Hatvanpuszta: a műemlékvédelem meggyalázása Hatvanpuszta esete a műemlékvédelem terén jól példázza, hogy milyen könnyen sérülhetnek a kulturális örökségünk értékei. Az egykori település romjai nem csupán építészeti emlékek, hanem a múltunkat idéző történ

A kultúra öröksége és a műemlékek védelme nem csupán díszítőelem, hanem egy mélyebb értelmet hordozó feladat. Amikor kiállunk egy értékes műemlék megóvása mellett, azt nem azért tesszük, hogy felesleges vitákat generáljunk, vagy hogy nehézkessé tegyük a döntéshozatali folyamatokat. A szakmai érvek és tények állnak a háttérben, amelyek a védelmet indokolják. Sajnos, úgy tűnik, hogy a döntéshozók sokszor nehezen viselik el ezt a kritikát, ami gyakran az egójukat sérti. Ennek következményeként a műemlékvédelmet is háttérbe szorítják, mintha csak egy akadály lenne, amelyet le kell küzdeni. Erről a témáról beszélt Bátonyi Péter műemlékvédő is a KlikkTV Tíz című műsorában, aki a botrányos körülmények között eltávolított egykori kormányfőtanácsosként osztotta meg véleményét.

A műsor vendége az a művészettörténész, akit tavaly kirúgtak az állásából, az Építési és Közlekedési Minisztériumból, mert nyilvánosságra hozott néhány olyan botrányt, amit a műemlékvédelem területén igyekeztek eltusolni. Ilyen volt a Kossuth téren a Földművelésügyi Minisztérium barbár megcsonkítása, amelyet gyakorlatilag négyötöd részben lebontottak, noha történelmünk egyik megkerülhetetlen emléke. A másik nagyobb épület, amelyhez még nem nyúltak hozzá, de már szerepel a tervekben az egykori Mária Terézia laktanya. Ez Budapest egyik legnagyobb épülete, méretei a Parlamentével vetekednek. Hild József legnagyobb műve, a főváros legnagyobb klasszicista épülete.

A beszélgetés kezdetén felmerült a hatvanpusztai Orbán-majorság ügye, amely szintén védett műemléknek számít. A légi felvételek elemzése alapján azonban megállapítható, hogy ott olyan bontási és átalakítási munkálatok zajlottak, amelyek súlyosan sértik a jogszabályokat. Az egykori József főherceg birtokán végzett részleges bontásokat nem lett volna szabad engedélyezni, hacsak valaki nem kérte a védettség visszavonását egy ottani hasznos majorság kialakítása érdekében. Ezen eljárás keretein belül a bontások előtt elengedhetetlen lett volna a védettség megszüntetése, és csak ezt követően lehetett volna megkezdeni a statikailag indokolt épületrészek eltávolítását vagy újjáépítését, mindezt a helyszínen érvényes szigorú előírások betartásával. Ezzel szemben a nyilvánosságra került légi felvételeken világosan látható, hogy olyan mértékű rombolás zajlott, hogy az alapokat is teljesen eltávolították.

Az épületegyüttes egykori műemléki státusza a hivatalos nyilvántartás szerint ma is fennáll. Egy jogállam keretein belül azonban nehezen felfogható, hogy egy építmény folyamatosan műemléknek számítson, miközben lebontják, és helyén új, gyakran modern anyagokból készült épületek jelennek meg. Az 1950-es évektől kezdve a különböző kormányok kiemelt figyelmet szenteltek a műemlékek védelmének. Az érintett hivatal neve időről időre változott: hol Országos Műemléki Felügyelőségként, hol Kulturális Örökségvédelmi Hivatalként ismerték, utóbbi elnevezést az első Fidesz-kormány vezette be 2000-ben. 2011-ben azonban megkezdődött a hivatal felszámolása, kezdetben az engedélyező hatóságokat vonták ki a működéséből.

A szakmai szinttől való elválasztás következtében a területi hatósági igazgatási rendszer önállóságát megszüntették, amely korábban az érdemi engedélyek kiadásáról döntött. Ezt követően a politikai irányítás alá került, és a kormányhivatalok irányítása alá tartozott. Nem sokkal később, 2012-ben a hivatalt felszámolták, aminek következtében a "műemlékvédelem" szétesett. 2013. január 1-jétől Magyarországon már nem létezik olyan hivatalos szerv, amely a hazai épített örökség védelmét ellátná. Jelenleg az építőipari tárca felelős, amelynek a múlt épített értékeinek megóvása érdekében kellene szembenéznie a NER-vállalkozásokkal, akik az építőipari beruházásokra specializálódtak.