Magyar munkásnak magyar pizzát! – A Pizza Művek a Bartók Béla úton egyedi, műfajteremtő Budapest-style pizzával hozza el az ízek forradalmát. Az autentikus helyi alapanyagok és a kreatív kombinációk találkozása nemcsak a gyomrokat, hanem a lelkeket is meg

Olaszország, a pizza szülőhazája, és az Egyesült Államok, ahol a második otthonukat találták a pizzák, számos városban sajátos pizzastílusokat alakítottak ki. Most Budapest is csatlakozik ehhez a gasztronómiai hagyományhoz: a Bartók Béla úton megnyílt Pizza Művek nem csupán a budapesti melóskultúra előtt hajt fejet, hanem egyfajta nosztalgiát is ébreszt a Kádár-korszak iránt. Emellett pedig a Z generáció pizzakedvelőinek találkozóhelyévé vált, ahol a hagyományos ízek és az új, kreatív megoldások találkoznak.

Néhány hete foglalkoztunk egy írással, amely a budapesti pizzériák különböző stílusait vette számba – szó esett római, nápolyi és New York-i pizzákról is. Azonban a budapesti pizzáról akkor még nem volt információnk. Mostanra viszont már van egy hely, amely ezt a hiányt pótolja, hiszen egy tehetséges fiatal már gőzerővel dolgozik a saját, egyedi budapesti pizzájának megalkotásán.

Tagscherer Márton gyerekkora óta imádja a Csepel Műveket, a gyárak világát, a budapesti melóskultúrát és a Kádár-korszak építészete és hangulata iránti finom nosztalgiát. Pár éve pedig már a pizza is az élete szerves része. Élete első nápolyi pizzája akkora élmény volt, hogy mindjárt be is állt a pult mögé, hogy kitanulja a délolasz pizza készítésének minden csínját-bínját. Mikor elég biztosnak érezte a tudását, nem éttermet nyitott, hanem szerzett egy lószállítót, kemencét építtetett bele, és cateringcéget alapított - a Drip.pizzával eseményekre, esküvőkre, kisebb fesztiválokra vitte a nápolyi pizzát. A modellel egyetlen egy gond volt, ez pedig az időszakosság. Marci nem akarta elengedni a csapatot télre, így aztán kellett egy állandó üzlet is, ahol átteleltetheti őket, úgy, hogy közben még valami jót is csinálnak.

Marci szívében nem égett a vágy, hogy még egy hagyományos nápolyi pizzás helyet nyisson, ezért úgy határozott, hogy saját utat jár be, és létrehoz egy egyedülálló pizzafajtát. A budapesti gasztronómiai palettán felfedezte a Detroit-stílusú pizza hiányát, amely a vastag, ropogós széleivel és tepsiben készült formájával igencsak emlékeztet a hazai kenyérlángosra, a töki pomposra. Itt lép be a képbe Marci szenvedélye a hazai gyárkultúra iránt: az amerikai Detroit helyett a budapesti ipar szívét, a Csepel Műveket választotta inspirációs forrásként, és így született meg az új pizzatípus, amely a helyi ízeket és hagyományokat ötvözi egy izgalmas, modern koncepcióval.

Milyen is az ideális budapesti melóspizza? Nos, képzelj el egy szögletes, vastag tésztás csodát, ami a detroiti verzióra hajaz, de mégis más. Az alap könnyű és puha, a szélei roppanósak, nem úszik a paradicsomszószban, és minden egyes falatja a magyar ízvilágra van hangolva. Eljátszhattunk volna a gondolattal, hogy egy nosztalgikus, 90-es évekbeli stílusban alkotunk: abban az időszakban, amikor az utcai szeletbárokban egymás után kerültek a tésztára a színes feltétek, mint a kukorica, lila hagyma, pepperoni és pritaminpaprika. De Marci ügyesen megőrizte az egyensúlyt, így végül egy olyan pizzát hozott létre, ami nemcsak a 80-as évek Csepeljén aratna osztatlan sikert, hanem ma is örömmel fogyasztjuk. Az ízek harmóniája és a gondosan megválasztott hozzávalók révén ez a pizza igazi élményt nyújt minden falatban.

A pizza élesztős, 24 órán át kelesztett, könnyű, közepesen hidratált darab, az alja ropogós, a tésztája viszont könnyű, buborékos és puha. Akkora, mint egy megtermett melegszendvics, de sajttal-feltéttel együtt a fél kg-ot is eléri. A vastag tésztás pizzák legnagyobb hibája, a gyomorba dagadás viszont egyáltalán nem fenyeget minket, ugyanakkor egy fél pizzától totálisan jóllaktunk a következő órákra. A feltétezés is unortodox, már ha azt nézzük, hogy a kötelezőnek számító szósz nem a tésztán van, hanem mártogatósként kapjuk. A tésztára a sajt kerül, és lehet, hogy elsőre száraznak hangzik, de a zsíros, nyúlós mozzarella, amit nem sajnálnak róla, tökéletesen pótolja a szószt. Ha pedig hiányzik, mártogathatjuk. Szószból egyébként kétféle van: paradicsomos-oregánós, enyhe 80-as évek hangulatot hozva, illetve fokhagymás-tejfölös, hiszen magyar pizzát eszünk.

A választható feltétek nincsenek túltolva, az alap sajtoson kívül van sonkás, sima és csípős szalámis és kolbászos, illetve lehet kérni pluszban kukoricát, lila hagymát, olajbogyót vagy gombát. Ennyi. A pizzákhoz alapból 2 szósz jár, aki szaftosan szereti, duplázhat. Az italkínálat nincs túllihegve, de van egy speciális ajánlat 0,33-as Kőbányai sör formájában - hisz milyen sört innánk a melóspizzához, ha nem Kőbányait?

A belső tér egyébként pici, de minden négyzetmétere egy kis főhajtás az indusztriális múlt előtt: a falakon képek a Csepel Művekről, a bútorok és a falak a gyárak és az ipari komplexumok figyelemfelkeltő sárga-fekete színeiben pompáznak, a székek légtechnikai csőből készültek, a csúsztatható ajtókon pedig a panelerkélyeket és a lépcsőházkorlátokat idéző sárga, drótozottüveg-imitációja van.

A pizzák helyben történő fogyasztásra lettek megálmodva, de a helyek száma nem túlzottan bőséges. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a pizzák tökéletesen bírják a szállítást és az újramelegítést. Egy kellemes tavaszi napon bátran elindulhatunk velük a közeli Feneketlen-tóhoz, vagy felmászhatunk a Gellért-hegy valamelyik padjára. A tészta sajátosságainak köszönhetően órákkal később is nyugodtan melegíthetjük őket sütőben vagy air fryerben, és garantáltan nem veszítik el ízüket vagy állagukat – ezt már kipróbáltuk.

Hogy a nápolyi pizza vagy ez a vastagabb típus csúszik-e jobban, az teljesen ízlés kérdése, mi mindenesetre nagyon csípjük, hogy Budapest egy ilyen jól eltalált, szép kis kerettörténettel megtámogatott, jófajta pizzát kapott!