Közelegnek a német választások, és a befektetők figyelme egyre inkább a következő lépésre irányul: Mi lesz a jövő politikai irányvonala? Ez a kérdés foglalkoztatja most a pénzügyi szakembereket és elemzőket.

Üdvözöljük az "on the other hand" rovatunkban, ahol a Portfolio véleményei kapnak helyet. A cikkek a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, amelyek eltérhetnek a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjától. Ha szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] címre. A megjelent írásokat itt találhatja.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a CDU/CSU centrista kereszténydemokraták várhatóan a legnagyobb szavazatarányt szerzik meg. A második helyen a populista szélsőjobboldali AfD áll, míg a jelenlegi kormányzó szociáldemokraták (SPD) a harmadik helyen végezhetnek. A zöldpárt pedig visszaszorult a negyedik pozícióba.
A várakozások szerint a CDU koalícióra lép az SPD-vel, ami lehetővé tenné számukra, hogy többséget biztosítsanak a Bundestagban. Azonban ez a többség önmagában nem elegendő a szükséges reformok végrehajtásához. A német alkotmányban, a 2008-as pénzügyi válság óta, szerepel egy úgynevezett "adósságsapka", amelynek lényege, hogy a költségvetésnek mindig egyensúlyban kell lennie.
A németek jogszabályba iktatták a "nyújtózkodj annyira, ameddig a takaród ér" elvet, ami a jelenlegi helyzetben, amikor a fejlett országok többsége az eladósodásra építve serkenti a gazdaságát, nem igazán hoz versenyelőnyt. Ez a valamilyen szinten érthető, de pragmatikus szempontból vitatható konzervatív hozzáállás vezetett ahhoz, hogy a Covid-válságot követően a gazdasági növekedésük jelentősen elmaradt a dél-európai országokétól.
Friedrich Merz, a CDU/CSU pártszövetség kancellárjelöltje szerint a három csapás, ami a német versenyképességet ledarálta, a következő:
A politikai elit körében végre egyfajta konszenzus kezd körvonalazódni a Merz által említett versenyképességi gondok létezéséről, azonban a megoldási lehetőségek tekintetében komoly eltérések mutatkoznak. Az egyetlen biztos pont, hogy egy átfogó gazdasági ösztönzőcsomagra van szükség, amely magában foglalja a vállalati adók csökkentését, a hadiipari kiadások növelését, valamint az elhanyagolt állami infrastruktúra felújítását. Ehhez viszont pénzügyi forrásokra van szükség, amihez elengedhetetlen a kétharmados többség megszerzése a költségvetési fék módosításához. Mindez azonban csak akkor válik lehetővé, ha a zöldpártot sikerül meggyőzni a reform támogatásáról, vagy pedig egy nagykoalíciót (GoKo) alakítanak velük, amely keretében megszavazzák a szükséges változtatásokat.
A német politikai tájban a nagykoalíciók nem csupán lehetőségek, hanem évtizedes hagyományok is, amelyek néha hosszú hónapokon át tartó tárgyalásokkal járnak. Gondoljunk csak a legutóbbi, 2021-es helyzetre, amikor a felek két hónapon keresztül próbálták meg összeegyeztetni érdekeiket. Milyen feltételeket támasztanak majd a zöldek a következő egyeztetéseken? Elgondolkodott-e már a német centrista politikai elit azon, hogy talán ez az utolsó esélyük, mielőtt a szélsőjobboldal végleg hatalomra jut?
Bízzunk benne, hogy viszonylag hamar megállapodnak, abban is reménykedhetünk, hogy a debt brake-et módosítják, dacára annak, hogy a CDU memorandumában szerepel ennek állandósága. A legnagyobb kérdés azonban az idő. Optimista szemüveggel nézve a német szöszögést és politikai játszmákat, érdemi hatás csak az idei év második félévben várható.
A tőkepiac sajátos módon mindig a jövő eseményeit árazza be, és a DAX index, amely éppen a csúcsán áll, ezt a folyamatot részben már figyelembe is vette. Érdemes megjegyezni, hogy a DAX összetevői viszonylag gyengén reprezentálják a német gazdaságot, mindössze 9%-os lefedettséggel bírnak, mivel inkább a globális színtéren mozgó német cégek, mint például az SAP dominálnak. Ezzel szemben a kisebb indexek, mint az MDAX vagy az SDAX, sokkal szorosabb kapcsolatban állnak a német gazdaság teljesítményével. Erre jó példa a Rheinmetall árfolyama, amely ebben a hónapban több mint 30%-os emelkedést mutatott. Itt is felfedezhető egy cseppnyi optimizmus az elkövetkező gazdasági ösztönző intézkedésekkel kapcsolatban.
A folyamatok elhúzódása komoly kockázatot jelent, amely nem csupán a német gazdaságra, hanem a magyar gazdasági növekedésre is kedvezőtlen hatással lehet.
Fontos, hogy figyelemmel kísérjük az alábbi diagramon látható gazdasági mutatókat, mivel ezek segíthetnek mélyebb betekintést nyerni az EUR/HUF árfolyam változásaiba is.
Bízunk benne, hogy a németek most is összefognak, és a történelmükhöz híven sikeresen kilábalnak a nehézségekből. Ezzel pedig nemcsak saját magukat, hanem az egész közép-kelet-európai régiót is előrébb lendítik.