Az ágyástakarás egy olyan kertészeti technika, amely segít megóvni a talajt és támogathatja a növények egészséges fejlődését. E módszer során különböző anyagokat, mint például mulcsot, leveleket vagy fűrészport, helyezünk el a növények körül. Ez nemcsak a

Egyik este Böbe nem jelent meg, és Elza is eltűnt. Többször is próbáltam felhívni őket, kiabáltam értük legalább hat különböző alkalommal, még késő este is, de úgy tűnt, hogy teljesen figyelmen kívül hagytak.

Viszont amit Böbe másnap reggel művelt! Ilyet még nem láttam. Nyafogott, duzzogott, nem lehetett hozzáérni se, mert verekedett, püfölte a kezemet és nagyon-nagyon mérgesen mondta a magáét. Teljesen magán kívül volt. :D

Először nem is tudtam, hogy mi van, de aztán leesett, hogy szerintem azért dühöng, mert éjjelre kinn maradt... pedig nem is volt hideg.

Amikor végre megértettem, hogy miért ennyire felbőszült, akkor én is odavágtam neki, hogy mit képzel magáról. Hányszor próbáltam elérni őt, és meddig gondolja, hogy még üvöltözni fogok érte az éjszakában?

Hmmmm... elhallgatott és a dühöngés is elmúlt.

Nomost ilyet macskánál én még nem láttam... rendesen tiszta ideg volt és előadta a "velem senkise törődik" meg a "hogy mertél kinn hagyni éjszakára te emberállat?" műsort, amíg le nem dorongoltam a MacskaKirálykisasszonyt. :D :D

Egyébként a következő éjszaka sem tette be a lábát... Elzának sokkal inkább volt esze, míg ez a kis majom kint ácsorgott és az esőt figyelte végig. Akkoriban érkezett az a hatalmas esőzéssel tarkított éjszaka. Én mindig is úgy gondoltam, hogy ezeknek a lényeknek sokkal több eszük van, mint amennyit általában mutatnak magukból.

Ma ismét kicsit a kertben tevékenykedtem (mielőtt megérkeztek volna az esők). A gyomok eluralták a területet, így először fellazítottam a talajt, majd nekiláttam a paprikák ágyásának kialakításához.

Kivettem a füvet, majd visszahelyeztem a talajra, vagy éppen a szalmára, ami nyáron mulcsként funkcionált. Ezután néhány vödör friss komposztot terítettem rá, végül pedig az egészet szénával takartam le.

Látom, hogy a talaj fokozatosan alakul át, ami számomra is új élmény. Remélem, hogy idővel elérjük azt a szintet, amikor már nem szükséges villázni, csupán a gyökérzöldségek esetében.

Az ösvény azon szakaszát, ahol a természet szépségei kibontakoznak, szándékosan nem fedtem el.

Kíváncsian várom, hogy beválik-e ez a módszer, de bízom benne, hogy így lesz. Nem csupán azért, mert szeretnék kevesebb időt tölteni a villázással – a csodaásóvillám használata valóban szórakoztató –, hanem a talaj egészsége miatt is.

Most már tisztán látom, hogy a talaj kimerült, és az a marhatrágya, amit eddig használtam, már nem elegendő a növényeim számára. Így hát szükségem van komposztra, és a takarás kérdése sem lehet vitás, ha az idei nyárra gondolok.

Úgy gondolom, hogy innentől kezdve csak rakni kell az ágyásokra folyamatosan a cuccot, komposzt-takarás, marhatrágya-takarás és nem kell vele megállni.

A szövegedet egyedivé téve, íme egy alternatív változat: Nem éppen a klasszikus szépség megtestesítője, és távol áll a hagyományos, gondosan karbantartott ágyások ideáljától, amelyek még mindig elismerést kapnak a képmegmérettetéseken (nem tudom, miért ragaszkodnak annyira a csupasz, kopár föld látványához). Ennek ellenére úgy vélem, hogy a talajom sokkal egészségesebb és élettel telibb lesz, mint a jól megkomponált, de steril környezetek. Hát majd csak kiderül!

A kertben szép őszi színek vannak, de ezek még az eső előtt készültek, azóta már nem ilyen szép.