Csodálatos kaland a szerelem nyomában.

Hosszú hetek várakozása után, a gyergyószentmiklósi egyesület felvidéki rajongói már tűkön ültek, hiszen május 9-én, pénteken végre megérkezik az erdélyi gőzös Nagykanizsáról. A láz vibrálóan izzik a levegőben, hiszen a Bagossy Brothers hamarosan színpadra lép! Készüljünk a felejthetetlen élményekre!

Van ez a különleges hely, valahol Pozsony szívében, a Randal Club tőszomszédságában, amely valaha egy szedett-vedett sörház lehetett. Ezt a titkos zugot Majestic Music Clubnak hívják. Már kívülről is varázslatos látványt nyújt... Ide a Kárpát-medence szinte minden szegletéből, Hunnián belülről és Pannónián túlról érkeznek a "szenvedélyes szurkolók" (ahogy a helyszínen a szentesi Szentessy-házaspár is megénekelte): Bohémiából, Fűrről, Királyhelmec szívéből. Egy busznyi lelkes hívő Partiumból zarándokolt ide, hogy kövesse kedvenceit.

És milyen jól tették! A felütés a feneketlen formáció fantáziájával indult - az álom elrajtolt -, a tömött terem megőrült. Harsogott, kiáltott, rikácsolt, sikított, vijjogott! Több száz lelkesedő leste a páratlan produkciót, mely... Nos... Nem volt világmegváltás, meglepetéssel nem, vagy alig szolgált, már-már megjósolható volt a koncert hosszúsága, a slágerek sorrendje, a repetázás, a... És mégis! Hallgattuk volna hajnalig, az idő is megállt. A nóták elrendezése feltételezett némi dramaturgiát, akár egy egységes, kerek történetté is összeállhattak volna. Ha figyeltük, mi történik a színpadon, még hatásosabb, még nagyobbat ütő mutatvány kerekedett ki a fülünk/szemünk előtt, melyet az érintettek imigyen foglaltak össze "az egyik dal népies hangzású volt, finom, akusztikus. A másik egy ballada (...) egy őrült ska, ugrándozás, a harmadik meg egy pszichedelikus, elektronikus dal, mégis egységként tudott működni." Indie/alternatív/folk-rock? Egykutya! Bagossy Norbert (gitár/ének) és László (basszusgitár/vokál), Barits Szilárd (dob), Tatár Attila (gitár/vokál), Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyű) elringattak minket. Szédültünk a tenyerük peremén, míg tartott az ölelésük. S noha a Jóisten nem osztogat pontokat, néhány piros pötty biztosan járna azért, hogy a végére akadt egy kis basszus-szólót szóró magánszám is.

A szigorúan meghatározott másfél órás műsorból csupán a lélegzetelállító, szívderítő pillanatokat éltük meg. Abban a röpke időszakban mintha a föld alól is kivetettek volna minket, és a világ minden zajától távol, csak egymásra figyeltünk. Nem vágytunk másra, csak egy illúzióra, amely magasan szárnyalásra ösztönzött minket. Lebegtünk a gyergyói hegyek friss levegőjében, egy barátságos menedékházban, ahol mindazt a belső áramlást tapasztalhattuk meg, ami csak ott rejtőzködött bennünk. Határokon átívelve, a távolból érkezve, közénk jöttek, és mi örömmel csatlakoztunk hozzájuk. Rímekkel és akkordokkal, a hazát idéző, szívből jövő sorokkal, tele adrenalinnal és boldogsággal. Egy igazán vidám legényest táncoltunk, ahol mindenki szabadon kifejezhette magát.