A Nemecsekék grundja, a gyermekkor varázslatos színtere, ahol a barátság és a kalandok szövik a történeteket, mára a kultúra romos emlékeivel fonódik össze a filmes kertekben. Ezek a helyszínek nem csupán a nosztalgia ölelésében élnek, hanem új értelmet n

A kert a ház magánszféráját és a közteret, az utcát választja el, ezzel egyfajta határt képezve az ősi káosz és a racionális rend között. A teremtéstörténet óta, az első emberpár paradicsomból való kiűzetése óta, a kert az otthon fogalmát és annak elvesztését is szimbolizálja.

Orosz István mesterien idézi meg az asszociációk világát A kert című, 1993-as fekete-fehér animációs rövidfilmjében. Sáry László által válogatott Ravel-motívumok hol drámai, hol idilli hangulatot teremtenek a metszetszerű képek szépségében. A történet középpontjában egy kisfiú áll, aki belép a finoman kidolgozott kapukon, és ámulva szemléli az élet vibráló televényi világát. Ez a helyszín egyszerre képviseli a folyamatosan változó, vegetatív paradicsomot, valamint a civilizációs drámák és a kultúra romjainak őrzőjét – a történelem szobrokba és domborművekbe rögzített emlékeit. A légy, amely Rofusz Ferenc 1981-es Oscar-díjas animációjában szerepel, hasonló növényzetből érkezik a végzetes házba. Az ünnepi év alkalmából, amely a 110 éves magyar animációt ünnepli, a filmeket ingyenesen megtekinthetjük a Filmio.hu platformon.

A Tündérkert - Kísértések kora (Madarász Isti, 2023) a Móricz Erdély-trilógiájának első részét egy nyolcrészes televíziós sorozat keretein belül eleveníti meg. Az író figyelme régóta az impozáns Bethlen Gábor, Erdély nagy fejedelemének "fennköltségében is emberi" alakjára irányult. Az 1922-ben publikált történelmi regény a Trianon utáni nemzeti fájdalmunkra is reflektál: "Akkor is, most is a letarolt mezőt kellett kizöldíteni, a kis országból tündérkertet építeni." [Móricz] Bethlen Gáborban látta annak a példáját, hogy miként valósítható ez meg - írta Czine Mihály a kötet kapcsán. A sorozatban Báthory Gábor (Katona Péter Dániel) 1608-ban ül a fejedelmi trónra, míg támogatóinak, köztük atyai barátjának, Bethlen Gábornak (Bokor Barna) és Báthory István lengyel királynak, méltó utódjaként tekintenek rá. Ám az ifjú fejedelem nem tudja megugrani a hatalmas kihívást, amely a három részre szakadt ország irányításával jár. Diplomáciai érzék híján és éretlen, egocentrikus személyiségével kiszámíthatatlanná és véreskezű kényúrrá válik. A sorozat fogadtatása vegyes, pedig ez lehet az első igazi magyar kosztümös "újhullám", amely úgy tűnik, felismerte a küldetését, és megpróbálja felnőni hozzá. Az identitás erősítése és a szórakoztatás közötti egyensúly keresése során azonban a dramaturgia és a látvány egyértelműen a "szex, vér, ármány" irányába billen. Papp Attila Zsolt a Filmtett portálon (2023. 12.) így összegzi: a sorozat következetesen épít a népszórakoztatás e vonzerejére.

Az adaptáció kreatív irányításáért Bereményi Géza és Tasnádi István felelnek, míg az epizódok megvalósításáért Horváth András Dezső és Jeli Viktória dolgoztak. A filmzene ifj. Balogh Ferenc keze munkáját dicséri, míg az operatőri feladatokat Garai Gábor látta el, a vágás pedig Rumbold László talentumát tükrözi. A sorozat legkiemelkedőbb aspektusa azonban a szereplők választása és a színészvezetés, amelyek igazán felejthetetlenné teszik a produkciót.

