FEOL - A Loki győzelmét a klub egykori elnöke buzdította, ezzel is kifejezve hűségét és támogatását a csapat iránt.

A MÁV Előre Foxconn férfi röplabda csapata szombaton történelmi pillanatnak lehetett tanúja, amikor a Magyar Kupa döntőjében felülmúlta a GreenPlan-VRCK-t, így először a klub történetében ünnepelhetett kupasikerét. A 2023-ban Székesfehérvár Sportjáért díjjal elismert Nagy Róbert, aki egykor a klub elnöke, edzője és játékosa volt, ezúttal szurkolóként osztozott a csapat örömében, és boldogan tapsolt a kék-fehér színek győzelméért.

Hogy őszinte legyek, mikor bújtál ágyba szombaton? Milyen sokáig tartott az ünneplés?

Ezúttal segítettem a játékosoknak és családjaiknak, mivel én fuvaroztam őket Miskolcra, majd onnan vissza. Redjo Koci és a statisztikusunk, Jurij Szokolov gyermekét és feleségét, valamint egy lelkes szurkoló barátunkat vittem magammal, így meglehetősen korán ágyba kerültem. Azonban tudom, hogy a srácok még egy fergeteges estét tartottak a vacsora után. Az izgalom a levegőben lógott, de én kitartottam, és megvártam a feleségemet (Bodó Csilla csapatmenedzser - a szerk.), aki a vacsora után a csapattal együtt érkezett haza.

Több éve a vezérszurkolók táborát erősítve, mit jelent Önnek drukkerként ez a nagyszerű eredmény?

Amikor először komolyabban belevágtunk ebbe a kalandba, és a sikerek fokozatosan elkezdtek érkezni, én voltam az egyedüli dobos, és a hangom volt a legdominánsabb. Szerencsére mára a fiatal tehetségek, mint Pesti Marcell, édesapja, Ambrus révén már mellettem állnak, és valójában ő vette át a helyemet. A döntő maga egy felejthetetlen élmény volt, és fantasztikus érzés volt ezt megélni. Visszatekintve arra, hogy jó döntés volt a klub átalakítása, szurkolóként ezt a folyamatot átélni óriási örömmel tölt el. Évek óta a csapat a siker küszöbén állt, és most, hogy végre megvalósította az álmát, egyszerűen csodálatos. Egyre többen csatlakoznak, érdeklődnek a csapat iránt, és szurkolnak nekünk, ami jól mutatja, hogy a táborunk folyamatosan növekszik.

Maradt még egyáltalán hangulat vasárnapra?

- Kivételesen maradt... Most nem én voltam a fő szurkoló, ezúttal a zászlótartó szerepét vállaltam el. Ez a csapat most olyan szerkezettel és előnyökkel ment el erre a döntőre, hogy nem kellett kiugrani a szívemnek a helyéről, mert szakmailag is azt láttuk, ezt mi csak elveszíteni tudjuk. Ettől függetlenül nagy volt a nyomás a fiúkon, ráadásul nem úgy jött össze a második szett, küzdeni kellett. Nem az történt, hogy csak kiküldjük a mezt a pályára, és az megnyeri a meccset... Tipikus kupamérkőzés volt, minden savával-borsával, hangulatával együtt.

Egykori fehérvári játékosként és utánpótlás-nevelő edzőként, szakmai tapasztalatomra támaszkodva, mi volt a kulcs a döntő mérkőzés kimenetelében?