Lengyelország számára az elnökválasztás kiemelkedőbb jelentőséggel bír, mint az ukrajnai béke megteremtése.

Lengyelország megpróbál kimaradni az ukrajnai békefenntartásból. De miért? Az országban bő egy hónap múlva tartják az elnökválasztást, és a felmérések szerint sokan nem szavaznának egy olyan jelöltre, aki lengyel katonákat küldene az orosz elnyomók ellen.

Miközben Ukrajna nyugati szövetségesei főként elvi és gazdasági megfontolásokból állnak ki a kijevi vezetés küzdelme mellett, Lengyelország számára létfontosságú, hogy megakadályozza az orosz terjeszkedést.

A közel 40 milliós Lengyelország története során számos alkalommal került a nagyhatalmak hatalmi játszmáinak kereszttüzébe, és ennek következtében megtanulta, hogy a moszkvai ígéretekben nem érdemes bízni. Az utóbbi három évtizedben azonban a lengyelek hihetetlen gazdasági fejlődést mutattak be, amely nem ritkán közelítette a két számjegyű növekedést. E hatalmas terület és gazdag ásványkincsek mellett a stabilitás volt az a kulcsfontosságú tényező, amely vonzóvá tette Lengyelországot a külföldi befektetők számára.

A földrajzi elhelyezkedés azonban nem túl szerencsés. Északról a Kalinyingrádban állomásozó orosz haderő jelenthet fenyegetést, míg keletről Putyin bábállama, Belarusz. A kiszolgáltatott helyzeten pedig radikálisan rontana, ha Moszkvának sikerülne kiterjesztenie befolyását a másik keleti szomszédra, Ukrajnára is.

Ha valódi békét kívánsz, készülj fel a harcra!

Varsóban jól tudják, hogy a biztonság megteremtéséhez elengedhetetlen a katonai erő fejlesztése, ezért a lengyel kormány a legambiciózusabb haderőmodernizációs programba kezdett. A védelmi költségek hamarosan elérik a bruttó hazai termék (GDP) 4%-át, ami jelentősen meghaladja a legtöbb európai uniós ország szintjét. A lengyel hadsereg jelentős mennyiségű harckocsit és vadászgépet szerzett be az Egyesült Államoktól és Dél-Koreától. Ennek eredményeként most már több tank áll a rendelkezésükre, mint a németeknek vagy a franciáknak, akik ráadásul saját maguk is gyártják ezeket a járműveket.

A 2022-es orosz invázió óta a lengyel kormány határozott és konzekvens álláspontot képvisel: Ukrajna függetlenségét mindenáron meg kell védeni, még az Egyesült Államok támogatása nélkül is. E cél érdekében Lengyelország volt az első ország, amely tankokat biztosított a kijevi vezetés számára, és azóta is folyamatosan biztosítja a szükséges támogatást.

Persze, íme egy egyedi változat: "Csak harcost ne!"

Jelenleg Lengyelország is saját kihívásaival néz szembe. A "Tettrekészek koalíciója" néven ismert nyugati szövetség védelmi miniszterei csütörtökön Brüsszelben üléseztek, hogy megvitassák, hogyan lehetne békefenntartókat küldeni Ukrajnába, amennyiben létrejön egy tűzszüneti megállapodás.

Míg az európai országokat és Kanadát összefogó csoport tagjai többsége egyetértett abban, hogy katonai erőket kellene küldeni az ukrán nagyvárosokba, ezzel elriasztva Putyin elnököt egy újabb támadástól, Varsó viszont meglepően vonakodott. Jelenleg úgy tűnik, hogy a lengyelek csupán a logisztikai kérdésekben nyújtanak támogatást.

Ennek két fő oka van. Először is, az ország erejének jelentős része arra fordítódik, hogy megóvja a saját határait, például a belorusz határon átkelő illegális bevándorlókkal és szabotőrökkel szemben. Másodszor, a parlamenti pártok is gátolják a kormányt abban, hogy ne csupán térdig, hanem derékig merüljön el az orosz-ukrán konfliktus bonyolult ügyében.