Az első mozgóképes Jókai-adaptáció, a Mire megvénülünk (ifj. Uher Ödön, 1916) is népszerű alapanyagból készült. A németre és angolra is lefordított, 1865-ben született regény az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni elnyomást tükrözi, noha a reformkorban játszódik: már-már eltúlzott romantikus motívumokkal fedi el a kiegyezés előtti időkre jellemző nyomasztó, reménytelen fatalizmust. Az Áronffy család elsőszülött férfi tagjai több generáció óta öngyilkosok lesznek, így Lőrinc (Fenyő Emil) is. A végzetet fiának, Lórándnak (Beregi Oszkár) azért sikerül elkerülnie, mert egy tiszta szívű cigány lány, Cypra (Mátray Erzsi) szerelme, s Kandur (Szőreghy Gyula), a rablóvezér vallomása leleplezi az életére törő ármányt. A végső leszámolás helyszíne a kert, ahova a szerelmi varázslásra készülő Cypra megy éjjel, "mikor a dali madár megszólal", hogy ágat törjön arról a fáról, amelyen a madár énekel.

A város szívében megbújó gyerekek titkos kertjei közterek; Molnár Ferenc világhírű regényében, A Pál utcai fiúkban a grund és a Füvészkert játszik központi szerepet. A történetnek számos adaptációja készült az évek során. Az első, 1917-es filmváltozatot Balogh Béla rendezte, de sajnos ennek kópiái mára eltűntek. Később, 1924-ben Balogh újra életre keltette a regényt a vásznon, így újabb generációk ismerhették meg a fiúk kalandjait.

A film egy hiányos állapotban maradt ránk, mivel a Jugoszláv Filmarchívum birtokában lévő virazsírozott, horvát inzertes nitrokópián őrizték meg. Ezt a kincset 2007-ben restaurálta a filmarchívum, hogy újra életet leheljen az alkotásba.

1934-ben a Columbia gyártásában amerikai (No Greater Glory, rendezte: Frank Borzage), 1935-ben pedig olasz (I ragazzi della via Paal, rendezte: Mario Monicelli, Alberto Mondadori) verzió is készült. 1968-ban magyar-amerikai koprodukcióban, színes, cinemascope formátumban (operatőr: Illés György) vitte vászonra Fábri Zoltán Molnár örök történetét az "édes grundról". A forgatókönyvet az aradi származású, 1921 óta az Egyesült Államokban élő Bohém Endre és Fábri közösen jegyezték. A film ötlete Bohémtől származott, aki kedvelte a regényt, s nagyon nem értett egyet a Borzage-változattal. "A harcot dicsőítették benne, s a háborúskodást magát. S ha most Hollywoodban filmesítenék meg, nem vitás, hogy happyendesítenék. Nemecsek dehogyis halna meg, inkább boldogan élne tovább benne" - nyilatkozta a Film Színház Muzsikának (1968. május 4., 7. o.)

Az oktatási célokra létrehozott botanikus kert jelentős mértékben köszönheti hírnevét annak, hogy Nemecsek és barátai titkos búvóhelyül választották az öreg pálmaházat. A Füvészkert, amely hivatalosan csak 2008 óta viseli ezt a nevet, a regény révén vált széles körben ismertté és népszerűvé.

A mai napig érvényes Mai lányok (Gaál Béla, 1937) filmje a kevésbé tehetős városi emberek mindennapjait mutatja be, fókuszálva a belső udvarokra és gangokra, ahol nem csupán az ágyneműt szellőztetik, hanem a legfrissebb eseményekről is eszmét cserélnek. A Mihály István és Vaszary Gábor által adaptált Földes Jolán regény, a Férjhez megyek, egyfajta ellentmondást képez a film modern megközelítésével szemben. A vidéki árva lány, Hanzély Zsuzsi (Szepes Lia), Budapestre érkezik, hogy saját erejéből keressen megélhetést, hűséges cselédje, Kati (Dajka Margit) társaságában. Zsuzsi először asztalosinasként helyezkedik el, majd négy másik lánnyal (Kun Magda, Gábor Magda, Donáth Ági, Bíró Éva) közösen megalapítják a Modern Otthon lakberendezési vállalkozást. Az indulótőkét úgy szerzi meg, hogy névházasságot köt Péterrel (Pataky Jenő), ezzel lehetővé téve az öröksége megszerzését. Péter számára ez egyfajta üzlet, hiszen Zsuzsitól kölcsönkérve próbál segíteni beteg édesanyján, ám nagyon szégyelli, hogy ilyen csalással kell ezt tennie. A fiatalok között fokozatosan kialakul a feszültség, míg Péter édesanyja (Berky Lili) nem rendez be mindent, és a többi fiatal nő is megtalálja a párját. A film slágerei a Harmath Imre-Ábrahám Pál duó nevéhez fűződnek.

