XIV. Leó első miséje különleges jelentőséggel bír, hiszen az egyház számára a legnagyobb kihívások ott találhatók, ahol a modern társadalom legfőbb drámái játszódnak. Az esemény nem csupán vallási szertartás, hanem egy új kezdet is, amely arra hívja fel a
XIV. Leó bíborosokhoz intézett beszédében először angol nyelven szólalt meg, hangsúlyozva a közöttük lévő testvéri kötelék fontosságát.
Olaszul elmondott homíliájában a pápa az egyház kétezer éves hagyatékáról beszélt, hangsúlyozva, hogy ez a gazdag örökség nem csupán lenyűgöző építményekben, mint például a Sixtus-kápolna, található meg. Sokkal inkább az a mély és örök üzenet rejlik benne, amelyet az egyház az emberiség javára hirdet, és amely az emberek szívéhez és lelkéhez igyekszik eljutni.
Az egyház a történelem tengerén vitorlázik, megváltásának hajójával átszeli a viharos hullámokat. Fénye irányt mutat a világ sötét zugainak, miközben szolgálatát a mai kor korlátai, lehetőségei, kérdései és meggyőződései között gyakorolja.
A pápa a Jézus fogadtatásáról és megítéléséről szólt, miközben a korabeli fényűző hatalmi körök palotáiban, ahol az árulás és hűtlenség uralkodott, a názáreti tanító iránti érdeklődés csupán felszínesnek bizonyult. E körökben Jézust érdekes, de lényegtelen figurának tekintették, erkölcsi tanításainak pedig nem volt helye, mivel azok ellentmondtak a hatalom és a gazdagság hajhászásának.
