Sárkány Zalán: A legnagyobb kihívás? Hogy megőrizzem a könnyeket a szememben. Sajnos ez sem sikerült...
Zalán váratlanul felborította a magyar újságírók elképzeléseit. Mondhatjuk: Hála Istennek! Az Egyesült Államokban tanuló 21 éves fiatalember ugyanis a szakértők, a közönség, és talán még saját magának is meglepetésére világbajnoki címet szerzett 800 méteres gyorsúszásban. Ilyen kellemetlen meglepetést még sosem tapasztaltunk!
Mindenekelőtt, a magyar sportsajtó kollektívája nevében szeretnék kifejezni egy őszinte bocsánatkérést. Bevallom, hogy egyikünk sem számított arra, hogy ilyen szép győzelmet arathatunk.
Nincs okom bocsánatot kérni, hiszen én sem számítottam erre. Azt hittem, ha minden jól alakul, talán még a magyar közönség előtt is dobogóra léphetek. Az, hogy ezt sikerült felülmúlnom, igazán varázslatos érzés, és bízom benne, hogy ez csupán a kezdet, sok hasonló élmény vár még rám a jövőben.
Még néhány nappal ezelőtt is szenvedett a betegség terheitől. Mennyire befolyásolta ez a mindennapi életét?
Örömmel mondhatom, hogy végre teljesen jól vagyok. Hatalmas hála a doktornőnek, aki időben segített csillapítani a lázamat.
A különös lebonyolítás következtében, amely nem egyetlen döntőmérkőzésre, hanem több futamra osztotta a versenyt, mikor kezdett el arra gondolni, hogy talán elérheti az aranyérmet?
Még a célban sem lehettem benne biztos, csak azt tudtam, hogy Ahmed Dzsauadit legyőztem. De mivel szemüveges vagyok, legalább három másodpercig hunyorogva kellett néznem az eredményjelzőt, s csak akkor láttam, hogy jobb az eredményem, mint a délelőtti futamban Florian Wellbrocké volt.
Hogyan lehetne a győzelemhez vezető út könnyebb: az órával való harc során úszni, vagy talán előnyösebb lett volna, ha a német versenyzővel egy futamban mérkőzünk meg?
Könnyebb volt így, de nem örülök neki, mert ez a rendszeres nem igazságos. Mindenki tudja, hogy délelőtt nehezebb úszni. Persze ennek most én örülök, mert nyertem, ő pedig biztosan nagyon harcolt volna az aranyért. Persze az is lehet, ha Wellbrockkal együtt úszom, nagyobb hajrára is képes lettem volna, s akkor talán 4:30-on belülire kerülök. Sebaj, majd legközelebb.
Mi volt a legnehezebb a versenyen?
Hogy a végén ne sírjam el magam. Nem sikerült...
Ez az eredmény minőségi változás az életében, hiszen világbajnok még soha nem volt...
Igen, óriási öröm, hogy a belgrádi hosszú pályás Európa-bajnokság két bronzérmét át tudtam váltani egy aranyra, még most sem tudom felfogni. Kétségtelen persze, hogy nekem a 25-ös versenyek közel állnak a szívemhez, hiszen ezek hasonlóak azokhoz a yardos medencékhez, amikben az Egyesült Államokban készülök. Ezt jól ki is tudtam használni, mert a tunéziai, akivel harcoltam, nem tud olyan jól fordulni, szóval ez nekem előnyös volt.
Korábban is egyértelmű volt, hogy a 800 a fő száma?
Igen, vagy lehet, pontosabb úgy fogalmaznom, hogy mindig is ez volt a kedvenc számom.
Kik azok az edzők, akiknek a sikerét köszönheti?
Elsősorban Szokolai Lászlónak? Laci bácsi keze alatt vette magasabb irányba az utat a pályám. Amerikában meg Coree Cheetwood és a Luke Ryan a mesterem, ők csináltak olimpiai és világbajnokot Ahmed Hafnauiból, s most már én is az vagyok. Mármint világbajnok.
Mit gondol most Bob Bowman, aki eddig nem fedezte fel Önben a lehetőségeket?
Mi vár ránk ma este az ünneplés során? Milyen különleges pillanatokkal és élményekkel gazdagodunk majd?
Ezt még nem tudom, minden olyan új és szokatlan. Az biztos, hogy amikor találkozom anyukámmal, akkor a nyakába akasztom az aranyérmemet, és mindenért köszönetet mondok neki.