A Huszka-operett, a Gül Baba (Nádasdy Kálmán, 1940) filmváltozata rózsakertje valós és szimbolikus is. 1620, Buda a török kezén, a magyar diákok fel akarják szabadítani a fővárost, s közben Mátyás király kincsei után kutatnak. Gábor diák (Jávor Pál) és Mujkó cigány (Makláry Zoltán) belopóznak Gül Baba (Kőmíves Sándor) rózsakertjébe, és Gábor beleszeret az ott fürdőző Leilába, Gül leányába (Szeleczky Zita). A vonzalom kölcsönös, a baj csak az, hogy Leilát Ali basa (Bihary Nándor) 33. feleségének szánják. Gábort elfogják, halál vár rá és társaira. Ám azon az éjjelen Allah csodát tesz, hitetlenül szólva: a vihar letarolja a szent rózsákat, a foglyokat szabadon kell bocsátani.

Az 1955-ös, színes filmváltozat, amelyet Kalmár László rendezett, igazi színészparádét vonultat fel. Gábor diák szerepét Zenthe Ferenc alakítja, míg Mujkó karakterét Suki Balázs, Sinkovits Imre pedig Ali pasa megformálója. A gyönyörű Leilát Krencsey Marianne játssza, míg Gül Baba szerepében Kőmíves Sándor tér vissza. A hagyományos daljáték cselekménye jelentős átdolgozáson esett át, melynek dramaturgiáját Bacsó Péter látta el, a zenének pedig egy részét Vincze Ottó újraírta. A film hangulata már a nyitó dallam, az „Ott túl a rácson” első hangjegyeivel megfogja a nézőt. Badal János operatőr szemet gyönyörködtető képsorai a kék eget és a harangzúgást kísérő repülő madarakat mutatják be. Az elején a kikiáltó hosszan sorolja az adókötelességeket, amelyeket „önkéntes adományoknak” nevez. Az ötvenes évek szűkös légkörében a bezártság és a szabadság kérdései sokkal inkább kiemelkednek, mint valaha.

Kalmár Gül Babája szereti a magyarokat, de jól tudja: "Más úton jár a szív, és más úton az ész." Ali basa a szultán kegyeltje, nagy a hatalma, s bármit gondol is, hozzá kell adnia a leányát. A leglényegesebb változtatás, hogy itt Gül a maga puszta kezével tépi ki a rózsákat, eleget várt Allah csodatételére. (Amit, sok egyéb mellett, a kor vezető kritikusa, B. Nagy László Kalmár szemére is hány.) Gül vállalja a veszélyt, hogy megmenthesse a lányát és annak szerelmét: "A ti véretekből születik majd a legszebb rózsa, a békesség."

A Bakaruhában (Fehér Imre, 1957) kertje a városé: korzó, sétatér, sétakert, az obligát vurstlival. Ennek operatőre is Badal János, aki a forradalom után Franciaországba távozott, s lett világhírű Jean Badal néven. A link szépfiú újságíró, Sándor (Darvas Iván) az első világháború idején póttartalékos, a megúszásra hajt. Időnként föl kell öltenie az egyenruhát, s amint egyszer "nagyon bakaként" sétált a ligetben, megismerkedett a kis cseléddel, Vilmával (Bara Margit). Szenvedélyesen megszeretik egymást, s a férfi egyre halogatja, hogy felfedje, ki ő valójában. Márpedig a leány Bodrogiéknál (Pécsi Sándor, Lázár Mária) szolgál, s Sándor éppen a ház kisasszonyának (Korompai Vali) udvarol. A lebukás elkerülhetetlen. A Népszabadság (1957. április 27.) megemlíti, hogy "a kényszerszünet, az ismert egri események", értsd a forradalom utáni egyik első bemutató volt, s sajnálkozik is a P. Zs. szignójú szerző, hogy a filmet nem mutatják be Cannes-ban. A Bakaruhában ugyanis részben az egri sétatéren forgott. Darvas Iván egy hónappal később már börtönben ült.

