Milyen értéket képvisel egy elefánt?

Van különbség aközött, hogy valaki a vagyonát egzotikus állatok meggyilkolására és különféle hasonlóságokra költi, vagy arra, hogy a természetes élőhelyükről kitúrt állatokat rehabilitál. Augusztus 12. az elefántok világnapja.

„Mire gondolunk, mennyit ér egy elefánt?” – vetette fel a kérdést egy férfi, miközben a háttérben kollégái hét afrikai elefántot kísértek közelebb. Érdeklődve néztem a körülöttem állókat, akik hasonlóképpen merengtek a kérdés mélységén.

Nem túl távol attól a nagymacskákkal foglalkozó helytől Dél-Afrikában, ahol júniusban már második alkalommal volt lehetőségem önkéntesként két hetet eltölteni, létezik egy hatalmas terület. Ez a hely egyszerre turisták által is látogatott attrakció, ugyanakkor egyfajta menedék elefántok számára is.

A Bela Bela közelében található Adventures with Elephants családi vállalkozásként indult Zimbabwe-ban 1988-ban, de egyáltalán nem azzal a céllal, hogy sérült elefántok tucatjait fogadják.

A honlapjuk és a korábban kérdező férfi elmondása szerint a tulajdonos, Rory Hensman, szafari szervezésével foglalkozott. Kezdetben csupán a parkjába vásárolt két fiatal elefántot, amelyek az emberek által elkerülhetetlennek tartott beavatkozások következtében maradtak árván. E lépésével szeretett volna gazdagítani a park és a szafarik kínálatát, új színt hozva ezzel a látogatók élményeibe.

Ám ahogy később a game farmra érkeztek, kiderült, hogy ezek a kiselefántok túl kicsik és fiatalok ahhoz, hogy szabadon engedhessék őket. Így, ahogyan az a mesékben gyakran megesik, az emberek elkezdtek gondoskodni róluk. Idővel pedig felfedezték, hogy ezek az állatok valójában sokkal okosabbak, mint ahogyan azt korábban gondolták.

A gondozóik iránti figyelem és hűség révén az elefántok elkezdték követni őket, megtanulták a nevüket, és elsajátítottak néhány egyszerű feladatot és trükköt. Így a farmra egyre több árva vagy sérült elefánt érkezett, valamint azok a jószágok, amelyek gondot okoztak a farmereknek, de kis türelemmel és megfelelő képzéssel a tanulékonyságukat akár az orvvadászat ellen is felhasználhatják. Ezen elefántok képesek arra, hogy elérhetetlennek hitt területekre szállítsák a vadőröket, és szaglásuk legalább kétszer érzékenyebb, mint a kutyáké, így könnyedén kiszagolják a hívatlan látogatókat. Ráadásul a bűncselekmények felderítése terén is felülmúlják a többi állatot; az elefántok szaglása annyira precíz és érzékeny, hogy Afrika területén, ha valakit bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak, a nyomozók sosem kérdőjelezik meg a szaglásuk által feltárt nyomokat.

Nos, vajon mekkora értéket képvisel egy elefánt?

Ezeket a meséket hallva én több millió forintra tippeltem. Ráadásul rendelkezem olyan dokumentumokkal, amelyek bizonyítják, hogy léteznek olyan magyar közéleti szereplők, sőt, legalább egy milliárdos is (és nem arra a személyre gondolok, akire valószínűleg sokan) akik már részt vettek afrikai elefántok vadászatában. Azt is tudom, hogy ez mennyibe került nekik.

A válasz viszont váratlanul hangzik: az Adventures with Elephants csapatának egy tagja szerint egyáltalán nem.

Olyannyira semennyit, hogy a bemutatója közben egyszerre viccesen, de valahogy mégis reménykedve kérdezett rá arra, hogy a jelenlévők között van-e esetleg olyan farmer, aki több száz hektárnyi földdel rendelkezik, ahol kényelmesen elférne 1-2 afrikai elefánt.

Nekünk egzotikusak, nekik útban vannak

A felvezető és a sikertelennek bizonyuló ajánlat hallgatása közben a hét hatalmas termetű afrikai elefánt precízen felsorakozott az arra kijelölt helyen, mellettük a gondozóikkal, hogy a tudásukat és a képességeiket nekünk is bemutassák.

