Ez a film szinte véglegesen megviselte Robert Redfordot.
A színész egy valódi vadnyugati mítosz, Májevő Johnson izgalmas életét kívánta vászonra vinni. Az azonban nem bizonyult egyszerű feladatnak.
Robert Redford a maga korában a hollywoodi csillagok legfényesebbje volt, ám hírnevének csillogását nem arra használta, hogy kizárólag a legnagyobb gázsikat harcolja ki magának, vagy hogy a legszebb nőket hódítsa meg. Sokkal inkább arra törekedett, hogy olyan filmeket hozzon létre, amelyek valódi művészeti értékkel bírnak. Olyan alkotások születtek a kezei alatt, amelyek nemcsak a közönséget szórakoztatták, hanem mély nyomot is hagytak a filmművészet történetében. Az általa rendezett filmek öröksége ma is él, még ha nem is pontosan úgy, ahogy ő azt elképzelte. Az emberek emlékeznek rájuk, és a hatásuk továbbra is érezhető a mozivásznon.
A Jeremiah Johnson (1972) film mindenki számára ismerős lehet, köszönhetően a mémek világának – itt található az ikonikus jelenet, ahol a szőrmesapkás Robert Redford egyetértően biccent felénk. A film címszereplője valós személyről, John "májevő" Johnsonról készült, aki a hegyekben élt és felesége tragikus halála után a varjú törzshöz tartozó indiánokkal állt bosszút.
A filmnek a színész egyébként nem csak főszereplője, de producere is volt. Eredetileg amúgy Sam Peckinpah rendezte volna, ám ő az utolsó pillanatban visszalépett, arra hivatkozva, amit ma kreatív nézeteltérésnek hívnak. A Warner Bros. által kifizetett 200 000 dolláros előleg már elfogyott, és Jeremiah Johnson rendezői széke továbbra is üresen állt, Redford ekkor fordult ahhoz a Sydney Pollackhoz, akivel a Ez a ház bontásra vár (1966) című munkáján már dolgozott együtt. Pollack nagy nehezen igent mondott, de már abban a pillanatban azon gondolkodott, hogyan táncolhatna ki a projektből.
Miközben mérlegelte az előnyöket és hátrányokat, Pollack úgy döntött, hogy nem veszi fel a telefonját. Redford, aki saját vagyona egy részét is a filmbe fektette, kiakadt ezen:
Feszültség lüktetett bennem. Már az elején tudtam, hogy nem lesz sétagalopp, és a kétségek lassan bekúsztak a gondolataimba. Mégis, ott volt az ígéret, amit egymásnak tettünk. Amikor végre elértem őt, megálltam egy pillanatra, majd ránéztem és így szóltam: "Ne játssz velem, Sydney. Te is tudod, hogy ezt a filmet végig kell vinnünk."
Pollack végre határozottan elkötelezte magát a projektre, ám a szereplők kiválasztása három hosszú hónapot vett igénybe. Ezt követően Redfordnak folyamatos harcot kellett vívnia a stúdióval a költségvetés körüli problémák miatt. Amikor végre elindult a forgatás, a zord időjárás miatt sokszor lehetetlenné vált a munka, hiszen a méteres hóban nem tudtak mozogni. Volt, hogy olyan hideg volt, hogy a lovak nem voltak hajlandóak kilépni az istállóból, Redford pedig számos fagyási sérüléssel kellett, hogy szembenézzen. Számos jelenet annyira nem sikerült, hogy a vágás során hosszú és fáradságos utómunkát igényelt, így végül a film hét és fél hónapot töltött a vágószobában.
Amikor végre elkészült, és a nagyérdemű elé került, majdnem két év múlt el Redford első forgatási napja óta, míg a Jeremiah Johnson végre a mozik vásznaira került. Az elején senki sem lelkesedett a szereplésért, Pollack is hezitált a rendezési ajánlatot illetően, és az időjárás zord kapricei szinte teljesen meghiúsították a projektet. Mindezek ellenére Redford számára igazi elégtételt jelentett, hogy a film elkészítése során felmerült költségek végül többszörösen megtérültek.
