Január asztrofotója: Az üstökös lenyűgöző szétesése, egy igazán különleges égi látvány.
![](/images/content/2025-01-618899885/af7837687661641c9125c6ea0fc78760.jpg)
Az év tudományos szenzációjaként szolgált, hogy a C/2024 G3 (ATLAS) nevű kométa produkálta ritka jelenséget magyar asztrofotós fedezte fel.
A világ egyik leglátogatottabb csillagászati portálja különös figyelmet szentelt a csillagászati eseményeknek, köztük az év üstököseként emlegetett égi vándor szétesésének, amelyet honfitársunk, Majzik Lionel örökített meg elsőként. A C/2024 G3 (ATLAS) üstököst 2024 áprilisában fedezte fel T. Linder, a chilei ATLAS-projekt 0,5 méteres távcsövével. A kutatások szerint ez a ritka égi jelenség rendkívül elnyúlt, retrográd pályán érkezett a Naprendszer külső zónáiból; 2025. január 13-án pedig mindössze 0,09 fényévre (körülbelül 13,5 millió kilométerre) haladt el a Nap mellett, így szinte a "napsúroló" üstökösök csoportjába tartozott.
A kezdeti becslések alapján a rendkívüli hőterhelés következtében alig volt esély a túlélésre, ám a megfigyelések meglepő eredményeket hoztak. Nemcsak hogy sikerült átvészelnie a perihéliumot, de másnapra a fényessége is növekedett, elérve a ragyogó 3,8 magnitúdót. A megfigyelését azonban jelentősen megnehezítette, hogy az égitest csupán 5-6 fokra volt a Naptól, ami miatt a megfigyelők nehezen tudták észlelni.
Először 2025. január 11-én, egy hűvös, szeles hajnalon, a horizont mentén feltűnő csóvás vándort figyeltem meg.
Akkor nem gondoltam, hogy saját eszközeimmel újra sikerül megörökítenem az üstököst, ráadásul kétszer is.
Az időjárás kedvező alakulása lehetővé tette, hogy a vártnál sokkal fényesebb üstököst ne csupán hajnalban, hanem január 14-én, a nappali fényben is lencsevégre kapjam – ilyen kalandra eddig még nem vállalkoztam. Az első pillantásra a fényképeken nem tűnt fel, de a későbbi átlagolás során sikerült előhozni a kora délutáni felvételeken rejtőző csodát. Miután a nappali észlelés sikerrel zárult, néhány órával később a naplemente utáni rövid időszakot is kihasználva újabb fotókat készítettem – meséli a lelkes fotós.
"Magyarországon ezután már szinte lehetetlenné vált az év leglátványosabb üstökösének megfigyelése, így úgy döntöttem, hogy az iTelescope-hálózat chileni távvezérelhető teleszkópjait használom a további észlelésekhez. 2025. január 18-án hajnalban készítettem egy próba felvételt, hogy a következő éjszakákon már ideális kompozícióban tudjam megörökíteni a kométát" - mondja el.
A most publikált kép nyers felvételeinek átnézésekor Majzik Lionel döbbenten vette észre, hogy az előző napi állapotához képest, teljesen eltűnt az üstökös "feje". "Azonnal felkerestem Sárneczky Krisztián csillagászt (HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont), akinek a segítségével különböző szakmai fórumokon elsőként publikáltam, hogy szétesett az üstökös magja.
A világ különböző tájairól érkező megerősítő észlelések, valamint a következő napokban készített további felvételeim végül világossá tették számomra, hogy sikerült felfedeznem az üstökös magjának megsemmisülését.
Természetesen ez nem vethető össze egy ismeretlen égitest felfedezésével, de egy olyan világban, ahol automata rendszerek figyelik folyamatosan az égboltot, sőt emberek ezrei figyelik most a kométát, különleges eredménynek tartom" - foglalta össze a felfedezés történetét.
A mag szétesésének okát valószínűleg a napközelség utáni fokozódó hőmérsékletváltozás váltotta ki. Noha a kométa már nem rendelkezik a korábban látványos "fejével", tudományos szempontból rendkívül izgalmas esemény tanúi lehetünk. Ez a jelenség hozzájárulhat az üstökösök felépítésének és viselkedésének jobb megértéséhez, hasonlóan a 2011-es C/2011 W3 (Lovejoy) üstökös esetéhez. Az egyre növekvő por- és anyagtöredékfelhő még hetekig izgalmas megfigyelési lehetőséget biztosít, mielőtt véglegesen eloszlik a kozmosz végtelen terében.