Egy új korszak hajnala bontakozik ki, amely gyökeresen megváltoztatja a globális egyensúlyt – az atomhatalom és az olajbirodalom összefogásával egy olyan szövetség jött létre, amely képes felforgatni a világot.

Nem sokkal azután, hogy Izrael légicsapást hajtott végre Katarban a radikális iszlamista Hamász vezetői ellen, ezzel hatalmas felháborodást kiváltva az iszlám világban, Szaúd-Arábia és Pakisztán védelmi megállapodást kötött. E lépés után egyre többekben merült fel a gondolat, hogy ez az esemény egy újabb, úgynevezett "arab NATO" megalakulásának első lépéseit jelzi, amely a régió összefogását célozhatja, és komoly fenyegetést jelenthet Izrael számára. Azonban a háttérben ennél sokkal bonyolultabb folyamatok bontakoznak ki, amelyek potenciálisan az egész térség átalakulásához vezethetnek.
A szeptember 9-én Katar ellen végrehajtott bombázás világszerte óriási felháborodást váltott ki, hiszen Izrael ezzel a lépéssel egy súlyos vörös vonalat lépett át: egy semleges országra mért csapás helyett az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségesét támadta meg a közel-keleti térségben. Az esemény után Washington nem rejtette véka alá nemtetszését, sőt, Jeruzsálem iránti viszonyulásuk kifejezetten hűvös lett. A kiszivárgott információk szerint a háttérben sokan kifejezték elégedetlenségüket. Még figyelemreméltóbb, hogy Katar láthatóan egy komolyabb védelmi és biztonsági kezdeményezés élére kívánt állni, amely akár egyfajta "arab NATO"-ként is értelmezhető. Bár a...
A tagországok pontos listája nem vált nyilvánvalóvá, de egy dolog határozottan tisztázódott: Izrael nem tartozik közéjük.
A következő fejlemény, hogy szeptember 17-én kölcsönös védelmi megállapodást kötött egymással Szaúd-Arábia és Pakisztán (Stratégiai Kölcsönös Védelmi Megállapodás; Strategic Mutual Defense Agreement - SMDA). Az iszlámábádi miniszterelnöki hivatal pedig egyenesen úgy jellemezte a paktumot, hogy
Bármely ország ellen irányuló agressziót úgy kell értelmezni, mint a két érintett fél elleni agressziót.
Mindez azért is különleges, mivel előbbi az egyik legnagyobb gazdaságú muszlim többségű ország, míg utóbbi az iszlám világ egyetlen atomhatalma. A kijelentés nem tisztázza pontosan, hogy ennek értelmében egy Szaúd-Arábiát ért támadás esetén be lehet-e vetni az újdonsült szövetségese nukleáris fegyvereit is vagy sem. A kommunikáció kissé egymásnak ellentmondó volt: vezető tisztségviselők eleinte inkább arra utalgattak, hogy igen, később a pakisztániak visszakoztak a kijelentéseiktől.
Az eseményekről azonnal úgy kezdtek el beszélni, mint a régóta várt lépésről, amely elősegítheti az iszlám világ országainak összefogását, és egy teljesen új, önálló stratégiai irányvonalat hozhat a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában. Fontos azonban, hogy ezeket a megállapításokat óvatosan kezeljük, hiszen már a kommunikáció szintjén sem teljes a konszenzus. Még figyelemreméltóbb, hogy bár a két nagyhatalom érdekei sok esetben egybeesnek, számos szempontból jelentős eltérések is vannak közöttük. Ezért nehezen megjósolható, hogy tényleges konfliktus esetén milyen lépések következhetnének be.
Az időzítés olyan benyomást kelthet, mintha a Katar ellen indított támadás lenne a kiváltó ok, azonban a háttérben már régóta folynak a tárgyalások a felek között. Az események valóban felgyorsultak Izrael lépései nyomán. Szaúd-Arábia és Pakisztán között évtizedek óta tartó biztonsági együttműködés áll fenn, amely most egy újabb fontos mérföldkőhöz érkezett a kölcsönös elköteleződés terén. Mindkét ország számára elengedhetetlen a másik támogatása: Pakisztán, mint egy rendkívül szegény dél-ázsiai állam, erősen támaszkodik külső pénzügyi forrásokra, míg Szaúd-Arábia, mint az Arab-félsziget legnagyobb országa, a viszonylag kis népessége miatt profitálhat a világ egyik legnagyobb népességű országával való szorosabb kapcsolatokból.
