A csók evolúciós háttere nem éppen a legelbűvölőbb történet.
A csók, mint az intimitás kifejezése, az emberi kultúra szerves részét képezi. Ám felmerül a kérdés, hogy vajon az állatvilágban is létezik-e hasonló gesztus? Érdekes megfigyelni, hogy számos állatfaj mutat be olyan viselkedéseket, amelyek a kölcsönös vonzalmat, a társas kötődést vagy a barátságot jelzik. De miért is tapasztalhatunk ilyen jellegű interakciókat az állatok között? Talán a közelség és a bizalom kifejezéséről van szó, vagy egyszerűen csak a szociális kapcsolatok erősítéséről. Az állatok szájrapuszihoz hasonló viselkedései így nem csupán játékos pillanatok, hanem a kötelékek szorosabbra fűzésének eszközei is lehetnek.
A csók az emberi kultúra szerves része és rendkívül sok formája ismert. Eredete lehet romantikus, szexuális vagy kulturális, mint az üdvözlés. Természetesen a mögöttes szándék sem elhanyagolható, ugyanis az újraélesztés közbeni érintkezés hasonlíthat a heves csókolózáshoz, mégsem tekinthető annak - írja a Live Science.
Egy Irakban felfedezett ékírásos emlék tanúsága szerint az emberek már időszámításunk előtt 2500 évvel is használták ezt a szimbólumot a szeretet, a romantika vagy az üdvözlés kifejezésére. Ez a régóta fennálló szokás arra enged következtetni, hogy a szeretet és a kapcsolatok kifejezésének igénye mélyen gyökerezik az emberi természetben. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon más állatfajok is kifejezik-e érzelmeiket hasonló módon, és hogy ez a szokás vajon evolúciós szempontból is megalapozott-e. Az érzelmi kapcsolatok kialakulása és fenntartása fontos szerepet játszhatott az együttműködés és a közösségi élet fejlődésében, így érdemes kutatni, hogy milyen párhuzamok fedezhetők fel a különféle fajok között.
Adriano Lameira, a brit Warwick Egyetem pszichológia docense, egy 2024-es kutatásában arra a meglepő következtetésre jutott, hogy az emberi csók talán nem csupán romantikus kifejezés, hanem egy régóta fennmaradt evolúciós örökség. Az ajkak összeszorítása, majd azok egymásra helyezése, valamint a szívó mozdulatok eredetileg a szennyeződések és bogarak eltávolítására szolgáltak. Lameira szerint elképzelhető, hogy a modern csókolózás valójában ennek az ősrégi gondoskodó magatartásnak a lenyomata, amely az évezredek során átalakult, de alapvető funkcióját megőrizte.
Sheril Kirshenbaum, a The Science of Kissing: What Our Lips Are Telling Us című könyv írója rámutat, hogy az állatvilágban is számos olyan gesztus létezik, amely csóknak tekinthető. Például a teknősök a fejeiket érintik össze, míg a jávorszarvasok és a mormoták az orrukkal fejezik ki érzéseiket. Az "állati csókok" legszembetűnőbb megnyilvánulása a kutyák esetében figyelhető meg. Ezek a hűséges társaink nem csupán egymást nyalogatják, hanem gazdáik felé is így fejezik ki szeretetüket. Persze, ennek sokszor más okai is lehetnek, mint például a tisztogatás, a szőrzet ápolása vagy a szaglásélmények fokozása.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy az ember gyakran akaratán kívül is emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állati viselkedést. Ezért nem feltétlenül igaz, hogy amit mi puszilkodásnak érzékelünk, az az állatvilágban is hasonló jelentéssel bír. Például a zsiráfok esetében, amikor nyakukat egybefonva ajkukat összeérintik, sokan ezt a gesztust a szeretet kifejezésének tekintik. Valójában azonban ez egy dominancia-rituálé, amelynek célja, hogy megmutassa, melyik zsiráf rendelkezik magasabb társadalmi státusszal. Érdekes módon a főemlősök, mint például a bonobók és a csimpánzok, az egyedüli állatok, amelyek klasszikus értelemben csókolóznak. Más állatfajok nem rendelkeznek az ehhez szükséges anatómiai adottságokkal.
Vanessa Woods, a Duke Egyetem antropológusa rámutatott, hogy a bonobók nőstények által irányított közösségei eltérő megközelítést alkalmaznak a konfliktusaik kezelésére: sokkal inkább a szexualitásra támaszkodnak, mintsem az erőszakra, amely gyakori más főemlősök között. Például, amikor az élelmiszert megosztják egymással, ez gyakran szorosabb, csókszerű interakciókat eredményez.
