Egy oázis, amely védelmet nyújtott a zűrzavaros kultúrpolitika viharaival szemben | Demokrata
A nagybányai művésztelep 1937-es megszűnése után a művészekben szinte azonnal megfogalmazódott egy új erdélyi festőiskola megalapításának vágya. Nagy Imre, a csíkzsögödi festő, Teleki Pál akkori miniszterelnök támogatásával telket vásárolt szülőfalujában, hogy valóra válthassa ezt az elképzelést. Azonban a háború közbeszólt, s a tervek a fiók mélyére kerültek. Csaknem három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az álom végre valósággá váljon. 1973-ban Gaál András és Márton Árpád festők, valamint Zöld Lajos újságíró a Gyergyószárhegy fölötti romos kolostorban megalapíthatták Erdély új művésztelepét, amely a nagybányai hagyományokat kívánta folytatni.
A hetvenes évek elején a művészek számára sürgető szükségletként jelentkezett egy olyan helyszín, ahol elvonulhatnak a kor kultúrpolitikájának zűrzavara elől. Ekkor bukkantak rá az alapítók Szárhegyre, ahol a természet szépsége, a falusi idill és a megőrzött néphagyományok inspiráló környezetet teremtettek. Az első húsz év a stabil alapok megteremtéséről és a szakmai koncepció kidolgozásáról szólt, amely magában foglalta az infrastruktúra fejlesztését is. Szárhegy igazi menedékként szolgált a művészek számára, ahol szabadon alkothattak. A Szárhegyi Művésztelep 50 éve alatt kezdetben Székelyföld művészeti életének kulcsfontosságú központjává vált, majd fokozatosan a nemzetközi művészeti szcéna elválaszthatatlan részévé fejlődött, ahol ma már egyenrangú partnerként tekintenek rá. Bár az öt évtized során a képzőművészet volt a középpontban, már az első évtizedben elindultak a népművészeti táborok, később pedig művésztelepek diákoknak, írói fórumok, valamint fotós és filmes rendezvények - írja Erős István, a Szárhegyi Művésztelep egykori vezetője és a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora a Szárhegy 50 című tanulmányában.
A szerteágazó tevékenységének elismeréseként a művésztelep 2023-ban Magyar Örökség Díjat kapott, majd 2024-ben, az 50 éves jubileum alkalmából ünnepi kiállítássorozat vette kezdetét, előbb Gyergyószárhegyen, majd Csíkszeredában szerveztek tárlatot. Itthon pedig most Erős István kezdeményezésére és szervezésében Szárhegy 50 - Kortárs anzix címmel nyílt kiállítás a Műcsarnokban. A hazai tárlat különlegessége, hogy olyan alkotók szerepelnek rajta, akik tematikában, anyaghasználatban vagy a helyi motívumok révén direkt módon kapcsolódnak Szárhegyhez.
- A művésztelep 50 éve alatt eddig 976 alkotó fordult meg Szárhegyen, közülük most 65-en kaptak bemutatkozási lehetőséget a Műcsarnok tudatosan válogatott, a genius loci-t fókuszba helyező, mégis tematikailag és műfajilag is sokszínű tárlatán, melynek legfontosabb célja, hogy a "szárhegyiség" ideáján keresztül közvetítse a művésztelep univerzális értékeit - mondja Fazakas Réka, művészettörténész, a kiállítás kurátora. - A Gyergyói-medence festői környezete számos művészt megihletett, feltűnnek a jellegzetes helyi épületek, így például Nagy Pál festménye a restaurálás időszakában mutatja a ferences kolostort, Ferencz Zoltán elektrográfiája a kápolnát, Gaál András festménye a közeli kőbányát, Horváth Levente vászna a szomszédos csűrt, Éltes Barna faszobra egy tipikus hajlékot, míg Mayer Éva giclée nyomata a helyi kerekeskutat lényegíti át. Szárhegy jellegzetes néphagyományát, a termékenységvarázslást Molnár Ágnes Éva videója interpretálja, a tipikus környékbeli portákon fellelhető tárgyak, így például a gumicsizma és a vödör Szabó Ábel festményén, míg a jellegzetes kockás viaszosvászon abrosz Szigeti G. Csongor alkotásában jelenik meg. De kulcsfontosságú a nemzetközi kapcsolatok folyamatos bővítése, amit Barabási-Albert Lászlónak a tárlaton is bemutatott szárhegyi hálózati grafikája reprezentál.
A Szárhegy 50 - Kortárs anzix 2025. április 27-ig látogatható a Műcsarnokban.
