Különleges ízélmény, mely egészséges is: a szelídgesztenye! Szúrós héjával és gazdag, édes ízével a természet igazi kincse, ráadásul gluténmentes, így a diétázók számára is remek választás. Fedezd fel a szelídgesztenye sokoldalúságát és élvezd a természet
Egykor a velemiek fő megélhetési forrása volt, még a lehullott - ahogy ők mondják - rigyáját is nagy becsben tartották, a fa minden részét hasznosították.
Természetesen, a bevételük fő forrása a széles körben kedvelt termésük értékesítése volt. Kőszeghegyalján az ősz továbbra is a szelídgesztenye ünnepét jelenti. Az Alpokalja egyik legjelentősebb gasztronómiai rendezvényét október közepén rendezik meg Velemben.
Horváth Miklós tősgyökeres velemi, nemcsak ismeri faluja történetét, hanem őrzi is a régmúlt használati tárgyait, amelyekkel szülei, nagyszülei, déd- és ükszülei összegyűjtötték és feldolgozták a biztos megélhetést jelentő szelídgesztenyét. Szívesen és színesen beszél a hozzá kapcsolódó családi hagyományokról.
"A mi gesztenyénk ízvilága az igazi, más, mint a többi - kezdi nem kis elfogultsággal Miklós. -
A tisztességes mérésre kiemelt figyelmet szenteltek, hogy elkerüljék a hegyaljai árusok megkárosítását. Gondosan rostálták át a termést, biztosítva, hogy csak a 15 milliméternél nagyobb gesztenyeszemek kerüljenek a fővárosba és a közeli városok forgalmas tereire. A szüretelt termékeket szekerekkel szállították Lukácsházára vagy Kőszegre, ahol vagonokba pakolták őket. Voltak olyanok is, akik akár egy mázsányi mennyiséget is eljuttattak, így a velemi gesztenye végül elérte Budapestet.
A sült gesztenye varázslatos aromája novemberi estéken számtalan vásárlót vonzott. A kisebb terméseket helyben értékesítették, míg a közepes méretűek a Nagybani Piacra kerültek. Az apró szemeket otthon gondosan megtisztították, majd átpasszírozták, így finom pürét nyertek belőlük. Mivel hűtőszekrény nem állt rendelkezésre, a kályha tetején, meleg helyen szárították meg őket, majd jól szellőző vászonzacskókba helyezték el a tárolásra. Amikor kalácsot vagy buktát készítettek, a gesztenyepürét tejjel vegyítették össze, így pillanatok alatt ízletes töltelék készült.
A tél során készített gesztenyelisztet csak a legkivételesebb alkalmakra tartogatták: karácsony, húsvét, vagy nálunk édesapám jóvoltából József-nap. A kemencében cserépedényben készített körkalács illata betöltötte a házat, és emellett gesztenyés hatlapos is készült. Ha valaki igazán merész volt, és beletette a "valót" – ahogy a régiek mondták –, a sütemény olyan magasra nőtt, hogy csak oldalról lehetett beleharapni, szinte egy kis kalandot kínálva minden falatban.
A helyi hagyományok különleges színt adnak a vidék életének. Virágzás idején a gesztenyésbe méheket telepítettek, amelyek nem csupán a beporzást segítették elő, hanem a híres gesztenyeméz előállításában is fontos szerepet játszottak. Ez a méz a környék egyik igazi különlegessége lett, és nagy keresletnek örvendett. A mezőgazdasági területek szűkössége miatt a helyiek kreatívan oldották meg az alomkérdést. Szalma híján a lehullott hosszú füzérvirágzatot, amit Kőszeghegyalján rigyának neveznek, használták alomként. Ezen kívül a fák gyorsan lebomló levelei is hasznosnak bizonyultak; ezekből kiváló minőségű trágyát készítettek, amellyel a földjeiket táplálták. Ez a körforgás nemcsak a termőföldek egészségét biztosította, hanem a helyi közösség fenntartható gazdálkodásának alapját is képezte.
