A karbantartás hiánya miatt a lassú pusztulás fenyegeti Magyarország világháborús óvóhelyeit.
Ez a szabály kizárólag a főváros metróalagútjain kialakított óvóhelyszakaszokra nem vonatkozik. Minden más helyszín esetében 2005 táján végezték el az utolsó felülvizsgálatot és karbantartást, ahogyan azt az Euronews csapatát kísérő óvóhelykutató elmondta.
Kézi működtetésű és elektromos energiával üzemelő légvédelmi sziréna együttese rejtőzik egy budafoki ház mélyén: az épület egykori pincéjében, amely 300 négyzetmétert ölel fel, a II. világháború alatt óvóhelyként funkcionált. Stábunk szerencsésen bepillantást nyerhetett ebbe a történelmi helyszínbe.
A valaha fénykorát élő, ám mára romos állapotba került ház pinceszintjén egy különleges múzeum várja a látogatókat. Itt nem csupán légoltalmi és polgári védelmi eszközöket fedezhetünk fel, hanem a hidegháború idejéből származó vegyi védelmi felszereléseket is, amelyek mind egy-egy történetet mesélnek el. Érdemes megemlíteni, hogy a Pollack Mihály térről, a régi Magyar Rádió épületei mellett elhelyezkedő, már lebontott atombunkerből is érkeztek különleges darabok, amelyek gazdagítják a kiállítást és egyedülálló betekintést nyújtanak a múltba.
A régi relikviák között felfedezhetünk egy különleges német gyártmányú gázmaszk-öltözetet, amely kifejezetten gyerekeknek készült. Első pillantásra szinte olyan, mint egy mini szkafander, ami izgalmasan keveri a gyermeki fantáziát és a történelmi emlékeket.
"Az anya tartotta a pumpát, ő juttatta be a lélegeztetéshez szükséges levegőt, mert egy gyerek nem tudta a gázmaszkot használni, mivel nem elég erős a tüdejük" - magyarázta Csecserits Artúr óvóhelykutató, az Erődítéstörténeti Egyesület elnöke.
Már a II. világháború előtt és alatt nagyon sok óvóhely létesült, aztán az ötvenes évektől jött egy nagy arányú építési hullám, ami még a hetvenes éveken át is tartott.
Csecserits Artúr elmondása szerint még a nyolcvanas években is létesítettek vezetési pontokat, ám az, hogy ezek milyen állapotban maradtak meg, igencsak kérdéses. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezek a helyszínek az elmúlás különböző fázisaiban találhatóak. Csak a főváros metróalagútjaiban kialakított óvóhelyszakaszok élveznek megfelelő karbantartást. Minden más óvóhely esetében úgy vélem, hogy az utolsó felülvizsgálat és karbantartás a 2005-ös év környékén történt.
Magyarországon a jelenlegi óvóhelyállomány a kelet-európai országokéhoz hasonlóan alakult. A rendszerváltás után ezeket egyre jobban elhanyagolták. Önkormányzatok vagy társasházak tulajdonában kerültek, és mivel az állagmegóvás nem kevés pénzbe került volna, senki nem volt érdekelt az elvégzésében. Ebből következően állapotuk mára teljesen leromlott. Eredeti funkciójukat nagyon nem tudják betölteni. A 300 négyzetméter alatti óvóhely-kategória is megszűnt, így ezeket a helységeket át is alakították például kondi- vagy próbateremmé, esetleg lakássá.
Lengyelország esete tökéletes ellentétet képez. Az országban a teljes óvóhelyállományt körülbelül egy év alatt alaposan felmérték, ami lehetővé tette, hogy átfogó és részletes képet kapjanak a helyzetről. Napjainkban a lakosság egy egyszerű applikáció segítségével hozzáférhet az összes releváns információhoz. Így bárhol is tartózkodjon valaki, könnyedén ellenőrizheti, hogy mely épületek alatt találhatók különböző állapotú, méretű és felszereltségű óvóhelyek.
