Szele Tamás: Jóslat, avagy két kozák egy lovon Az alkotás egy különleges történetet mesél el, amelyben a hagyomány és a jövő találkozik. Két kozák, akik együtt vágtatnak a végtelen mezőkön, nem csupán a fizikai utazás szimbólumai, hanem a barátság és az

Képzeljétek el, hogy jósdát nyitok! Nincs szükségem sem kristálygömbre, sem Tarot-kártyákra, és a hókuszpókuszok is távol állnak tőlem. Csak belemerülök a napi orosz sajtóba, egy kis marháskodás, és már kész is a megdöbbentően pontos jóslat! Soha nem gondoltam volna, hogy egy viccet találtam ki, és az alig néhány órán belül valóra is válik. Ó, milyen különös a próféta életem...

Tegnap már említettem, hogy az ukrajnai frontvonal rendkívül statikus, és ennek fő oka a drónok által biztosított folyamatos megfigyelés. Mindkét fél drónjai képesek rálátni szinte minden négyzetcentiméterre, sőt, a frontvonal mögötti területeket is figyelemmel kísérik akár 30-45 kilométeres mélységig. Amikor csak észlelnek csapatösszevonást vagy jelentős mennyiségű nehézfegyvert, azonnal tüzet nyitnak az adott pontra. Ez a helyzet azonban megnehezíti a háborús cselekményeket: a harcosok csak kis létszámú, 2-5 fős egységekben próbálnak áthatolni az ellenséges vonalakon, ahol ha sikerrel járnak, rövid ideig még ott pusztítanak, de így egyik fél sem képes valódi áttörésre. Valóságos pathelyzet alakult ki, amelyben a mozgás és a terjeszkedés lehetőségei erőteljesen korlátozottak.

Arról is tudtam, hogy ezek a rohamosztagok a legváltozatosabb járművekkel támadnak, mert a gyalogsági páncélozott csapatszállítók majdnem mind elfogytak orosz oldalon, így aztán a civil lakosságtól elkobzott személyautókat használtak egy ideig, amikor azok is elfogytak, quadokat, motorkerékpárokat, sőt, hegyi kerékpárokat és elektromos rollereket is bevetettek, görkorcsolyás támadást még nem láttam, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem volt... és a csapatok ellátását már idén márciusban is lovakkal, szamarakkal, öszvérekkel és időnként tevékkel oldották meg. Ez a Moscow Times által dokumentált tény.

Épp ezért nem is okozott különösebb meglepetést, amikor tegnapelőtt elkezdtek terjengeni azok a hírek, hogy az Ukrajnában harcoló orosz csapatok között felbukkant a lovasság. Miért is ne tette volna? Azonban a hír mögött nem állt megerősített forrás, és hadviselés közepette nem árt óvatosnak lenni a pletykákkal: ami "szájról szájra jár", az lehet propaganda, eltúlzás, egyszerű szóbeszéd vagy akár hazugság is. Ezért cikk formájában még nem akartam foglalkozni vele, inkább készítettem belőle egy pesti viccet, amit megosztottam a Facebookon:

- Főnök, baj van.

- Mi a gond, Petikém? Mi bánt téged?

Nos, hogy is fogalmazzam meg... Te is tisztában vagy azzal, hogy az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői szinte megállíthatatlanok, igaz?

Persze, szívesen!

Sajnálatos módon, pillanatnyilag elfogytak a páncélozott szállító- és vontatójárművek.

Ez problémát jelent, mivel csak egy MT-LB járművünk van, és az is a Lőrincnél áll. Úgy tudom, hogy vagy mezőgazdasági munkákra használják, vagy esetleg illegális tevékenységekre, mint például cigarettacsempészet. Vagy talán valami egészen más, mint a szafárizás. Nincs esetleg alternatív megoldás?

- Hát, kifogytak a rekvirált Ladákból is.

- Nem mondod.

