Budapesttől csupán egy rövid autóútra olyan fákat találhatsz, amelyek a világűr határain is túljutottak.

Egy 1971-ben végrehajtott különleges kísérlet során fák magvait juttatták el a Hold körüli pályára, hogy teszteljék, hogyan reagálnak a súlytalanságra. A kísérlet sikeresen zárult, hiszen a magvak később a Földön kikeltek, és ma már szemtanúi lehetünk e különleges növényeknek.

Öt fafajta 500 magját is magával vitte az űrbe az 1971-es Apollo 14 misszió parancsnoka, Stuart Roosa, hogy kipróbálja, a Hold körül keringő magok később életre kelnek-e a Földön. Az ötletet Ed Cliff, az USA Erdészeti Szolgálatának akkori vezetője adta, akit Roosa a füstugró (ejtőernyős tűzoltó) munkáiból ismert.

Az űrrepülés következtében a magok egy mississippi és egy kaliforniai erdészethez jutottak, ahol az ötszáz magból 420 fa kezdett el kihajtani.

Néhány fát az úgynevezett "normális" földi fajok társaságába ültettek, és az eltelt négy évtized tükrében megállapíthatjuk, hogy nincs észlelhető eltérés a Holdfák és földi rokonaik között. Az 1975-76-os időszakban a magok egy részét az Egyesült Államok különböző erdészetek között osztották szét, ezzel is megünnepelve az ország függetlenségének kétszázadik évfordulóját. Mivel a kiválasztott fajták mind az amerikai déli és nyugati vidékeken őshonosak, nem minden szövetségi állam részesülhetett ebben az ünnepi gesztusban.

Különös módon a fák pontos helye évtizedekig ismeretlen volt a nyilvánosság előtt.

A Holdfák felfedezése egy különleges történet kezdete, amely 1996-ban indult, amikor Joan Goble tanárnő osztálya rábukkant egy informáló táblára egy Holdfánál. Ez az inspiráló élmény arra ösztönözte őt, hogy levelet írjon a NASA-nak, ahol bár sokan nem voltak tisztában a Holdfák létezésével, mégis érdeklődés támadt az ügy iránt. A NASA munkatársai végül rátaláltak Roosa utasításaira, amelyek pontosan megadták, hová kellene ültetni ezeket a különleges fákat.

Williams készített egy táblázatot az ismert Holdfák lelőhelyeiről és fajtáiról, de a lakosság segítségét is kérte az összes fa felkutatásához. Később az adatbázist folyamatosan frissítették és ellenőrizték, cikkeztek róla a Wired magazinban, ahol megadták Williams e-mail címét további infókat várva. A NASA vonatkozó oldala a mai napig is aktív.

Roosa lánya, Rosemary, elhatározta, hogy életre hívja a Holdfa Alapítványt, amely célja, hogy világszerte elültessen különleges Holdfákat. Ez a kezdeményezés már nem az első generációt képviseli, hiszen a család történetének mély gyökerei vannak a természetvédelem iránti elkötelezettségben, és ez az örökség most új formát ölt. Rosemary célja, hogy a következő generációk számára is fenntartsa a zöld területeket, és egy olyan világot építsen, ahol a természet és az emberek harmóniában élnek együtt.

A Holdfák gyümölcsei, amelyeket néha Félholdfának is neveznek, valódi különlegességek. Az angol elnevezés, Half-Moon tree, bár pontos, mégis elveszíti azt a játékosságot, ami a magyar kifejezésben fellelhető.

A NASA huntsville-i (Alabama) űrközpontjában egy különleges Félholdfa áll, amely nem csupán egy egyszerű fa, hanem egy történelmi szimbólum is. Ez a fa kulcsszerepet játszott az Apollo 14 űrmissziót megvalósító Saturn V rakéta fejlesztésében, hozzájárulva ezzel az emberiség űrkutatásának egyik legnagyobb mérföldkövéhez.

Eredeti fából nincs sok az Egyesült Állomokon kívül, mindössze három országban találunk Holdfákat: Brazíliában, a svájci Luzernben és az olaszországi Tradatéban. Ez utóbbi kettő nagyjából egyforma távolságra (bő ezer kilométerre) van Budapesttől. Luzernben a Svájci Közlekedési Múzeumot érdemes felkeresni, Tradatéban pedig az Appiano Gentile Parkot.

Legutóbb a divat világának és a világűr lenyűgöző összefonódásáról írtunk, amikor az Axiom Space és a neves Prada divatcég egyedi szkafandert alkottak meg. E különleges kreálmányt egy látványos installáció keretein belül mutatták be Milánó szívében, összhangban a városban zajló "űrkongresszussal", ahol a jövő és a stílus határvonalainak felfedezésére került sor.