Tizenkét évszázad elteltével, egészen pontosan 471 esztendeje látta meg a napvilágot Balassi Bálint, a magyar líra kiemelkedő alakja. Szellemi öröksége ma is élénken hat ránk, versei és költői gondolatai pedig továbbra is inspirálnak minket.

Több mint négy évszázada, 1554. október 20-án látta meg a napvilágot Balassi Bálint, a magyar reneszánsz irodalom egyik legjelentősebb költője, Zólyom várának falai között. Élete és munkássága máig hatással van a magyar kultúrára.

A mai Szlovákia földjén született báró Balassi János, aki várkapitányként vált ismertté, és a kor egyik legjómódúbb, legnagyobb hatású alakjának számított. Ő volt Sulyok Anna első gyermekeként, és családjuk később még három újabb taggal, Ferenc, Anna és Mária érkezésével bővült.

Balassi Bálint nevelése 1564-től kezdődően Bornemissza Péter irányítása alatt zajlott. Ezt követően, 1565-től Nürnberg városában folytatta tanulmányait.

1569-ben Balassi Bálint apját és nagybátyját, Dobó Istvánt, hamis vádakkal letartóztatták, ami arra kényszerítette a családot, hogy Lengyelországba meneküljön. Két évvel később, 1572-ben amnesztiát kaptak, amely lehetőséget biztosított számára, hogy az udvarnál pohárnokként szolgáljon. 1573-ban részt vett az Erdély ellen indított hadjáratban, ahol fogságba esett, de szerencséjére Báthory István, aki megkedvelte őt, nem adta ki a szultánnak.

1576-ban Lengyelországba utazott az erdélyi fejedelemmel, majd egy év elteltével visszatért szülőföldjére.

Próbálta rendezni a családi problémákat, ám ehelyett csak tovább bonyolította azokat. Tehetsége és talpraesettsége ellenére kicsapongó életmódja miatt sokakat elidegenített magától.

1579 és 1582 között Eger várában hadnagyi posztot töltött be, de hamarosan elbocsátották, mivel szabadidejében a polgárokon vezette le frusztrációját. Ekkor ismerkedett meg Losonczi Annával, akinek a birtoka Felvidék egyik legnagyobbnak számított. Anna férje, Ungnád Kristóf, az egri vár kapitánya, osztrák származású volt, később horvát báni címet nyert el. A költő és a kapitány felesége között hat éven át tartott a viszony, ám ennek Balassi nősülése vetett véget. 1584-ben, a hozomány miatt, elfoglalta Sárospatak várát, majd unokatestvérét, az özvegy Várdai Mihályné Dobó Krisztinát vette feleségül, aki a vár úrnője volt. A frigyet vérfertőzéssel vádolták, és Dobó Krisztina végül elhagyta férjét.

Házasságukat 1587-ben a pápa maga nyilvánította érvénytelennek. Közben Balassi hatalmas vagyonát sajnos elpazarolta.

Balassi, miután elhagyta evangélikus hitét, katolikus hitre tért. Az ő életének ezen fordulópontjában, amikor a változásra készült, szerelme, Losonczi Anna férje sajnos elhunyt. A költő szenvedélyesen próbálta elnyerni Anna szívét, de minden igyekezete ellenére a nő végül nemet mondott neki.

1589-ben Lengyelországban bujdosott, és elhatározta, hogy katonai pályára lép. Azonban a sorsa újra közbeszólt, amikor Debnó várában újra szerelemre lobbant. Ekkor születtek meg a Célia-versek, melyek e különleges érzések kifejezésére szolgáltak.

Élete végső szakaszában bortermelés és lókereskedelem foglalkoztatta, miközben a művelt arisztokraták körében nagyra becsült művészként ismerték.

A tizenötéves török háború kitörésekor katonának állt, és ez is okozta a vesztét: 1594. május 19-én Esztergomnál egy ágyúlövés találta el, május 30-án hunyt el.