Stellan Skarsgård Ingmar Bergmanról így fogalmazott: Ő volt az a különleges személy, akiről mindig is úgy éreztem, hogy megérti a művészet mélységeit és a lélek rejtelmeit.

Az 1955-ös "Egy nyári éj mosolyával" és az 1957-es "A hetedik pecsét" című filmjeivel világszerte elismertté vált rendezőről a következőket mondták:

A Bergmanhoz fűződő viszonyom bonyolultsága abból ered, hogy nem éppen a legbarátságosabb személyiség volt. Remek rendező, ez kétségtelen, de ettől még szabadon lehet véleményünk róla, és akár el is nevezhetjük egy kicsit mogorvának. Valószínűleg Caravaggio is hasonlóan megosztó figura volt, de az ő festményei mégis lenyűgözőek és időtállóak.

- mondta, majd így folytatta:

Manipulatív volt, és náci a háború alatt. Ő volt az egyetlen ember, akiról tudom: sírt, mikor Hitler meghalt. Folyton mentegettük, de van egy olyan érzésem, hogy furcsán tekintett másokra. [...] Érezni lehetett, mikor manipulált.

Skarsgård természetesen nem csupán a csehországi fesztivál miatt látogatott el, hanem azért, mert bemutatták Joachim Trier legújabb alkotását, a Sentimental Value-t, amely elnyerte a fődíjat, a Kristály Glóbuszt.

Bergman nácisága nem új keletű téma, hiszen már korábban is a figyelem középpontjába került. A filmes életművének századik évfordulóján megjelent írásunkban részletesen foglalkoztunk azzal, hogy fiatal korában mennyire vonzódott a nácizmus eszméihez. Egészen 1946-ig védelmezte Hitlert, és a haláltáborokban készült első fényképeket is csupán propaganda trükknek tekintette. Ezt a szembetűnő nézetét Bergman maga is elismerte a Laterna Magica című önéletrajzában.