Az SMDA-ban rögzített részletekről viszonylag csekély információ áll rendelkezésre. A kezdeti nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy a felek készen állnak akár a végsőkig is elmenni a másik biztonságának érdekében. Néhány lényeges elemet azért megosztottak: a közös katonai gyakorlatok számának növelése, Rijád kiképző személyzetének kapacitásának fejlesztése, a hírszerzési információk megosztásának fokozása, valamint a Szaúd-Arábiában állomásozó pakisztáni védelmi személyzet létszámának emelése szerepel a terveik között. Továbbá, a hagyományos parancsnokságok és az irányításuk integrációjának javítása is a céljaik között van. Azonban a legnagyobb kérdést a kölcsönös katonai beavatkozás lehetősége jelenti, ami nem véletlen, hogy ennyire középpontba került.
Ez egy komplex és átfogó védelmi megállapodás, amely minden lehetséges katonai eszközt integrál és figyelembe vesz.
- jelentette ki Khawaja Asif, Pakisztán védelmi minisztere egy interjú során.
Legalábbis kulcsfontosságú, hogy ezt a képet közvetítsék, hogy elrettentsenek másokat. Jól illusztrálja a homályos megállapodás szellemét, hogy a fenti megnyilatkozás szerzője nem sokkal később azt állította, hogy "nincsenek nukleáris eszközök a radaron". A zavaros körülmények ellenére a közösségi médiában azonnal beindultak a spekulációk; Pakisztánban például széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy Iszlámábád ezzel a lépéssel...
nagyot lépett előre az iszlám világ fontossági sorrendjében, hiszen immáron ők védhetik meg a szent városokat, Mekkát és Medinát is.
A másik oldalon a szaúdi nukleáris védőhálóról posztoltak rengetegen, meg arról, hogy a húszik ellen is bevethetőek lesznek az atomtöltetek - többnyire álhíreket.
Rijád és Iszlámábád már régóta nyújtanak "segítő kezet" egymásnak, erre konkrét példák sorát lehet felhozni:
A régóta fennálló jó viszony mellett indokolta az SMDA megkötését a közös geopolitikai érdek: mindkét ország elutasítja Izrael tevékenységét, és Irán hatalmi kivetüléseire is bizalmatlanul tekintenek. Az új helyzetben számos szempont viszont nem tisztázott, így például kinek mi a felelősségi köre egy támadás esetén, vagy pontosan mekkora elánnal kellene belevetnie magát, milyen kötelezettségek vonatkoznak rá. A The Washington Post szerint Iszlámábád inkább nem a nukleáris részletekre összpontosítana, egyes tisztségviselőik szerint ezt a kérdést felnagyítják. Azt sem tudni, hogy a szaúdiak például küldhetnek-e csapatokat Pakisztánba, ha az országot támadás éri, erre pedig minden lehetőség megvan.
Cserébe viszont nem világos, hogy a dél-ázsiai hatalom milyen reakcióval lépne fel, ha például a húszik, vagy esetleg Irán valamilyen formában támadást indítana szaúdi célpontok ellen. Az Iszlámábád számára kulcsfontosságú, hogy a belső feszültségeit kezelni tudja, hiszen a délnyugati beludzsok aktivitása jelentős fenyegetést jelent. Ezen felkelők ellen pedig éppen Teherán nyújtja a legnagyobb támogatást.