A Kertes házak utcája (Fejér Tamás, 1963) a konszolidáció egyik első hírnöke.

Palotás (Gábor Miklós), a felelősségteljes műszaki ellenőr, egy hétnyi munkára indul a festői kisvárosba. Régi ismerőse, Máté József (Pálos György), a helyi építkezés főmérnöke, és felesége, Panni (Bara Margit) éppen a siker és a jólét csúcsán állnak; mindenük megvan, így Panninak nem szükséges dolgoznia. Azonban Palotás, aki már sok mindenen átesett, érzékeli a feleség belső küzdelmeit és boldogtalanságát, melyek a látszólagos idill mögött rejtőznek. Fokozatosan felfedezi Panni passzív báját, amely egyfajta vonzalmat ébreszt benne. Bátorítja a nőt, hogy merjen új kezdetet teremteni az életében. Az utolsó éjszakát együtt töltik, és Panni, a találkozás hatására, végül úgy dönt, hogy elhagyja a megszokott otthont. Palotás hazatér, ám felesége (Tábori Nóra) elégedett a közös életükkel, és nem sejti, hogy férje szívében milyen viharok dúlnak.

Tímár István első (és utolsó) játékfilmje, az Én vagyok Jeromos (1970) a fusizó ország látleletét adja. Szeberényi Lehel saját, Jeromos, a kőfejű című kisregényét alkalmazta filmre Jeli Ferenccel, a dramaturg Kertész Ákos volt. Egy reggel Katona doktor (Kállai Ferenc) leányfalusi kertkapujánál megjelenik Jeromos (Alfonzó) és fia, Zsérom (Harsányi Gábor). A Védőműveket Fenntartó Vállalattól jöttek, mondván, kell itt, kérem, valahol egy lefolyónak lenni. De nincsen, s ezt a doktor nagyon jól tudja, hiszen egy éve vár rá, hogy a hivatalosság intézkedjen a kerti budija ügyében. Jeromosék napközben rendkívül ráérősen piszmognak, anyag sincs, a főnökük (Bujtor István) inkább a soros lánykákat viszi a kis bódéba, mint felügyelné a munkát. Munkaidő után, láss csodát, pluszjuttatásért ég a kezük alatt a munka.

"A kerti budi áll a konfliktusok középpontjában. Ennek a lefolyóját temették be valamikor egy gáttal. A bejelentéstől számítva jó év beletelt, amíg a "fenntartóktól" kiküldték Jeromost. A valóság több tekintetben összejátszott a filmesekkel" - írta Sas György forgatási tudósításában (Film Színház Muzsika, 1970. augusztus 29., 8. o.) Az élet maga is megtréfálta Fusiországot: "A filmgyár csakugyan felépítette a történetben játszó gátat. Forgatás közben aztán úgy megáradt a Duna, hogy ha nem lett volna a gát, elöntötte volna az egész színteret. Erős volt a filmgyári gát, állta a Duna ostromát."

A kortárs kritika gyakran a publicisztikus műfajba sorolta ezt a filmet, ami nem meglepő, hiszen a filmben felvetett témák akkoriban valóban közhelyesnek számítottak. Azonban mint egy időutazás, kiválóan megörökíti a korszak hangulatát: a főszereplő feleség (Psota Irén) amatőr festőként talán nem a legtehetségesebb, de a mindennapi kihívásokkal ügyesen megküzd. A házibarát iskolaigazgató (Tomanek Nándor) karaktere szintén emlékezetes. Ötven év távlatából a filmben felfedezhetjük Jeromos svejki és Pepin bácsi mélyebb rétegeit is. A főcímdala (Romhányi József, Lendvay Kamilló) cinikus szövege pedig, miszerint "Mindig akad egy veréb, aki kétszer fizet mindenért", nemcsak a történetet gazdagítja, hanem minden kor számára figyelmeztető üzenetet hordoz.

Boronyák Rita gondozásában, a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum együttműködésével készült ez az összeállítás. Számos említett film már felújított, kiváló minőségű változatban elérhető a Filmio platformján.

Képek forrása: Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum / Hungart.