Hogyan hatja át Franciaországot a csendes iszlamizmus, mint egy rejtett erő, amely fokozatosan formálja a társadalmi szövetet?
Poitiers, 732. év: A Martell Károly által vezetett frank hadak itt aratták győzelmüket Abd al-Rahman al-Ghafiki omajjád erőivel szemben, akik Hispánia meghódítása után Galliát célozták meg. Ezzel a döntő ütközettel a frankok sikeresen megakadályozták a muszlim seregek terjeszkedését Nyugat-Európában, amelyek kénytelenek voltak visszavonulni az Ibériai-félszigetre.
Bár a "keresztény Európa" egyik szimbolikus helyszínének számít, a mai Franciaország szívében fekvő Poitiers közelében a csata emlékét nem övezi olyan nagyszabású emlékhely, mint sok más csatánál - talán ennek oka van. Az iszlám fölötti győzelem úgy tűnik, nem tartozik a mai francia identitás kirakatba kívánkozó elemei közé. Szűk 1300 évvel a sorsfordító ütközet után Franciaország lakosságának körülbelül tizede, azaz körülbelül 6,8 millió ember muszlim vallású, ami Európa legnagyobb muszlim közösségét jelenti. Poitiers-nél az iszlám csatát vesztett, de abban a pillanatban senki sem sejtette, hogy a hosszú távú konfliktusban a dolgok még változhatnak.
Napjainkban az iszlám mélyen beágyazódott a francia kultúra minden területére. Jelen vannak a művészetekben, a sport világában és a tudományos életben is. Azonban a közéleti szerepvállalásuk nyomon követése sokkal bonyolultabb, mint például Angliában, amit a laïcité, vagyis a francia szekularizmus elve magyaráz. Ez a szigorú elv a szabadságjogokat a vallástól védi, és a francia alkotmány egyértelműen elválasztja az állami és a vallási szférát. A köztisztviselők vallási hovatartozását, amennyiben azt nem hozzák nyilvánosságra, nem is rögzítik.
