Mit tapasztalunk itthon Ukrajnából? A kormányzati kommunikáció és a nemzetközi politikai helyzet összefonódása Az ukrán helyzet az utóbbi években jelentős hatással van a hazai politikai diskurzusra. A kormány propagandája és a külpolitikai realitások köz

Neurologus: "Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?" - ez áll azon az egy kérdésből álló szavazólapon, amelyet április közepén kaptak kézhez a magyar állampolgárok. Az eseményeket árnyalja, hogy a Republikon április elején közölt felmérése szerint a magyaroknak összesen 47 százaléka támogatja Ukrajna EU-csatlakozását, míg 46 százaléka ellenzi azt. Orbán Viktor pedig az Európai Tanács márciusi csúcstalálkozóján 20 tagállammal szemben megvétózta Ukrajna csatlakozásáról szóló dokumentumot. Mi értelme van ennek a szavazásnak, és mi a kormány célja a nemzeti kommunikációban ezzel kapcsolatban?

Takácsy Dorka: A helyzet valójában nem egyszerű, hiszen a gyakorlatban nem sok haszna van ennek. Ez inkább egy propagandaeszköz, amellyel a kormány jelenleg a közvélemény irányítására törekszik. Az ilyen módszereket már korábban is jól ismertük. Nyilvánvaló, hogy a kormányzat ezt a témát választotta, mert valószínűleg a saját felméréseik is azt jelzik, hogy a Fidesz, illetve a Fidesz által képviselt vélemény – amely szerint Ukrajnának nem lenne szabad közelednie az Európai Unióhoz – széleskörű támogatottságot élvez a magyar társadalomban. Ez a támogatás pedig túllép a Fidesz hagyományos szavazótáborán is.

Alapvetően eddig is megfigyelhettük, hogy amikor a Fidesz egy bizonyos kérdést állít a középpontba, mint például a nemzeti konzultációk vagy a véleménynyilvánító szavazások esetében, mindig olyan témát választ, amelyben biztos lehet abban, hogy nem csupán a saját híveinek véleményére számíthat. Ezek a témák gyakran olyan széles körű támogatást vonzanak, amelyek túlmutatnak a párt elkötelezett szavazóin.

Szeretném röviden bemutatni egy tavalyi kutatásunk izgalmas eredményeit. A Sajtó- és Médiakutató Intézet (SZEM) keretein belül végeztünk egy összehasonlító elemzést a visegrádi országokban, amely során a magyar társadalom Ukrajnáról és az ország lehetséges EU-csatlakozásáról alkotott véleményét vizsgáltuk. Az eredmények rendkívül érdekesek és tanulságosak voltak.

Az várható volt, hogy a lengyel közvélemény sokkal támogatóbb Ukrajnával kapcsolatban, mint a magyar, de a magyar eredmények még a szlovák adatokhoz képest is nagyon markáns eltéréseket mutattak. A kutatásunkból az derült ki, hogy a magyar közvélemény gyakorlatilag egyöntetűen elutasítja Ukrajna támogatását.

A kutatás kezdeti szakaszában arra összpontosítottunk, hogy milyen üzeneteket közvetít a média, különös figyelmet fordítva a kormányzati álláspontokat tükröző forrásokra. Ezen a téren nem ért minket különösebb meglepetés. Mégis érdemes rámutatni erre, hiszen ezek az üzenetek folyamatosan megjelentek a fókuszcsoportos beszélgetések során, ami egyértelműen jelzi, hogy a kormányzati propaganda rendkívül eredményesen célozta meg a közönséget.

A 17 hónapnyi médiatartalom elemzése alapján megállapítható, hogy a kormányzati kommunikáció egyik kiemelt célja Zelenszkij karakterének hiteltelenítése volt. Eleinte egyfajta bohócfiguraként jelent meg a közszereplésekben, ám idővel a narratíva fokozatosan átalakult, és őt egy diktátorként kezdték el bemutatni, aki felelőtlen módon a harmadik világháború kirobbantására törekszik – ezzel is aláásva a minőségi vezetői szerepét, amely a jövőbeli európai integráció szempontjából fontos lenne. Továbbá, a médiában gyakran felmerült az Ukrajna körüli korrupció kérdése, és érdekes módon ezek az állítások sok esetben orosz politikai személyiségek megnyilvánulásaira hivatkoztak – mindezt a megfelelő kontextus és háttérinformáció nélkül.

Kutatásunk legfontosabb megállapítása az, hogy a magyarok Ukrajnával kapcsolatos viszonylag kedvezőtlen attitűdjei nem a személyes tapasztalatokból fakadnak. A válaszadók többsége soha nem találkozott ukrán állampolgárral. Ez világosan jelzi, hogy egy felülről irányított üzenetcsomag hatása érvényesül, amely a társadalom széles spektrumában eljutott az emberekhez – valószínűleg az előzetes tudáshiány következtében. Úgy tűnik, hogy ezt a hiányt könnyen ki lehet tölteni gyűlöletkeltő narratívákkal.