- Sőt, a quadokból, rollerekből és kerékpárokból is.

Persze! Íme egy egyedi változat: - A görkorcsolyákból is készült valami különleges?

- Azokból is. Egy ideig kísérleteztek a szamarakkal, kecskékkel és tevékkel, de azokból is kifogytak. Tegnap elkezdtek áttérni a lovasságra.

Ez a beszéd, mologyec! Itt van ez a menő brigád, a vagány srácok! Bugyonnij, Csapajev, a lovashadsereg, Artyom Veszjolij – na, ők már egy másik történetet képviselnek. Iszak Babel... izé, velük nem volt minden rendben. De hol is keresgéljük a problémát?

- Erősen fogynak a lovak is...

- Ugye nem szeretnéd azt állítani, hogy...?

- De. Kérik a zebrákat.

- A zebrákat?

- Meg kell őket bízni, főnök.

- Hé, vigyék el a többit... De a vízibivalyt sosem engedem el!

Ez a megfogalmazás nem minősül félretájékoztatásnak, hiszen csupán egy viccről van szó, amelyen néhány száz ember jól szórakozott.

Tegnap este felfedeztem, hogy ez a vicc valójában csak részben vicces.

Elém került a Komerszant egyik írása, elnézést kérek a szöveg minősége miatt, de ez oroszul is nagyon ronda, primitív bikkfanyelven van, magyarul sem lehet belőle egy Ruszlán és Ludmillát varázsolni... lássuk, mit mond. Pikírt megjegyzések szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén.

"A speciális katonai akciók területén felbukkanhatnak a rohamlovak*"

Merüljünk el a szavak világában! Rohamló… iramló, mint egy sebesen futó ár, rohamló, mintha a szavak önálló életre kelnének. Lakása tűzálló – a lángok elől védelmet nyújtó menedék, vízálló – a viharokkal szembeni biztonságot garantáló otthon, istálló… ahol az állatok békében nyughatnak, miközben a szavak táncot járnak a levegőben.

"Az orosz rohamcsapatoknál, amelyek részt vesznek a különleges katonai műveletben, megjelenhetnek a lovak. Korábban a különleges katonai műveletek során a lóháton történő közlekedés ritka volt, és inkább harctéri improvizációk esetében fordult elő. Az utóbbi időben azonban híre kelt a teljes értékű lovassági egységek újjáélesztésére irányuló kísérleteknek. Még ha ezek az esetek ritkák is maradnak, sok szempontból szimbolikusak, mivel tükrözik azt a zsákutcát, amelybe a modern technika az elektronikával túlterhelt fronton került.

A Russia Today televíziós csatorna "Vihar" (Storm) nevű különleges egységének egyik parancsnoka, akit Khannak hívnak, a 9. motorizált lövészbrigád (jelenleg a 51. hadsereg) gyakorlóterén beszélt a lovassági rohamcsapat létrehozására tett kísérletekről. Katonái éppen lovaglást tanulnak, mivel úgy vélik, hogy a lovak természetes ösztönei miatt kisebb a valószínűsége annak, hogy taposóaknára lépnek. Ezen kívül a lovak jobban tájékozódnak a sötétben, és könnyebben boldogulnak a nehezen járható terepen.

A helyzet az, hogy az orosz fegyveres erőkben minden rohamcsapatot, amelyet ágyútölteléknek használnak, "Storm"-nak neveznek; ez csupán egy a sok alakulat közül. Ugyanakkor készséggel elismerem, hogy lovaglást tanulni a front mögött sokkal élvezetesebb, mint a harctéren, ellenséges tűz alatt rohamozni a drótakadályokon. A ló vagy érzékeli az aknát, vagy nem, de ez mindenképpen csak a harcmezőn fog kiderülni.

A taktika lényege, hogy egy lovon két katona osztozik: az egyik a vezér, aki irányítja a mozgást, míg a másik a tűzfedezetet biztosítja. Amikor megérkeznek a roham helyszínére, mindkét harcos leszáll a lóról, és elindulnak, hogy elfoglalják az ellenség következő bázisát.

