A honfoglaló magyarok között nemcsak férfiak, hanem nők is részt vettek a harcokban. Ezek a bátor asszonyok nem csupán a családjuk védelmezői voltak, hanem aktívan hozzájárultak a közösség küzdelmeihez is. A nők szerepe a honfoglalás idején sokkal jelentő

Magyarországon azonosították az első ismert, honfoglalás kori harcos nő sírját - erről számolt be a közelmúltban a világsajtó. Lapunk felkereste a szenzációs hírek alapjául szolgáló tanulmány első szerzőjét, hogy kiderítsük, tényleg harcolhattak-e nők a honfoglaló magyarok soraiban.

A Hajdú-Bihar vármegye szívében, Sárrétudvarin, egy figyelemre méltó régészeti lelőhely bújik meg. Itt található a hízóföldi temető, amelyet a szakértők az ismert legnagyobb 10. századi temetkezési helyszínként tartanak számon. A terület lenyűgöző gazdagsággal büszkélkedhet, hiszen több mint 260 sír rejtőzik benne, mindegyik saját történetével és titkaival.

A helyszín felfedezése az 1980-as években M. Nepper Ibolya irányításával vette kezdetét, és az ásatások során számos izgalmas lelet került elő. Különösen figyelemre méltó volt a 199. sírban megtalált ereklyetartós mellkereszt, amely jelentős értéket képviselt. Emellett a 83. sírban talált áttört bronzkorong is kiemelkedett, mely egy lovat és lovasát ábrázolt, és egy kisgyermek nyakában bukkantak rá. A 103. sírban felfedezett aranyozott ezüst nyeregveretek pedig ragadozómadár fejét formázták meg, tovább gazdagítva a helyszín történelmi jelentőségét.

A temetőben számos érdekes antropológiai eset került napvilágra. A kutatók több maradványon is felfedeztek olyan nyomokat, amelyek trepanációra, azaz koponyalékelésre utalnak, valamint erőszakos cselekmények következményeként kialakult sérüléseket, továbbá különféle betegségek jeleit a csontokban. Különösen figyelemre méltó, hogy Pálfi György itt az első, leprás megbetegedésre utaló nyomokat azonosította a magyar történeti embertani anyagban.

A 63. számú sír igazi különlegességnek számít, de a szakértők a '80-as években még nem voltak tisztában ennek jelentőségével.

Dr. Tihanyi Balázs, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének elismert munkatársa, a 24.hu számára osztotta meg tapasztalatait. Ő és kutatócsoportja alaposan megvizsgálták a 63. sírt, amelyet részletes elemzés alá vontak.

A 63. sír felfedezése során egy emberi maradványokat, valamint egy ezüst hajdíszt, féldrágakövekből készült gyöngyöket, nyílvesszőket, nyíltegezt és egy íjat is találtak. A csontok állapota meglehetősen rossz volt; a régészeknek a töredékekből és szilánkokból kellett rekonstruálniuk a maradványokat, ami megnehezítette az elhunyt nemének meghatározását. A maradványok hiányos volta miatt a kutatók csak nehezen tudtak következtetni a személy életére és körülményeire.

A 63. sírszámú egyén kezdetben felnőtt férfiként volt azonosítva, mivel a sírban fellelt íjászfelszerelés akkoriban erős bizonyítéknak számított arra, hogy férfi pihen ott.

- magyarázta Tihanyi Balázs. Ők viszont körülbelül négy évtizeddel a kutatások elindítása után, modern antropológiai és archeogenetikai technikák alkalmazásával felfedezték, hogy az SH-63 azonosított személy női nemű volt.