Európa egy digitális szerelmi háromszög bonyodalmaiban őrlődik, ahol a technológia, a kapcsolatok és az érzelmek bonyolult hálózata feszül egymásnak. Az online világ intimitásai és kihívásai egyaránt megjelennek, miközben a kontinens különböző kultúrái és

Az Európai Unió csütörtöki brüsszeli csúcstalálkozója során a vezetők a digitális szuverenitás melletti egységüket hangoztatják, azonban a szavak mögött komoly feszültségek rejlenek. Franciaország a technológiai függetlenségért küzd, míg Németország a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozza. Eközben az Egyesült Államok továbbra is meghatározó szereplője marad az európai technológiai ökoszisztémának, ami még inkább élesíti a vitákat és eltérő nézőpontokat a kontinens jövőjéről.

A digitális átállás napjainkban már nem csupán technikai vagy gazdasági kérdésként merül fel, hanem geopolitikai dimenzióval is bővült Európában. Az uniós vezetők csütörtöki csúcstalálkozóján várhatóan elfogadandó közös nyilatkozat első pillantásra egységet sugall, de a háttérben valójában egy mély stratégiai feszültség húzódik meg a kontinens két legnagyobb hatalma, Franciaország és Németország között. A kérdés, hogy mit is takar valójában a "digitális szuverenitás", komoly vitákat generál, és rávilágít a különböző nézőpontokra, amelyek e fogalom körül kialakultak.

Párizs célja a digitális függetlenség elérése, amelynek keretében a helyi technológiai innovátorok támogatása és az amerikai techóriások, mint az Amazon, Google vagy Microsoft, háttérbe szorítása áll. Ezzel szemben Berlin óvatosabb megközelítést képvisel, a "nyitott szuverenitás" elvét követve: célja a biztonság erősítése mellett a transzatlanti gazdasági kapcsolatok megőrzése is. Németország jelentős kereskedelmi függősége az Egyesült Államoktól megnehezíti, hogy nyílt konfliktusba kerüljön Washingtonnal, különösen az exportorientált iparágak, mint az autóipar fényében.

A csúcstalálkozóra készült uniós nyilatkozat jól tükrözi a két irányvonal közötti kompromisszumot. A dokumentum egyszerre hirdeti Európa "digitális szuverenitásának megerősítését" és a "megbízható partnerekkel való szoros együttműködést", ami egy olyan politikai egyensúlyt sugall, ahol az EU a függetlenség és az együttműködés határvonalán egyensúlyozik. A helyzet érzékenységét jól példázza, hogy egy amerikai Amazon-felhőszolgáltatás leállása hétfőn széleskörű zűrzavart okozott a digitális rendszerekben Európa-szerte, újra rávilágítva a kontinens amerikai technológiai infrastruktúrával szembeni kiszolgáltatottságára.

Franciaország új digitális minisztere, Anne Le Hénanff határozottan a technológiai függetlenség előmozdítása mellett áll, különös figyelmet fordítva a felhőalapú szolgáltatásokra, ahol az amerikai vállalatok dominálnak. Ezzel szemben német kollégája, Karsten Wildberger egy "nyílt párbeszédet" sürget a digitális szuverenitás fogalmáról, és figyelmeztet arra, hogy Európa ne váljon "bezárkózó" és protekcionista irányvonal áldozatává.

A két ország közötti eltérés messze túlmutat a csupán retorikai különbségeken. Martin Merz, a német SAP egyik vezetője, úgy látja, hogy a francia modell egy államilag irányított, a nemzeti függetlenségre fókuszáló stratégiát képvisel, míg a német megközelítés a piaci alapú megoldásokra és az európai együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás is alátámasztja ezt a feszültséget: míg a franciák többsége azt vallja, hogy az országnak önállóan kellene versenyeznie a globális technológiai élvonalban, a németek inkább a regionális szövetségek erejében látják a jövő lehetőségeit.

A vitát tovább élezi, hogy Berlinben is erősödnek a hangok, amelyek a túlzott amerikai függést bírálják. Friedrich Merz kancellár az utóbbi hónapokban egyre nyíltabban beszél az amerikai partnerség korlátairól, és egy "szuverén, de interoperábilis" német digitális infrastruktúra kiépítését sürgeti. Ennek ellenére Németország továbbra sem kívánja kockáztatni gazdasági kapcsolatait - ahogyan azt a Huawei 5G-berendezéseinek késlekedő kivonása is mutatja, amelyet részben a kínai megtorlástól tartó autóipar fékezett.

Az Európai Bizottság hasonló dilemmával küzd. Egyrészt egyre nagyobb a politikai nyomás, hogy támogassa az uniós technológiai szereplőket és korlátozza az amerikai dominanciát, másrészt Washington folyamatosan bírálja azokat az uniós szabályozásokat, amelyek szerinte "tisztességtelenül" célozzák az amerikai cégeket.

A digitális szuverenitás fogalma még mindig nem teljesen világos. Dave Michels, egy londoni kutató, úgy véli, hogy ezt a fogalmat két alapvető dimenzióra lehet bontani: az egyik a technikai szuverenitás, amely a digitális adatok védelmét és a külföldi befolyás elleni védelmet célozza, míg a másik a politikai szuverenitás, amely a stratégiai önállóságot és a gazdasági stabilitást helyezi előtérbe. Noha a két dimenzió egyre inkább összefonódik, nem fedik le egymást teljes mértékben, és éppen ez a különbség feszültségeket szül a tagállamok között.

A következő mérföldkő a novemberi berlini csúcstalálkozó, ahol Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz kancellár is jelen lesz. Az esemény célja, hogy közös irányvonalat határozzanak meg Európa digitális jövője számára. Ugyanakkor a háttérben továbbra is ott lóg a kérdés: vajon képes lesz-e a kontinens elérni a valódi technológiai függetlenséget anélkül, hogy eltávolodna legfontosabb szövetségeseitől?

A német digitális minisztérium szóvivője szerint a cél "nem az autarkia, hanem a képességek és a potenciál megerősítése". Ugyanakkor Johannes Schätzl német parlamenti képviselő figyelmeztetett: egyetlen csúcstalálkozó nem oldja meg a problémát. De ha az EU vezetői végre közösen kijelölik az utat egy erősebb, önállóbb digitális Európa felé, az már önmagában is történelmi lépés lehet - egy kontinens számára, amely egyszerre próbál függetlenedni és kapcsolódni a technológiai szuperhatalmak világában.