*A ló meg közben vak és süket, valamint igen türelmes, valósággal kötélidegei vannak, mivel távolról sem zavarja, hogy egy helyett két ember ül a hátán, és az egyik még lövöldözik is. Ezt a taktikát tovább lehetne fejleszteni, hogy hatékonyabb legyen. Például a hátsó lovas ülhetne arccal a ló fara felé, ily módon úgy tüzelhetne, mint a második világháborús bombázók faroklövészei. Aztán köthetnének egy könnyű kis csézát is a ló mögé és már kész is lenne az óegyiptomi harci szekér. Ha nem ketten ülnek rajta, hanem hárman, már hettita is. Ha meg tesznek rá egy vízhűtéses Maxim géppuskát, Nyisztor Mahno legendás tacsankáját kapják. Nem mellesleg, mivel a templomos lovagok szimbóluma is két lovag volt egy lovon, tehát ha egy ilyesmi közeledik az ukrán arcvonal felé, álcázhatja magát templomos lovagrendnek is, más kérdés, hogy hisznek-e neki. Szóval, a fejlesztés tere ugyan nem határtalan, de tág.

"A kezdeményezés egzotikusnak tűnik, de logikája egyszerű. Ma az arcvonal tele van elektronikus megfigyelő, felderítő és támadó eszközökkel. FPV-drónok, mozgásérzékelők, távoli aknatámadások kazettás lőszerrel - mindez megfosztja a motorizált gyalogságot az eredetileg tervezett mozgásszabadságtól. Ahol a technika túl feltűnővé válik, a parancsnokoknak néha váratlan alternatívákat kell keresniük.

A lovaglás gyakorlati előnyei egyértelműek. A ló képes olyan területeken is közlekedni, ahol a járművek nehezen boldogulnak, hiszen az utakat elhagyva ösvényeken is haladhat. Ez különösen fontos lehet, mivel így csökkenti a robbanószerkezetek, például a mágneses aknák aktiválódásának kockázatát, hiszen nem rendelkezik fém patkókkal. Rövid, nehezen járható útvonalakon ez a tulajdonság kiemelkedő előnyt biztosít a mozgékonyság és a rejtőzködés szempontjából.

*Létezik lópatkó gumiból, hogyne létezne, de azért többnyire mégis vasból szokott lenni ez a tárgy. Amire egyébként valóban szükség van, mert annak a szegény lónak a patáját az épített utak gyorsan elkoptatnák patkó nélkül.

Persze, itt van egy egyedibb változat: "Emellett több egyéb veszélyforrás is rejtőzik a harcmezőkön. A mágneses aknák mellett számos gyalogsági akna is fellelhető, amelyek már az állatok súlya alatt is aktiválódhatnak."

Kambodzsában gyakran tapasztalható, hogy nagyméretű állatok, mint például elefántok és oroszlánok, a vietnami háború idején elhelyezett aknák robbanásainak áldozataivá válnak. Ezek a balesetek rávilágítanak arra, hogy a szekérhajtásos közlekedéshez elengedhetetlen a gondos útvonaltervezés, a mérnöki felmérések, valamint a speciális állatvédelmi intézkedések alkalmazása.

Kambodzsában ugyan még találkozhatunk elefántokkal, de oroszlánok soha nem léteztek ezen a vidéken. Talán ez már a Komerszant újságírójának fantáziájának szüleménye, ám az ember könnyen elnézheti ezt a furcsaságot, ha nem figyel eléggé.