Az egyik legfontosabb kérdés India szerepe és hozzáállása a paktum kapcsán. A világ legnagyobb népességű országával Pakisztánnak folyamatosan feszültségek övezik a viszonyát, amelyek 1947 óta tartanak, és megoldási lehetőségek alig látszanak. Legutóbb 2025 májusának elején tapasztalhattunk fokozódó összecsapásokat, melyek tovább növelték a feszültséget. Azóta mindkét kormány látványos átgondolásba kezdett saját geopolitikai helyzetét illetően, és igyekeznek megerősíteni védelmi képességeiket. Pakisztán számára új perspektívákat nyújtott, hogy Kínával és az Egyesült Államokkal is újraértékelte kapcsolatait, emellett a Közel-Keleten is próbálja növelni befolyását. Ehhez különösen kedvező alkalmat teremtett Izrael háborúja, mivel a régióban megnövekedett a biztonság iránti igény.
A szaúdiakkal létrejött megállapodás lehetőséget ad arra, hogy a helyzetét sokszínűbbé alakítsa, hiszen az utóbbi időszakban egyre szembetűnőbbé vált a Kínától való függőség.
Jelzi Iszlámábád igyekezetét a Peking árnyékából való kilépésre az is, hogy újabban megélénkültek a diplomáciai kapcsolatai az Egyesült Államokkal is. Ennek ékes jele volt, hogy amikor májusban az indiaiakkal vívott konfliktus véget ért, akkor a pakisztáni vezetés "nem győzte" kihangsúlyozni az amerikai elnök, Donald Trump szerepét. Újdelhi nem különösebben emelte ki Washingtont a fejlemények leállításában. Ez némileg már azt a minimum meglepő fordulatot is előrevetítette, hogy újabban India Kínával igyekszik lassan rendezni a sorait (az még a jövő zenéje, hogy meddig jutnak), miközben Pakisztán pedig az Egyesült Államokkal barátkozik, holott a közelmúltban még éppen ennek az ellenkezője volt jellemző. Mindez
Bár jelenleg nem tapasztalható radikális változás a térség hatalmi viszonyaiban, a jövőben mégis lehetséges, hogy stratégiai átalakulásokra számíthatunk.
India hatása a Perzsa-öböl térségében jelentősen felülmúlja Pakisztánét, és az utóbbi években a nagyhatalom éppen riválisa rovására terjeszkedett. Ez a folyamat szerves része Narendra Modi stratégiájának, amelynek célja, hogy minden lehetséges eszközzel elszigetelje a legfőbb ellenfelét. Most azonban Iszlámábád előtt új lehetőségek nyílnak meg: a legújabb kölcsönös biztonsági paktum révén a pakisztáni főváros "visszatérhet" a Perzsa-öböl térségébe, lehetőséget kapva arra, hogy megerősítse ottani pozícióját.
megerősítik gazdasági és diplomáciai kapcsolataikat Indiával, akár új kereskedelmi megállapodások révén is. A paktum nyomán Rijád arra is törekedhet, hogy hangsúlyozza a kölcsönös előnyöket, amelyeket az együttműködés hozhat. Az indiai piac hatalmas lehetőségeket rejt, és Szaúd-Arábia számára vonzó lehet, hogy részesedést nyerjen az indiai gazdaság növekedéséből. Továbbá, a két ország közötti kapcsolatok elmélyítése érdekében különböző közös projekteket indíthatnak, mint például infrastrukturális fejlesztések vagy technológiai együttműködések, amelyek segíthetnek enyhíteni a feszültségeket. Az energiaszektor mellett a turizmus és a kultúra terén is lehetnek új lehetőségek, amelyek révén Szaúd-Arábia kívánatos partnerként jelenhet meg Indiában. Ezek a lépések nemcsak a gazdasági szempontokat szolgálják, hanem a geopolitikai tájékozódásban is fontos szerepet játszhatnak, lehetővé téve Szaúd-Arábia számára, hogy megőrizze befolyását a térségben, miközben próbálja fenntartani a kapcsolatait a hatalmi egyensúly érdekében. A jövőben tehát izgalmas fejlemények várhatók az indiai-szaúdi kapcsolatokban, amelyek átformálhatják a régió politikai és gazdasági táját.
Egy konfliktus során az indiaiak ellen való fellépést a lehető legminimalistább módon fogják kezelni, miközben ügyelnek arra, hogy a látszatra is figyeljenek. Kiemelik a béke fontosságát, és hangsúlyozzák, hogy a harmónia megőrzése mindenek felett áll.
