A jövő már nem olyan, mint amit valaha elképzeltünk.
Az az év, amely a merényletkísérletek árnyékában, kormányok összeomlásának küszöbén, ötvennél is több választás forgatagában, háborúk zúgásában és a szenvedés fájdalmában telt el.
Szász-Bányász Anna személyes munkáiban nagy hangsúlyt kap a természetközeli, paraszti életmód, melyet a nosztalgián keresztül közelít meg. Látszólag e két világ elég távol állhat egymástól, a fotográfia és a parasztság, mégis ezek találkozása indított el benne egy olyan folyamatot, ami máig kifogyhatatlan ihletforrásként szolgál.
A nosztalgia szövevényes hálójában a múlt nem csupán a valóság tükörképe, hanem inkább egy álomképe, amelyben a dolgok lényegi formájukban mutatkoznak meg, mintha sosem tapasztaltuk volna őket. A "Már a jövő sem a régi" című sorozatban a művész célja ennek a homályos lényegnek a felkutatása és tudatosítása a jelen pillanatban. A projekt középpontjában nem csupán a táj és az emlékek állnak, hanem a tehenei, akik nemcsak állatok, hanem munkatársak és barátok is, mindegyik saját névvel és karakterrel bírva, akik életre keltik a nosztalgia varázsát.
Számomra a fotósorozat sikerének kulcsa a folyamatos jelenlét. Ezt a megközelítést munkamódszerem részének tekintem, hiszen csak akkor tudok valóban mélyrehatóan megörökíteni valamit, ha alaposan ismerem azt. Éppen ezért, amennyire csak lehetséges, mindennapjaim szerves részévé vált a gazdálkodás, mindig kéznél egy fényképezőgéppel, hogy rögzíthessem az élet apró részleteit.
„A fotográfus munkája nem csupán a pillanatok megörökítéséről szól; ez egy olyan utazás, ahol a világ szépségeit és rejtett történeteit fedezzük fel. Minden egyes kattintás egy új lehetőség, hogy egyedi perspektívából mutassuk be a valóságot, miközben érzelmeket és élményeket rögzítünk, amelyek örökké megmaradnak.”
Anna élete azóta jelentős fordulatot vett, és kissé eltávolodott a gazdasági szférától, de igyekszik megőrizni a kapcsolatát ezzel a világgal, hogy továbbra is hitelesen bemutathassa azt. Úgy véli, a gazdálkodás és a természetközeli életforma lehetőségeit jövőbeli alternatívaként kell szemlélnünk, és fontos, hogy ezeket a megoldásokat komolyan vegyük.
A teret és annak rejtett kincseit "ékszerként" szemléli, és ennek szellemében örökíti meg. Mindez a gyermekkori nosztalgia iránti vágyból fakad, amely a múlt emlékeit idézi fel benne. A fotói nem csupán látványosak, hanem érzelmekkel teliek, mintha minden egyes részlet egy rég elfeledett, értékes emléket hozna vissza a felszínre.
Dokumentarista nézőpontból közelítem meg a témát, de igyekszem olyan szemléletmódot alkalmazni, amely kissé metaforikusra sikeredik. A célom, hogy a képek többé váljanak, mint puszta vizuális ábrázolások; a mögöttes tartalom gazdagsága elevenedjen meg bennük. A technikai sokszínűség is fontos szerepet játszik, hiszen ez is az útkeresés szimbolikáját hordozza magában. A fókuszomban elsősorban a gazdaságunk szívét jelentő tehenek állnak, akik nem csupán állatok, hanem munkatársak és barátok is egyben. Az ő történetük és szerepük a gazdaságban mélyebb jelentésekkel telíti meg a képeket, amelyekben az érzelmi és szociális kapcsolatok is visszatükröződnek.
- mondta Szász-Bányász Anna.
Anna célja, hogy képeivel eltérjen a hagyományos megközelítésektől. A jövőben arra összpontosít, hogy olyan részleteket és aspektusokat tárjon fel a gazdaság működéséből, amelyek a laikus szemlélők számára rejtve maradnak. Ezzel szeretné gazdagítani a nézők tapasztalatait és új perspektívákat nyújtani a mindennapi élet rejtett összefüggéseiről.