"Nem kevésbé jelentősek a taktikai korlátozások. Az állatoknak táplálékra, vízre, gondozásra és állatorvosi ellátásra van szükségük; teherbírásuk lényegesen alacsonyabb, mint a gépesített járműveké; és az emberekhez hasonlóan ők is sebezhetőek a drónok, a nehézfegyverek és a légierő tüze által. Ezenkívül a lovasok és a lovak harci feladatokra való felkészítése és kiképzése hosszú folyamat, amelyhez pénz és szakemberek szükségesek. Ezért a lovasság tömeges visszatérése a modern harctérre nem valószínű. Mindazonáltal lehetséges időnkénti alkalmazása - aknamezők megkerülésére, erdősávokban vagy rövid átrakodási útvonalakon.

Összességében a lovak újbóli megjelenése a modern harctéren számos szempontból mélyen szimbolikus jelentőséggel bír.

A technológiai megoldások bemutatásának színterévé vált háborús cselekmények résztvevői kénytelenek újra alapvető eszközökhöz fordulni - az analóg telefonkábelektől a teherhordó állatokkal vontatott szekerekig* - olyankor, amikor a modern technológiák sebezhetőnek bizonyulnak. Ezért a lovas csapatok újjáéledése, még ha csak egy osztag szintjén is, jelzi, hogy pontosan hol romlanak el az elektronikus és mechanikus rendszerek, és milyen "kétkezi" intézkedéseket választanak a parancsnokok a kockázat csökkentése és a túlélési esélyek növelése érdekében."

*Ennek, kérem, van magyar neve is: országos járműnek hívják. A meghatározás szerint "Az országos jármű katonai célokra kifejlesztett, alkatrészeiben szabványosított faanyagú, lóvontatta szekér." A Magyar Királyi Honvédség a második világháború idején rendszeresítette.

A lovak mellett a modern technológia is kínál műszaki alternatívákat, mint például a kis földi pilóta nélküli platformok. Az orosz hadsereg nyilvános közleményeiben már beszámoltak a különféle járművek teszteléséről és bejáratásáról, amelyek képesek áruk szállítására, emberek evakuálására és nehezen megközelíthető területeken való munkavégzésre, mindezt anélkül, hogy szükség lenne élő erő bevetésére. Azonban ez a megoldás sem mentes a kihívásoktól: különösen fontosak az energiaellátás, a javítás, a zavarás elleni védelem és a költségek körüli problémák. Emiatt a hadtápos parancsnokok a gyakorlatban gyakran kombinálják a hagyományos és a modern megoldásokat: ökrös szekereket használnak ott, ahol ez gyorsabb és gazdaságosabb, míg pilóta nélküli rendszereket alkalmaznak ott, ahol lehetőség nyílik azok tesztelésére és bejáratására.

*Hát, az ökrös szekér főként taktikai fürgesége miatt hasznos. Olyan élethelyzetet el tudok képzelni, amikor olcsóbb a használata más megoldásoknál, de olyant, amikor gyorsabb is nem nagyon.

Eddig a Komerszant írása, amitől engem tegnap este kivert a verejték. Honnan tudtam én tegnapelőtt, hogy tényleg létezik orosz rohamlovasság, nem csak pletyka az egész? Dehogy tudtam, véletlenül eltaláltam, mint szarva közt a tőgyét, de épp ez az, ami miatt kezdek félni magamtól.

Mert ha nekem ilyen különös és megvilágító pillanataim támadnak, honnan tudhatnám, hogy a rohamlovasság tényleg nem csupán egy tréfás elképzelés?

És mi van, ha a bolondság többi aspektusa is valóra válik?

Képzeld el, mi történne, ha valóban két kozák érkezne Hatvanpusztára, vagy akár maga Csapajev elvtárs, hogy megküzdjön a zebrákért! Milyen látványos és szokatlan jelenet bontakozna ki előttünk? Az izgalom és a történelmi utalások keveredése egy igazán különleges élményt nyújtana, tele váratlan fordulatokkal és színes karakterekkel. Ki tudja, talán még a zebrák is meglepődnének a látványon!

Mostantól két dologra fogok különös figyelmet fordítani: a humorra és a jövendölésekre.