Íme néhány kreatív ötlet arra, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a MÁV által kínált helyzetből, ha valamilyen okból fogságba esünk: 1. **Fedezd fel a környezetet**: Ha várakozni kell, használjuk ki az időt a környék felfedezésére. Sétáljunk el a közeli lát

Feszült helyzetekben gyakran hajlamosak vagyunk mérgelődni, és a stressz egyre inkább feszíti a mindennapjainkat – de vajon kinek is szolgál ez hasznára? Az államvasutak nem éppen fényes időszakát élik, és a dühünk nem fogja megváltoztatni a helyzetet. Ami viszont a mi hatáskörünkben áll, az saját magunk megismerése és a belső átalakulás. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy alaposan átgondoljuk, hol tartunk jelenleg, és milyen lépések szükségesek a javuláshoz.

Sokan közülünk nap mint nap az idő múlásával vívott küzdelemben találják magukat: belemerülünk a feladatok tengerébe, miközben próbálunk egyensúlyozni a gondolataink között. Aztán, mire elérjük az estét, gyakran tapasztaljuk, hogy a tennivalóink fele még mindig ott vár ránk a másnapi napra.

A modern világ rohanó tempóját törte meg a MÁV, amikor a tervezett útvonalon a vonat késlekedett, lerobbant vagy éppen kimaradt – ahogyan az kedden a keleti és a nyugati vonalon is megesett. Ekkor aztán minden tervünk és feladatunk a vízbe fulladt, és egy állomás peronján vagy egy zsúfolt kocsiban ragadtunk. Az agyunkban pörögtek a lehetőségek: várjunk még egy kicsit, próbálkozzunk átugrani egy másik járatra, vagy egyszerűen csak hazakullogjunk, lemondva az egész napról?

Ez a hátráltatás érzése – az irányítás hiánya a napirendünk fölött, és az a frusztráló tapasztalat, hogy elveszítjük a kontrollt – mind-mind a stressz-szintünk növekedését eredményezi. Frusztrálttá, idegessé és csalódottá válunk. Üveges tekintettel bámulunk a telefonunkra, mintha attól várnánk a megváltást, de sajnos hiába: se információ nem érkezik, se a tanácstalan kalauzok nem tudnak segíteni. Ez az információhiány még inkább megnöveli a stresszünket, hiszen ha nem rendelkezünk adatokkal, akkor a meneküléshez szükséges terveket sem tudjuk megálmodni.

Mit tehetünk, ha már elvették tőlünk az irányítás illúzióját, és passzivitásra kényszerítettek minket? Nos, az egyik lehetőség, hogy hangot adunk a frusztrációnknak, és megosszuk dühünket a sorstársainkkal, vagy akár azokkal a szerencsésebb ismerőseinkkel, akik távolabbra kerültek a zűrzavartól. Ez teljesen normális reakció, és segíthet átvészelni a sokkot. Nemrégiben egy olvasónk is megosztotta velünk a keddi vasúti közlekedésben átélt káoszát:

Miután kibeszéltük magunkat, számos lehetőség tárul elénk. Hogy végül melyik irányt választjuk (vagy akár többet is), az nagymértékben függ a személyiségünktől, az ízlésünktől és a hangulatunktól. Lássuk hát őket egyesével!

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a várakozás csupán elvesztegetett idő, és ilyenkor a túlélésre koncentrálnak. De nézzük más szemszögből: talán nem áldozatok vagyunk, hanem egy különleges ajándékot kaptunk – az időt. Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik, de az üresjáratokban is lehetőségünk van döntéseket hozni, választani, ami megszüntetheti a nyomasztó tétlenség és a kiszolgáltatottság érzését.

Kézenfekvő lehetőség a várakozás alatt a tudatos jelenlét gyakorlása, ahogyan azt Corinne Sweet brit pszichoterapeuta „Mindfulness - Gyakorlatok a tudatos jelenlét eléréséhez - bárhol, bármikor” című 2016-os könyvében is kifejti. A szerző arra ösztönöz minket, hogy figyeljük meg, milyen érzelmek bukkannak fel bennünk. Talán harag, frusztráltság, ingerültség vagy éppen unalom? Mi forog éppen a fejünkben? Milyen érzések áramlanak a testünkben? Lélegezzünk mélyet! Érezzük, ahogyan a talpunk érintkezik a padlóval!

