Đoković: Legmerészebb álmaim között szerepel, hogy Jugoszlávia újjáépítése lenne a legideálisabb forgatókönyv számomra.
A világ egyik legkiemelkedőbb teniszezője, Novak Đoković, az amerikai GQ magazinnak adott interjújában számos izgalmas témát érintett. Különösen érdekes volt, amikor kifejezte vágyát Jugoszlávia újjáépítése iránt, bár őszintén elismerte, hogy ez a gondolat nem igazán reális.
Đoković a párizsi olimpiai diadala után a festői Kotori-öbölben ült le beszélgetni a GQ magazin munkatársaival, ahol nemcsak szavakkal, hanem lenyűgöző fotókkal is megörökítették a pillanatait. Az interjú nyitányaként a magazin részletesen bemutatta Đoković lenyűgöző teniszkarrierjének mérföldköveit, majd a sportoló a családi kötelékeire terelte a szót. Különösen érdekes volt, amikor megosztotta édesapja, Srđan tanácsát, miszerint érdemes lenne megfontolnia a teniszezői pályafutásának befejezését.
Nem vagyok biztos abban, hogy örömöt fog-e okozni, amit most megosztok, de úgy érzem, szükséges. Apám már egy ideje próbál meggyőzni arról, hogy fontoljam meg a visszavonulást, bár sosem volt túl kemény velem ebben a kérdésben. Tiszteletben tartja a döntésemet, hogy folytatom a versenyzést, és természetesen megérti, miért ragaszkodom ehhez, de gyakran felteszi a kérdést: "Mi az, amit még el szeretnél érni?" Ő jól tudja, milyen nyomás, feszültség és stressz nehezedik rám, ami nemcsak az egészségemre, hanem a körülöttem élőkre, így rá is hatással van. Ezért javasolta: "Fiam, kezdj el azon gondolkodni, hogyan szeretnéd befejezni ezt az utat" - mesélte Đoković.
"Nem az időpont, hanem a módszer a lényeg."
Đoković kifejtette, hogy egyre inkább foglalkoztatja a visszavonulás gondolata, de nem a pontos időpontja, hanem a módja, ahogyan ezt szeretné véghezvinni. A szerb teniszező a családjától való távollétről is beszélt, amelyet az állandó utazások és a versenyekre való felkészülés során él meg.
Đoković Jugoszlávia újjáépítéséről: Rengeteg közös érték és tapasztalat áll rendelkezésünkre, amelyek újra közelebb hozhatnának minket egymáshoz.
A családi kötelékek és a karrierálmok mellett Đoković a származásáról is kifejtette gondolatait, valamint a volt Jugoszlávia népei közötti kapcsolatok dinamikájáról is beszélt. Kiemelte, hogy szívből szeretné, ha ez az ország újra életre kelne, és elárulta, hogy miért támogatta nyilvánosan Horvátországot a 2018-as labdarúgó-világbajnokság során.
"Mindig pacifista szemlélettel közelítettem az emberekhez és a nemzetekhez a régióban, hiszen valaha egy ország voltunk. Amikor 2018-ban nyilvánosan szurkoltam Horvátországnak a világbajnokság alatt, sokan kritizáltak hazámban, még a kormány legmagasabb képviselői is. Az én esetemben azonban ez elég egyszerű. Anyám családja Horvátországból származik. Ő Belgrádban született, de az egész család horvát. Apai ágon Montenegróból és Koszovóról származnak. Én Szerbiában születtem. Számomra természetes, hogy mindenkihez egyformán viszonyulok. Ha valaha egy nemzetként éltünk együtt, és ennyi kulturális, hagyományos kapcsolatunk van, például a nyelv, miért ne összpontosíthatnánk ezekre a dolgokra?" - mondta Đoković a GQ-nak.
Amikor szemügyre vesszük népviseleteinket, zenénket, táncainkat és ételeinket, világosan látható, hogy sok a hasonlóság. Csak a kifejezésmódunk eltér. Éppen ezért támogatom azt a törekvést, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz. Vajon lehetséges, hogy újra egy nemzet legyünk? Őszintén szólva, nem tűnik valószínűnek, de a lehetőség sosem zárható ki. Ha képesek vagyunk megmutatni, hogy közös gyökereink vannak, közös történelmünk, és hogy mindannyian ugyanabból a törzsből származunk, talán ez motiválhatja az embereket. Az álmaimban ez lenne a legideálisabb forgatókönyv, a tökéletes megoldás. Miért ne? Hiszen ugyanazt a nyelvet beszéljük, vagy legalábbis nagyon hasonlókat. Tökéletesen megértjük egymást – fogalmazott Đoković.
"A múltban való merengés nem segít a jövő építésében."
Đoković kifejezte, hogy a Jugoszlávia újjáépítésének eszméje sokak számára ellentmondásos lehet.
"Nem vagyok biztos benne, talán magam is kételkedem ebben a lehetőségben. De ez legalább közelebb hozná az embereket. Szeretném, ha békésebb és barátságosabb kapcsolatok lennének a régióban. Együttműködésre van szükség, mert most minden nyáron, amikor elérkeznek ezek a nagy évfordulók, a háborúk emléknapjai, a média és a politikusok egyre erőteljesebben hangsúlyozzák ezt. Így lehetetlen közeledni. Csak egyre távolodunk. Nem azt mondom, hogy az embereknek el kellene felejteniük. Nagyon nehéz ezt kérni. Az áldozatokat mindig emlékeznünk kell. De vajon így haladunk előre?" - tette fel a kérdést Đoković .
