges jelentőséggel bír, hiszen itt Weöres Sándor is számos izgalmas kalandba keveredett – emlékét dombormű őrzi az épület falán, ami nem csoda, hiszen a város büszkén tekint vissza arra, hogy a költő élete egy szakaszát itt töltötte. Az épület a mai napig a Szent István Király Múzeum kiemelkedő kiállítóhelye, ahol a múlt és a jelen találkozik.

A kisfilm főszereplője, a kőbalta, Marosi keze alatt is megfordult, és bár egy titkot felfedünk vele kapcsolatban, ez nem nagy gond. Az "Egy múzeum tekintete" című kiállításban ez a bronzkori homokkő kőbalta a középpontban áll, és a tárlat végén is ő zárja a sort.

Mi rejlik még a szemünk előtt? Egy emlékeztető arra, hogy 1986-ban az Országzászló téri kiállítóhelyen készült a Linda című nyomozós magyar filmsorozat egyik része. Az itt látható vitrin tele van edényekkel, amelyek ünnepi étkezéseket idéznek fel, és időben 7000 évet ölelnek fel. Közöttük egy őstulok impozáns szarva, egy kanászkürt, valamint egy türelemüveg is helyet kapott. Madarak, ékszerek, kalapok, plakátok és újságcikkek sokasága mellett bizar és aranyos tárgyak sorakoznak: egy bajuszos bácsi, dinoszaurusz-faragvány és egy magyar motívumokkal díszített borotválkozó tükör. Fellelhetünk nyílvégeket is, valamint Benczúr Emese hímzését egy MÁV-os függönyön, amelyen a "Munka közben az utazásra gondolok" felirat végtelenítve olvasható. De hiába is próbálnánk mindent felsorolni, a lista sosem lenne teljes.

Ne késlekedjenek, hiszen az év kiállítása díjra jelölt tárlata már csak november 9-ig látogatható Székesfehérváron! Az ünnepi hosszú hétvége és az őszi szünet remek alkalmat kínál egy felfedezőútra a Dunántúlon. Ráadásul bizonyos napokon ingyenesen tekinthetik meg a kiállítást, így érdemes kihasználni ezt a különleges lehetőséget!

Ne kövessék el azt a hibát, amit az emberek tettek a hatvanas években, amikor halogatták Csontváry Kosztka Tivadar fehérvári kiállításának meglátogatását. Akkoriban ugyanis egy rendkívül sikeres esemény zajlott, amely szakmai és közönségsikert aratott, rengeteg érdeklődőt vonzva. A kiállítást nemcsak a helyiek, hanem neves vendégek is megtekintették, mint például Kádár Jánosné, aki Nyina Hruscsova kíséretében érkezett, a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkárának felesége, valamint két lánya. Számukra ez a látogatás a hölgyprogram szerves részét képezte, és a festmények lenyűgözték őket. A múzeum vendégkönyvében a mai napig olvasható a nyomuk, emlékeztetve arra, hogy a művészet élménye örökre megmarad.

F. Petres Éva, a múzeum akkori igazgatóhelyettese, emlékeiben felidézi, hogy a látogatás után szinte azonnal, talán már másnap, megcsörrent a telefon. Aczél elvtárs üzenete világos volt: a kiállítást sürgősen Budapestre kell vinni, ahol nem a Nemzeti Galériában, hanem a Szépművészeti Múzeumban kell bemutatni.

A kiállítás elvitelét nagy csapásként élték meg Székesfehérváron.

A székesfehérvári Középkori Romkert területén különös felfedezésre bukkantak: egy lefejezett férfi maradványait találták meg.

Régészeti felfedezés: az évezredes bodajki néphagyomány Szent István királyról végre valósággá válhat!