Géntechnológiai eljárások révén lehetségessé válhat ennek a csúcsragadozónak a visszahozatala.

A kutatók egy 108 éves, konzervált állatfej révén próbálják meg elérni céljaikat a közel egy évszázada kihalt tasmán tigris, más néven erszényesfarkas újjáélesztésében.

A Melbourne-i Egyetem kutatói merész célt tűztek ki maguk elé: szeretnék újból életre kelteni a tasmán tigrist, más néven erszényesfarkast (Thylacinus cynocephalus), amely egykor Ausztrália és Új-Guinea területén élt. Ehhez a biogenetikai kutatásokra szakosodott Colossal Bioscience vállalat és a legmodernebb géntechnológiai megoldások nyújtanak támogatást. Az ősi ragadozó visszahozatala nem csupán tudományos kihívás, hanem egyben a természetvédelem új irányvonalát is képviseli.

Miképp nemrég részletesen írtunk róla, az ausztrál ragadozó kihalásának hátterében az emberi tudatlanság állt. A korabeli brit telepesek féltvén haszonállataikat, elkezdték módszeresen levadászni ezeket a kutya méretű, csíkos hátú erszényeseket. 1840-ben a Van Diemen Land Co. jutalmat ajánlott fel minden megölt tasmán tigrisért, míg Tasmánia 1888-ban hivatalos vérdíjat vezetett be a fajra. Mindezek következtében, az Ausztrál Nemzeti Múzeum adatai szerint körülbelül 3500 tasmán tigrist vadásztak le 1830 és 1920 között. A módszeres vadászat mellett valószínűleg betegségek, valamint az élőhely pusztulása is hozzájárult a faj kihalásához.

Az utolsó ismert egyed, Benjamin, 1936-ban távozott az élők sorából a hobarti Beaumaris Állatkertben. A fajt 1982-ben hivatalosan is kihaltnak nyilvánították, annak ellenére, hogy több bejelentett, de nem megerősített észlelés is napvilágot látott. A történet még szívszorítóbbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a ragadozók módszeres kiirtásának indoka valószínűleg téves volt: az állkapcsuk nem volt elég robusztus ahhoz, hogy birkákat ejtsenek el.

Így képzelhetjük el, hogy nézett ki valaha az adott állat. A fekete-fehér felvételek színesítése mesterséges intelligencia alkalmazásával valósult meg, lehetővé téve számunkra, hogy a múlt élénkebb és részletesebb képet kapjunk.

A legújabb tudományos felfedezések nyomán elképzelhető, hogy újra életre kel ez a különleges lény.

A Colossal két éve alakított partnerséget a Melbourne-i Egyetem Thylacine Integrated Genetic Restoration Research (TIGRR) nevű kutatóintézetével, amely új utakat keres az erszényesfarkas genetikai újjáélesztésében. Andrew Pask, az intézet vezetője és csapata egy véletlen felfedezés révén kaptak új impulzust a munkájukhoz. A Melbourne-i Múzeumban ugyanis rábukkantak egy több mint egy évszázados, etanolban konzervált erszényesfarkas fejére, amely már 108 éve várta, hogy felfedezzék. Ez a felfedezés forradalmi jelentőséggel bír, hiszen a tudósok így teljes genetikai információt nyerhettek az állatról, amelynek genomját eddig 99,9%-ban sikerült szekventálniuk. A kutatás továbbra is aktívan zajlik, és ha sikerül a még hiányzó részeket pótolni, már csak egy megfelelő helyettesítő állatra van szükség a faj újjáélesztéséhez. A legígéretesebb jelölt erre a szerepre egy különleges erszényes egérfaj, amely lehetőséget adhat arra, hogy az erszényesfarkas újra a Földön járhasson.

A folyamat során az erszényesfarkas legközelebbi rokonának tekintett erszényes cickány DNS-ét először kiemelik és módosítják, hogy az végül teljes mértékben hasonlítson az erszényesfarkas genetikai állományára. Ezt követően a tervek szerint a megváltoztatott genetikai anyagot egy egér embriójába ültetik be, ezzel megalapozva az első újjáélesztett erszényesfarkas létrejöttét.

A Colossal szerint a csúcsragadozó visszahozatala hozzájárulhat a tápláléklánc alatti élőlények sokféleségének megőrzéséhez. Azonban a kérdés továbbra is nyitott: vajon milyen hatásai lesznek az ökoszisztéma ilyenféle módosításának, különösen egy olyan környezetben, amely már a tasmán tigris hiányában formálódott? Az ökológiai egyensúly megzavarása sok ismeretlen tényezőt rejteget, és érdemes alaposan mérlegelni a lehetséges következményeket.

Tasmánia csúcsragadozója, a tasmán vagy erszényes ördög (Sarcophilus harrisii) már most is aggasztó mértékű állománycsökkenéssel küzd. A helyzetet tovább súlyosbíthatja, ha az egykor domináló ragadozó visszatér a területre.

A kutatást vezető Pask szerint azonban az erszényesfarkas egykori élőhelyei a mai napig 90%-ban változatlanok a korabeli állapotokhoz képest, így az állat visszailleszkedése könnyű és olcsó lenne.

Az Index értesülései alapján nem ez az első eset, amikor az erszényesfarkas feltámasztására irányuló kísérletek zajlanak. 1999-ben Michael Archer paleontológus már megkezdte az ehhez kapcsolódó munkát, amely 57 millió dollárba került, azonban 2005-re a projektet "képzelgésnek" minősítették, és ezzel véget vetettek a kutatásoknak.

Ahogyan Pask is megfogalmazta, a genetikai kísérletek révén számos, jelenleg is létező faj megmentésére nyílhatna lehetőség.

Ez messze nem csupán egy Jurassic Park, és nem lenne helyénvaló, ha mi akarnánk Isten szerepét magunkra ölteni. Ezek a lépések elsősorban azért fontosak, hogy megóvjuk a jelenlegi erszényeseket a kihalástól.

Az erszényesfarkas feltámasztásához még legalább egy évtizednyi munkára van szükség, de az előbb megfogalmazott okból a kutatók addig is az erszényes nyest megmentésén fáradoznak. Esetükben a természetes élőhelyükre behurcolt óriásvarangyok jelentik a legnagyobb veszélyt, amelyeket elfogyasztva a nyestek elpusztulnak a békák mérgétől. Ez pedig rövidesen a faj kihalásához vezethet. Hogy ez ne így történjen, Pask csapata génmódosított nyesteket hozna létre, amelyek ellenállóak a méreganyaggal szemben.

Érdemes megemlíteni, hogy a Colossal már egy ideje intenzíven dolgozik a mamutok feltámasztásán, és a legfrissebb eredmények alapján akár 6 éven belül megvalósulhat ez a merész terv. A vállalat jelentős és optimista elvárásokat támaszt ezzel a kísérlettel kapcsolatban, hiszen a feltámasztott mamutok szerepet játszhatnának a klímaváltozás elleni harcban, mivel a hideg éghajlatnak ellenálló mamutok segíthetnék helyreállítani a tundra ökoszisztémáját. Ugyanakkor nem minden tudós osztja ezt az optimizmust; több szakértő szkeptikusan viszonyul az ötlethez, kétségeik vannak a megvalósíthatóságával kapcsolatban.

A jövő titkai még felfedezésre várnak, és hogy a tervek közül melyek valósulnak meg, valamint milyen következményekkel járnak, azt csak az idő fogja felfedni.