Nem divat ,,háborúpártinak" lenni

Lengyelországban jelenleg pezsgő elnökválasztási kampány zajlik, ahol a résztvevők többsége – elkötelezetten támogatva az ukránok ügyét – határozottan elutasítja a katonák külföldi bevetését. Érdekes módon, úgy tűnik, hogy a Donald Tusk által irányított kormány és az ellenzék között ebben a kérdésben széleskörű egyetértés mutatkozik.

Természetesen, a szavazatszerzés továbbra is a háttérben húzódik meg. Egy friss felmérés eredményei szerint a lengyel lakosság 85%-a ellenzi, hogy katonai erőket küldjenek Ukrajnába. Ráadásul a válaszadók közel 60%-a komoly felháborodással reagálna, ha a kormány ezt a lépést megtenné. A kutatók hangsúlyozták, hogy a lengyelek továbbra is bíznak az ukránok győzelmében és függetlenségük megőrzésében, de tartanak attól, hogy egy ilyen döntés által ők maguk is a konfliktus közepébe csöppennének. Ezen kívül, az éles politikai megosztottság akár meg is állíthatja a már 35 éve tartó gazdasági fejlődést.

A háborúból való távolmaradás ügye nem meglepő módon az oroszbarát Konföderáció Párt zászlajára került. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján Sławomir Mentzen, a párt jelöltje, egyre nagyobb népszerűségnek örvend a választók körében. Így a katonák küldésének kérdése igazi „forró krumpli” lett, amit a politikai szereplők a lehető leggyorsabban próbálnak elkerülni.

Persze, itt van egy egyedi változat: "Az ellentétek és a hasonlóságok vizsgálata mindig izgalmas. Az egyik oldal, amely bonyolult érzelmeket és nézeteket hordoz, a másik pedig a támogatás és az elfogadás melege. Ezek a különböző nézőpontok együttesen formálják meg a világunkat, és hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdagabbá tegyék tapasztalatainkat."

Az ellenzők meglehetősen bonyolult érvekkel támasztják alá, miért lenne célszerű, ha a lengyel katonák távol maradnának a békefenntartási feladatoktól. Véleményük szerint a lengyel fiatalokat jelentős mértékben befolyásolják az orosz trollok, influenszerek és kiberbűnözők, ami megnehezíti számukra, hogy kellően objektíven mérlegeljék, mi is a legjobb számukra. A javasolt megoldás az lenne, hogy csak olyan országok küldjenek katonai kontingenseket, amelyek nem osztoznak közvetlen határon Oroszországgal. Érdekes, hogy ezt a tanácsot éppen azzal a háttérinformációval támasztják alá, hogy 2023 óta 100 lengyel rendőr titkos szolgálatot lát el Ukrajnában.

A közös hadviselést támogató hangok azt hangoztatják, hogy ezáltal Lengyelország végre megmutathatná védelmi képességeit és készségét a kihívásokra, ezzel biztosítva magának azt a megérdemelt helyet a nemzetközi porondon, amely már régóta jár neki. Ha viszont nem lépnek, a világ szemében Varsó csak üres fenyegetéseket fogalmaz meg, mint egy kutya, aki ugat, de sosem mer harapni. Amint szembesül az orosz medvével, inkább szövetségesei mögé húzódik, mintsem hogy önállóan megállja a helyét.

Politikai elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a mostani vita könnyen egyértelmű irányt vehet a május 18-án esedékes elnökválasztás után. Ekkor egyrészt tisztább képet kapunk a politikai erőviszonyokról, másrészt pedig a következő öt évben a szavazatszerzés szerepe háttérbe szorulhat. Ennek következtében valószínű, hogy a lengyel katonák már nyáron megjelennek az ukrán nagyvárosokban, francia vagy litván kollégáik oldalán.