A legfrissebb fejlemények az Egyesült Államok szempontjából még mindig bizonytalanok. Az utóbbi időszak eseményei alapján úgy tűnik, hogy két olyan ország, amelyek Washington támogatását keresik, védelmi és biztonsági megállapodást kötnek egymással, ami lényegében összhangban áll az amerikai érdekeltségekkel. Az azonban még mindig nem világos, hogy a Fehér Ház jóváhagyta-e ezt a paktumot, vagy milyen mértékben lesz beleszólásuk a jövőbeli fejleményekbe. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a lépés inkább az amerikai befolyás megingását jelzi a Közel-Keleten. Ráadásul fontos megjegyezni, hogy a Trump-kormányzat, annak ellenére, hogy látható távolodás mutatkozik, még mindig nem zárta le az Újdelhivel folytatott kapcsolatokat; a háttérben továbbra is folynak a tárgyalások a vámügyek miatti feszültségek enyhítése érdekében.
A jelentős geopolitikai küzdelmek ellenére
Izrael egy merész lépéssel törte meg a régóta fennálló tabut, amely komoly következményekkel járhat a jövőre nézve: a híresztelések szerint az Egyesült Államok szövetségesei ezentúl nem érezhetik magukat teljes biztonságban a potenciális támadásokkal szemben.
Természetesen, léteznek figyelemreméltó példák, mint a jemeni húszik vagy a milicisták akciói, amelyek kapcsán az amerikai haderő tétlensége is feszültségeket generált. Azonban Izrael esetében a helyzet különbözik: itt egy reguláris hadsereg modern vadászgépei vettek részt a harcokban, ami jelentős lépést jelentett előre a konfliktusok intenzitásában – különösen figyelembe véve, hogy Izrael Washington egyik legmegbízhatóbb szövetségese. Az amerikai politikai vezetők is érzékelik, hogy a helyzet egyre instabilabbá válik, ezért Donald Trump október 1-jén végrehajtási rendeletet hozott, amelynek értelmében az amerikai csapatok felelősséget vállalnak Katar védelméért, beleértve a szükséges megtorló intézkedéseket is.
Az Egyesült Államok a Katar állam területén, szuverenitásában vagy kritikus infrastruktúrájában irányuló fegyveres támadásokat olyan fenyegetésnek minősíti, amelyek közvetlenül veszélyeztetik az amerikai békét és biztonságot.
- írja a rendelet.
Dél-Ázsia és az Arab-félsziget biztonsági kérdéseinek összekapcsolása egy izgalmas, tágabb geopolitikai verseny szempontjából. A megállapodás mindkét fél számára egyszerre hordoz nyereséget és kockázatot: Szaúd-Arábia egy atomhatalmat von be, ezzel növelve elrettentő erejét, ugyanakkor veszélybe sodorhatja régi szövetségeseit, és nem zárható ki, hogy katonai erőit a Himalája térségébe vezényli. Ezzel szemben Pakisztán számára ez a helyzet erős pénzügyi támogatást és a saját geopolitikai kitettségének csökkentését jelenti, amely egyfajta taktikai előnyhöz juttathatja az Indiával folytatott harcban. Ugyanakkor a pakisztáni vezetésnek óvatosan kell mérlegelnie, hiszen távoli régiók konfliktusaival való foglalkozás további erőforrásokat emészthet fel, amelyek amúgy is korlátozottak.
A sok-sok eltérő és egymásnak is kuszán ellentmondó érdekek miatt egyáltalán "nem lefutott", hogy ki és mihez akar majd kezdeni a kölcsönös biztonsági szerződéssel.
Nehezen hihető, hogy a rendkívül gyakorlati szemléletű szaúdiak pusztán úgy elengednének egy olyan szoros szövetségest, mint India, amely évi 35 milliárd dollárt hoz az exportjukba. Emiatt valószínű, hogy az ügyben még sok érdekes fejlemény vár ránk. Elképzelhető, hogy a korábbi együttműködés erősítése mellett valójában ez az egész inkább a nemzetközi közvéleménynek szól, mintsem a két ország közti igazi kapcsolatok elmélyítésének.