A tudatos jelenlét gyakorlása lehetőséget ad arra, hogy a pillanatra fókuszáljunk, és ne hagyjuk, hogy a gondolataink a múlt vagy a jövő terheivel foglalkozzanak. Ezáltal belső nyugalmat találunk, és egyensúlyba kerülünk a minket körülvevő térrel és idővel. Az itt és most élvezete lehetővé teszi, hogy teljes mértékben megtapasztaljuk az élet apró örömeit, és elengedjük a felesleges aggodalmakat.

Még mélyebb fokozatra kapcsolhatunk, ha teljesen átadjuk magunkat a várakozásnak és relaxálunk (akár relaxációs zenére vagy utasításokra). A testi ellazulást lelki ellazulás is követi, és mindjárt könnyebb egy kupéban rostokolni.

Amikor várakoznunk kell, sokan az önfejlesztés irányába fordulnak. De vajon milyen értékes tevékenységeket végezhetünk el egy vonaton vagy az állomáson? A tanulás mindig kéznél van: nyelvet gyakorolhatunk applikációkon keresztül, érdekes cikkeket vagy könyveket olvashatunk, esetleg elmerülhetünk egy izgalmas podcast világában. Az önismereti vagy különböző tesztek kitöltése is remek lehetőség. Persze mindez csak akkor lehetséges, ha a telefonunk eleme kellően fel van töltve – ez idén nyáron legalább annyira fontos, mint a jegyek beszerzése.

4. Hasznos lehet a rendrakás is. Üzeneteket törölni, fotókat szerkeszteni, miközben reményteljesen pásztázzuk a hirdetményeket. De nem csak a mobilon, a táskában is: buszjegyek, rágópapírok kidobása, csekkek, számlák rendszerezése.

5. Ha van rá lehetőség – például egy állomáson –, akár edzést is beiktathatunk. Tornázhatunk, vagy nyújthatunk egy kicsit.

6. Kifejezetten hasznos, ha segítünk a sorstársainknak. A gyerekeket lefoglaljuk, a kutyásoknak technikai segítséget nyújtunk, az időseket támogatjuk, amiben szükségük van.

7. Ha úgy érezzük, hogy nincs a közelben elvégezhető feladatunk, érdemes az időt értelmesen eltölteni rejtvények és logikai játékok segítségével. Kártyával a kezében valaki könnyen társasági előnyre tehet szert, de a többiekkel való beszélgetés is izgalmas élményeket rejthet (hiszen egy másik időszakban így születtek a legszebb szerelmek). A humor és a viccek mesélése szintén remek módja a feszültség levezetésének, és noha végül kiderült, hogy a történet kicsit másról szólt, a balatongyöröki állomáson várakozók képe örökre beleégett a MÁV-károsultak emlékezetébe.

8. És egyáltalán nem szükséges az értelmes időtöltés, csak pihenhetünk, lazíthatunk is, ha már így döntött a sors. Napozhatunk az állomáson, közösségi médiát görgethetünk, zenét hallgathatunk, filmet, shortokat bámulhatunk. Szunyókálhatunk is, valószínűleg nem maradunk le semmiről.

9. Sokunk számára a várakozás és a mozdulatlanság érzése kifejezetten kellemetlen, sőt, félelmetes is lehet. Ilyenkor könnyen megtapasztalhatjuk, hogy magányosnak érezzük magunkat, mintha csapdába estünk volna ismeretlenek között, egy idegen környezetben. Ebben a helyzetben a relaxációs technikák különösen hasznosak lehetnek. Segíthet például, ha a légzésünket tudatosan számoljuk, vagy alkalmazzuk a Jacobson-féle izomlazítást, hogy távol tartsuk magunktól a pánik érzését. A vizualizáció is remek módszer: csukjuk be a szemünket, és képzeljünk el egy olyan helyet, ahol szívesen lennénk, legyen az egy nyugodt tengerpart vagy egy széles, virágokkal borított mező.

Bárhogyan is alakul a helyzet, elengedhetetlen, hogy türelemmel készüljünk a vasúti szerelvényünk érkezésére vagy indulására. Olyan világban élünk, ahol a hatékonyság szinte vallásos tiszteletnek örvend, és az időt gyakran a pénzhez hasonlítják. Minden, ami nem illeszkedik ebbe a keretbe, első pillantásra feleslegesnek tűnhet. De ha más szemszögből vizsgáljuk, ráébredhetünk arra, hogy – ahogy a bölcsesség mondja – nem csupán a cél, hanem az út is rengeteget számít. Még ha ez az út éppen egy váratlanul alakuló vonatút lenne is.