Ez alapján érthető, hogy a kormány most ezzel a témával szervez véleménynyilvánító szavazást - hiszen számíthat arra, hogy ebben a kérdésben a magyar társadalom többsége egyetért vele.

Tábor Áron: 2025 tavaszán a közbeszéd fókuszában nem csupán Ukrajna Európai Uniós csatlakozása áll, hanem sokkal inkább a béketárgyalások menetére vonatkozó kérdések. Milyen feltételek mellett fognak ezek a tárgyalások zajlani? Milyen megállapodások születnek Ukrajna és az Egyesült Államok között? Milyen biztonsági garanciákat kínálnak a kontinens államai? És egyáltalán, hogyan képzelhető el, hogy Ukrajnának le kell mondania bizonyos területek feletti szuverenitásáról?

A magyar kormány retorikájában viszont az a benyomás alakul ki, hogy a kérdést úgy próbálják átkeretezni, hogy abból egy olyan téma legyen, amelyben a magyar társadalom élesen Ukrajna-ellenes hangot tud megütni. Részben - ahogy hallottuk - anyagi szempontok miatt: már nem az a kérdés, hogy ki indította a háborút, hogy ez egy orosz agresszió volt-e, vagy hogy Ukrajnának el kell-e fogadnia saját területi integritásának megsértését. Ezekről nem esik szó. Ehelyett egy másik kérdést tesznek fel, amelyre a magyar társadalom egy része - akár azok is, akik nem feltétlenül a legdurvább kormánypropaganda hívei - hajlamos anyagi kérdésként tekinteni.

Én is úgy látom, hogy ez egy főként belpolitikai megfontolások által vezérelt lépés. Egy évvel a választások előtt a kormány nyilvánvalóan már erre koncentrál. Ugyanakkor nemzetközi hatása is van: Magyarországon belül megerősödik az Ukrajna-ellenes álláspont, amivel Magyarország az EU-ban és a NATO-ban is képes gyengíteni az Ukrajnának nyújtott támogatást és az Ukrajna melletti kiállást.

Neurológus: A washingtoni Trump-Zelenszkij csúcstalálkozó kezdetben a béketárgyalások elindításának szándékával jött létre, ám a sajtóban azóta számosan az egyik legrosszabb diplomáciai eseményként utalnak rá.

Tábor Áron: A találkozót megelőző egy-két hétben már zajlott egyfajta nyilatkozatháború Trump és Zelenszkij között. Trump erőteljesen azt a retorikát hangoztatta, amit itthon is jól ismerünk: hogy Ukrajna valójában felelős a háborúért, lett volna lehetősége békét kötni, de nem élt vele, mert nem akar békét. Zelenszkij ezt természetesen visszautasította.

A találkozó végül mégis megrendezésre került a Fehér Ház falai között, de a légkör rendkívül feszültté vált. Trump és csapata arra törekedett, hogy Ukrajnát rábeszéljék egy olyan megállapodásra, amely lehetővé tenné az amerikai támogatás folytatását valamilyen formában. Ugyanakkor arra is figyeltek, hogy ezt a hazai közönség számára úgy tálalják, hogy „mi már rengeteget tettünk Ukrajnáért, ők viszont mit adnak nekünk cserébe?”.

A csúcstalálkozó során különösen figyelemre méltó volt J.D. Vance alelnök szerepe. Szokatlan módon, már a protokolláris részben, a kamerák kereszttüzében elkezdett egyfajta nyomást gyakorolni Zelenszkijre. Kifejezte aggodalmát amiatt, hogy Ukrajna nem tanúsítja a megfelelő tiszteletet az Egyesült Államok iránt, amely annyit tett az ország támogatása érdekében.

A konferencián, ahol én akkor éppen az Egyesült Államokban tartózkodtam, arról folyt a vita, hogy ki volt ennek az egésznek az igazi vesztese. Az egyik nézőpont szerint Zelenszkij, mert nem született megállapodás, és Ukrajna lényegében az USA nélkül nem tudja folytatni a háborút. A másik nézőpont szerint viszont ez egy szükséges és tudatos kiállás volt az ukrán érdekek mellett, ami nemcsak otthon, hanem Európában is pozitív visszhangot váltott ki.

Ez a találkozó világosan rámutat arra, hogy az amerikai támogatás elengedhetetlen az ukrán védekezés fenntartásához. Ugyanakkor Ukrajna számára elfogadhatatlan egy olyan megállapodás, amely nem nyújt semmiféle biztonsági garanciát, és teljes mértékben gazdasági függőségbe kényszeríti az országot az Egyesült Államok felé. Még ha sikerülne is elérni egy ideiglenes tűzszünetet, az hosszú távon kedvezőtlen hatással lenne Ukrajna jövőbeli pozícióira.

Fedezze fel a beszélgetés folytatását a NEUrologus podcast legújabb epizódjában!

Miről fogunk még beszélni?

Szerzők: Kuglics Sarolta, Oláh Krisztina és Moravecz Kata.