L. Simon László véleménye szerint a legfőbb gond az, hogy ez a produkció nem képes megteremteni a valódi színházi élményt. - Mandiner

A darab szövege, mely túlnyomórészt színészi monológokból épül fel, sok helyütt szétszórt és következetlen. Gyakran előfordul, hogy a kifejezések túlságosan dramatikusak, sőt, néha kifejezetten zavarosak is.

Az Örkény Színház falai között egy különleges előadást tapasztaltam meg, amelyet Kiss-Végh Emőke írt és rendezett. Miután alaposan áttanulmányoztam a róla született kritikákat és az internetes véleményeket, arra a következtetésre jutottam, hogy ez a produkció valóban izgalmas, és merész új irányokat kutat a színházi világban. Az előadás, amely a szexuális és erőszakos témákat boncolgatja, kizárólag 18 éven felülieknek készült, és olyan kérdéseket vet fel, amelyek éles tükröt tartanak társadalmunk álprüdériája elé.

Na mindez nem sikerült. A darab szövege, mely túlnyomórészt színészi monológokból épül fel, sok helyütt szétszórt és következetlen. Gyakran előfordul, hogy a kifejezések túlságosan dramatikusak, sőt, néha kifejezetten zavarosak is. Az obszcenitásával nem lenne gond (én aztán tudom, milyen az, amikor az irodalmi szövegben tudatosan alkalmazott trágárság, durvaság, szándékosan túltolt szexualitás miatt meghurcolják az embert), az alapszituáció (hat bekötött szemű ember megérkezik egy szexuális örömszerzés céljából működtetett helyre, ahol egy éjszakára összezárják őket, és mindenki mindenkivel azt csinál, amit akar, illetve amit a másik megenged neki).

A helyzet az, hogy ez az előadás nem képes valódi színházi élményt nyújtani; sok mindent próbál megragadni, de végül keveset sikerül. Az ember elfojtott vágyai, titkos vagy kettős élete, valamint aberrációi olyan témák, amelyeket bátran szeretne feltárni, ám ezeket már mások sokkal hatékonyabban dolgozták fel erőszakos filmek, kiváló színdarabok és remek regények sorozatában.