Mindegyiküknek megvan a saját, egyedi története, amely elmeséli, hogyan és miért találtak rá az Adventures with Elephants programra. Ám egy közös szál mindannyiukban összekapcsolja őket: az emberek és az állatok közötti feszültség és konfliktus, amely mindennapi életük részévé vált.

Egyes példányok egyszerűen csak útban voltak, mások komoly rombolást vittek véghez és akár emberéleteket is kioltottak, ezért a kilövésüket tervezték. Bárki is felelt értük azonban korábban, végül mindannyian úgy döntöttek, adnak nekik egy utolsó esélyt azzal, hogy mielőtt maguk lőtték volna le, vagy orvvadászoknak adták volna el ezeknek a jószágoknak a meggyilkolását, átadták őket az Adventures with Elephants szervezetének.

Itt az elmúlt közel 40 évben legalább 30 elefántot rehabilitáltak; kivétel nélkül olyan példányokat, amiket az eredeti élőhelyükön problémának minősítettek.

A megfelelő törődés és gondoskodás révén ezen a helyen nem csupán békésen élhetnek, hanem hatalmas, interaktív kezesbárányokká is alakultak.

A megfelelő gondozást pedig itt nem lehetett megkérdőjelezni - pedig én megpróbáltam. A Vizet az elefántnak című filmből élénken élt a fejemben az a jelenet, amiben a cirkusztulajdonos August egy kampós végű bottal brutálisan megveri az 53 éves, Rosie nevű elefántot, mert nem azt csinálta, amit szerinte kellett volna.

Sajnos, manapság is találkozhatunk hasonló helyzetekkel, nem csupán a mozik világában vagy a régi cirkuszok színpadán. Azonban, a Cheetah Experience-nél, ahol a gepárdok állnak a figyelem középpontjában, itt az elefántok játsszák a főszerepet.

Kampós végű bot sehol sem akadt, helyette viszont ott állt egy vödör mogyoró, és néhány elefántoknak készült jutalomfalat, aminek hatására a hatalmas állatok lelkesen leültek, heverésztek az oldalukon, vagy éppen a lábunkról levetett, összevissza heverő félpár cipőket az orruk szagának segítségével, pontosan visszajuttatták az eredeti gazdáiknak. Mindezek után pedig boldogan kezdtek neki a kapott finomságoknak, élvezve minden falatot.

Természetesen, a hihetetlen intelligenciájuk és tanulási képességeik lenyűgözőek, de valahogy mégis különös volt megfigyelni, ahogyan ezek a hatalmas lények olyan módon viselkednek, mint a kis kedvencek. Nem csoda, ha ez nem mindenkinek nyeri el a tetszését, és sokan jogosan hangoztatják, hogy az emberek kihasználják ezeket az állatokat, hogy anyagi haszonra tegyenek szert.

Ugyanakkor, bár egyetlen elefánttal talán még lehet profitálni, héttel vagy akár negyvennel már korántsem tűnik annyira jónak a helyzet. Hiszen Afrikában gyakran inkább kártevőként tekintenek rájuk, mintsem értékes lényekre, és az ellátásuk jelentős költségeket von maga után.

Mindössze egy példány naponta 100-200 liter vizet igényel, és naponta 15-20 órát étkezéssel tölt. Ez idő alatt, az egyed életkorától és méretétől függően, akár 250-300 kilogramm növényi táplálékot is el tud fogyasztani, jellemzően faágakat, leveleket, füvet, szénát és gyümölcsöket. Gyakorlatilag bármit, ami elérhető, és amelynek beszerzése a kimerülő természeti források miatt több tízezer dél-afrikai randot emészt fel.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezek az állatok, akik félig fogságban, félig pedig a vadonban élnek, komoly állatorvosi ellátást igényelnek. Például az egyikük fiatalon szenvedett balesetet, ami miatt az ormánya megsérült, és ezt sürgősen össze kellett varrni. Egy másik esetben pedig egy fogászati probléma lépett fel, amelynek megoldásához egy emberi fogorvosra volt szükség, aki altatásban végezte el a gyökérkezelést.

Hogy ebben van-e pénzbeli nyereség, azt nem tudom, de az is tény, hogy ha nem lenne, nem tudnák a szervezetet évtizedek óta sikeresen üzemeltetni. Van különbség ugyanakkor aközött, hogy valaki a vagyonát egzotikus állatok meggyilkolására és különféle hasonlóságokra költi, vagy arra, hogy a természetes élőhelyükről kitúrt állatokat rehabilitál. Szerintem legalábbis.