A korábbi fehér házi tanácsadó szerint Trump intézkedései következtében az Egyesült Államok gazdasági helyzete gyengült Európához képest, míg az Európai Unió jelentős előnyökre tett szert a vámalkuk révén.

Fedezd fel a magyar gazdaság jövőbeli lehetőségeit és szerepét az átalakuló világgazdasági környezetben a Portfolio gazdasági csúcskonferenciáján, a Budapest Economic Forumon! Ne hagyd ki ezt az izgalmas lehetőséget, regisztrálj most!

Furman kifejtette, hogy a jelenlegi vámtételek nem a harmincas évek kölcsönös vámháborújának logikáját tükrözik, hanem inkább az Egyesült Államok által a globális gazdaságra kivetett egyoldalú adókat. Az átlagos importvám drámai módon, 2%-ról 17%-ra emelkedett. Szerinte,

Ez a lépés ugyan hozzájárul Washington adóbevételéhez, de a tényleges terhet végül az amerikai fogyasztók fogják viselni. Eközben, amennyiben Európa továbbra is elkerüli a válaszlépéseket, a kontinens kevesebb kárt szenved el.

Aggályát fejezte ki amiatt is, hogy a vámok bevezetése után érdekcsoportok keletkeznek, a bevételhez hozzászoknak, így a tarifák túlélik a jelenlegi ciklust is.

Furman álláspontja szerint a közgazdasági modellek nem recessziót jeleztek, hanem inkább gazdasági lassulást és inflációs nyomás növekedését valószínűsítették.

mivel az áruimport csak az amerikai GDP mintegy 11%-a, a szolgáltató szektorok kevésbé érintettek, de ennek ellenére az idei növekedés nagyjából 0,5 százalékponttal alacsonyabb, az infláció pedig 3%-ra pattant vissza.

Ő úgy véli, hogy a teljes hatás még nem érzékelhető, mivel újabb vámkörök léptek életbe. Azt is megjegyezte, hogy Trump győzelmi narratívája jelentős változáson ment keresztül: a gyártási munkahelyek létrehozását és a kereskedelmi deficit megszüntetésétől most már inkább a vámbevételek nagyságára helyeződött a hangsúly.

Furman ehhez azt tette hozzá, hogy "furcsa győzelem" százmilliárdnyi, végső soron az amerikai fogyasztók által megfizetett adónak örülni.

A pénzpiaci reakciók elemzésénél megállapította, hogy az áprilisi pánik után a részvénypiacok stabilizálódása részben Trump döntéseinek köszönhető, aki visszavonta a legszélsőségesebb intézkedéseket - például a kínai termékekre tervezett 145%-os vámtételt. Ezzel a lépéssel üzenetet közvetített a piac felé, hogy válsághelyzetben is hajlandó visszalépni. Emellett kiemelte, hogy az mesterséges intelligenciával kapcsolatos befektetési trendek is hozzájárulnak az optimista hangulathoz. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy...

az USA erős belső gazdasága és a dollár tartalékvaluta szerepe miatt a politikai hibákat nem azonnal "büntetik" a piacok - hosszabb távon viszont a kisebbnek tűnő növekedési különbségek is jelentős jóléti eltérésekhez vezethetnek.

Európa kapcsán kifejtette, hogy a visszavágás elmaradása racionális megfontolás volt, még ha Franciaországban emiatt gyengeséggel is vádolták az Európai Uniót. A médium számára bemutatta azt a "háromszintű" logikai felépítést, amely alapján ezt a döntést hozták.

Úgy gondolta, hogy az Európai Unió bölcsebb döntést hozott, amikor elkerülte a merkantilista gondolkodásmód csapdáit.

és a lehető legkedvezőbb megállapodást alakította ki egy rendkívül szélsőséges tárgyalópartnerrel szemben.

A kereskedelem nem csupán háború, hanem inkább egy bonyolult játék: az Egyesült Államok a saját döntéseivel leginkább saját gazdaságát gyengítette, míg Európa a károk minimalizálására törekedett, bölcsen elkerülve a további feszültségeket.

Ellentétes stratégiaként Kanadát emelte ki, amelyről úgy nyilatkozott, hogy a Yale Budget Lab modellje szerint a legnagyobb vesztese lehet a helyzetnek, mert a 35%-os amerikai vámokra ellenlépésekkel válaszolt, így "munkavesztést és magasabb árakat" kockáztat pusztán "méltóságért" cserébe. Azt is megjegyezte, hogy a világ nem tudott egységesen fellépni, sőt még Kanada és Mexikó is külön utakon tárgyalt az Egyesült Államokkal, ezért egy-egy ország számára a racionális válasz a saját vámok emelésének kerülése volt.

Kínát kivételnek nevezte: az amerikai fogyasztók vonzereje és a kínai ritkaföldfém-függőség miatt Pekingnek valódi alkuereje van, és szerinte ezen a fronton Trump végül meghátrált, amikor nemcsak a beígért vámokat vetette el, hanem a Kínának szánt AI-célú félvezetőexporton is lazított.

A belső amerikai viták során Erika McEntarfer, a statisztikai hivatal vezetőjének menesztése is szóba került, amit a beszélgetés résztvevője botrányosnak ítélt. Ugyanakkor kiemelte, hogy a statisztikusok apolitikus szakemberek, és még egy kedvezőtlen kinevezés esetén is "rendkívül nehéz" lenne manipulálni a makroadatokat.

Joe Biden iparpolitikai törekvéseiről úgy fogalmazott, hogy a stratégiai iparágak - például a félvezetők - célzott támogatása indokolható, de az átalakítási kísérlet nem hozott fordulatot:

a feldolgozóipari munkahelyek tovább fogynak, a támogatások jelentős része nagyvállalatoknál köt ki. Szerinte csak nagyon szűk, nemzetbiztonságilag egyértelmű területeken érdemes közpénzből beruházni; a középosztály általános megsegítésére a piac hatékonyabb, mint az állam.

Végül a globális rend átalakulásával kapcsolatban megemlítette, hogy az Egyesült Államok megszegte a több évtizedes legnagyobb kedvezmény elvét, amikor országonként eltérő vámtarifákat kezdett bevezetni. Ez a lépés veszélyes széttöredezéshez vezethet. Alternatívaként arra hívta fel a figyelmet, hogy más nemzetek - köztük az európai államok - mélyebb kereskedelmi kapcsolatokat és integrációt alakítsanak ki egymás között, sőt, adott körülmények között akár az Egyesült Államok nélkül is életképes megállapodásokat köthessenek.

A Mercosur-megállapodással kapcsolatos franciaországi ellenállásról elmondta, hogy a kereskedelem előnyei széles körben eloszlanak, míg a hátrányos helyzetűek egy szűk réteget alkotnak. A tiltakozó mezőgazdasági termelők érdekei érthetőek, ugyanakkor a társadalom egészének véleménye a döntő. Hozzátette, hogy Európának a Draghi-jelentés szellemében kellene reagálnia, amely a termelékenység és a gazdasági növekedés fokozására, a belső korlátok lebontására és a piacok hatékonyabb kihasználására összpontosít. Ez a megközelítés nemcsak a jólét növekedését segítené, hanem a védelmi kiadások finanszírozásához is biztosítana forrást.