Fedezd fel újra a Hazaszótár Márai című művét! Hallgasd meg a tartalmát, és merülj el a szavak világában, amelyeket a nagy író hagyott ránk. Ismerd meg Márai egyedi stílusát és gondolatait, ahogy új fényben tükröződnek vissza a hallgatás során. Az élmény

A Kossuth Rádió műsorában Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke osztja meg gondolatait A valahol szabadsága - Rendhagyó hazaszótár című könyvének jegyzetsorozatában. Az április 6-i adásban a Márai című jegyzet került terítékre, amelyben a szerző egyedi nézőpontból reflektál Márai Sándor életművére.

Körülbelül 25 évvel ezelőtt találkoztam először Márai Sándor munkásságával. Az ezredforduló tájékán, amikor a kolozsvári Korunk folyóirat filozófiai szerkesztőjeként tevékenykedtem, elhatároztam, hogy havi rendszerességgel olvasónaplót vezetek. Talán a centenárium apropóján bukkantam rá Máraira, és ez a találkozás valóban mérföldkőnek bizonyult az életemben. Előzetesen már ismertem a nevét, mint ahogyan a klasszikusokat szokás, tiszteletteljes, de felületes módon. Az olvasónaplóm azonban hamarosan idézetek gyűjteményévé alakult, hiszen Márai írásai lenyűgöztek, és rajongást ébresztettek bennem az a stílus, ahogyan kifejezte gondolatait.

Márai Sándor ilyen alkotó volt: szavai mögött mindig ott lüktetett egy teljes univerzum - a polgári létezés, az európai műveltség és a magyar szellem hármas csillagzata alatt.

A kassai polgárfiú, aki 1900-ban látta meg a napvilágot, egy letűnőben lévő világ utolsó nagy krónikásává vált. Nem egyszerűen megörökítette ezt a világot, hanem megmentette annak lényegét - nem a tárgyait vagy intézményeit, hanem a szellemét.

Márai mondatai – valóban, ez egy különleges dimenzió a magyar irodalom világában. Fegyelmezetten szenvedélyes, precízen költői, intellektuálisan gazdag és mégis mélyen érzelmes. Prózája olyan, mint egy precízen összeállított óramű, ahol minden fogaskerék pontosan a helyén van, minden egyes szó a legideálisabb pozíciót foglalja el, és amikor megszólal, egy időtlen dallam csendül fel. Életműve lenyűgöző sokszínűséggel tárul elénk: regények, amelyek az emberi lélek legfinomabb rezdüléseit is képesek megörökíteni; naplók, amelyek egy egész évszázad szellemiségét tükrözik; esszék, amelyek gondolati mélységei ma is rabul ejtenek; publicisztikák, amelyek a mindennapi élet apró részleteit emelik a világmindenség szintjére.

Szereplői gyakran egy vékony határvonalon egyensúlyoznak, ahol a múlt és a jelen összefonódik. Érzik a változás szeleinek érintését, mégis kitartanak az iránt, ami számukra szent és sérthetetlen. Különösen érvényes ez a műveire, amelyek az emigráció időszakában születtek, és lapjaikon a hazavesztés fájdalmát és a szellemi haza iránti hűséget különös módon ötvözik. Naplóiban – e páratlan értékű krónikákban – pedig nyomon követhetjük, miként őrzi meg egy lélek függetlenségét és tisztánlátását a történelem viharos eseményei közepette.

A kommunista rezsim igyekezett eltüntetni Márai Sándort a magyar kulturális emlékezetből, de ez a törekvés kudarcot vallott. Ő és a hozzá hasonló kiváló írók alkották az igazi "underground" mozgalom szilárd alapját, műveik titokban terjedtek, mint valami megfoganó eszmék, kezükben tartva az írott szó hatalmát. A rendszerváltás után pedig egy valódi Márai-reneszánsz indult el: könyvei újra megtöltötték a könyvespolcokat, gondolatai pedig ismét megelevenedtek a közbeszédben, mintha csak a magyar kultúra egyik rég elveszett kincse tért volna vissza a köztudatba.

Az ezredforduló környékén könyvei - különösen A gyertyák csonkig égnek - világszerte bestsellereké váltak. Olaszországban, Németországban, az angolszász világban felfedezték benne azt az írót, aki képes volt a közép-európai tapasztalatot egyetemes érvényűvé emelni. Összetéveszthetetlen hangjában felismerték azt a bölcsességet és mélységet, amely a legnagyobb írókra jellemző. Ott a helye Thomas Mann mellett.

A napló-sorozata végigkíséri a huszadik század traumáit, és mindvégig arról tanúskodik, hogy a szellem emberének kötelessége a tisztánlátás és a tanúságtétel. Még a legsötétebb órákban is hitt abban, hogy a könyvek és az olvasás aktusa maga is ellenállás - csendes forradalom. Április 11-én ünnepeljük Márai Sándor 125. születésnapját. Anélkül, hogy kisebbítenénk a másik születésnapos zseni, József Attila érdemeit, a magyar költészet napján - is - olvassunk Márait.