Demi Moore-t sokszor alábecsülték, de most ő az inspiráló példája annak, hogy az élet céljaihoz vezető út nem mindig egyenes és kiszámítható.

A "A szer" című film új dimenziókat nyitott meg Demi Moore pályafutásában, amely kezdetben rendkívül zűrzavaros körülmények között bontakozott ki, és egészen karrierje végéig megmaradt ilyen instabilnak. Ezen írásunkban felfedezzük a színésznő életét és munkásságát.

Harminc évvel ezelőtt egy producer azt mondta nekem, hogy popcornszínésznő vagyok. Akkoriban ezt úgy értelmeztem, hogy az egész karrierem nem volt igazán elismerve. Készíthetek filmeket, amelyek sikeresek és sok pénzt hoznak, de úgy éreztem, hogy nekem nem járhat a valódi elismerés – emlékezett vissza Demi Moore a január eleji Golden Globe-gálán. Beszéde az este legemlékezetesebb pillanata lett. Azóta kiderült, hogy Andy Vajna volt az, akinek a szavai ennyire mély nyomot hagytak a színésznő pályafutásán, egészen addig, míg - ahogy ő fogalmazott - A szer "varázslatos, merész, bátor, szokatlan és teljesen őrült forgatókönyve" végre az asztalára nem került.

A díjatadószezon (és jó eséllyel a március 2-i Oscar) legnagyobb sztorija egyértelműen a 62 éves Moore-é, aki olyannyira végesnek érezte már a karrierjét, hogy öt éve megjelentette Kívül-belül (Inside Out) című önéletrajzi könyvét. Ki hitte volna akkor, hogy a bulvárhírekből és könnyed filmekből ismert színésznő életútja ekkora fordulatot vehet? A Demi Moore körüli felhajtás fontos jelenség, mert rámutat arra, hogy tényleg sosincs késő kielégíteni a karriervágyainkat, ahogy arra is, hogy sosem szabad leírni senkit, hisz nem látjuk át, miért és hogyan hozott olyan döntéseket, amik miatt beskatulyázódott.

Demi Gene Guynes néven látta meg a napvilágot 1962 novemberében Új-Mexikóban. Neve, amely az apai örökségét tükrözi, nevelőapjától származik. A fiatal Demi 13 éves korában szembesült azzal a meglepő ténnyel, hogy a férfi, akit apjaként ismert, nem a biológiai szülője. Ezt a felfedezést egy házassági okirat révén tette, amelyből kiderült, hogy édesanyja és a nevelőapja a születése után mindössze egy évvel kötötték össze az életüket.

Nevelőapja (akire mindig is apaként hivatkozott), Dan Guynes kétszer vált el anyjától, második különválásuk után pedig öngyilkos lett. De nem csak a férfi szenvedett komoly mentális problémákkal, anyja is több öngyilkossági kísérletet élt túl a színésznő memoárja szerint, ráadásul volt olyan, hogy 12 évesen neki kellett megmentenie őt:

Emlékszem arra a különös pillanatra, amikor az ujjaim, mint egy kisgyermek apró kezei, óvatosan kiemelték az anyám szájából a pirulákat, amelyeket megpróbált lenyelni. Az apám állt mellettem, feszülten tartva anyám száját, miközben utasításokat adott, hogy mit tegyek. Az egész helyzet tele volt feszültséggel és aggodalommal, de a szeretet és a segíteni akarás mindennél erősebb volt.

Az önéletrajzomban fontos, hogy kiemeljem azokat a különleges eseményeket, amelyek formálták a személyiségemet és a szakmai pályafutásomat. Említhetném például azt a meghatározó pillanatot, amikor részt vettem egy nemzetközi konferencián, ahol lehetőségem nyílt találkozni a szakma legnevesebb képviselőivel. Ez az élmény nemcsak szakmai tudásomat bővítette, hanem inspirált is, hogy még inkább elmélyedjek a területemben. A konferencia során egy panelbeszélgetés keretében megosztottam saját projektjeim tapasztalatait, és a visszajelzések alapján rájöttem, hogy a kreatív megoldásokra való nyitottság és a csapatmunka mennyire fontos a sikerhez. Ez a tapasztalat megerősítette bennem a hitet, hogy a folyamatos tanulás és a kapcsolatok építése elengedhetetlen a fejlődéshez. Ezek az élmények formálták a szakmai identitásomat, és máig motiválnak, hogy a kihívásokat lehetőségként kezeljem.

Hányattatott gyerek- és kamaszkora nem itt ért véget. Már Kaliforniában laktak, amikor 15 éves korában megerőszakolta a 49 éves Basil Doumas, aki azt mondta neki, 500 dollárt fizetett az anyjának, hogy ezt tehesse, de az sosem derült ki számára, hogy bántalmazója szavai igazak voltak-e.

Tizenhat éves korában döntött úgy, hogy otthagyja a középiskolát, és belevág a modellkedés izgalmas világába. Ekkor egy épületben lakott a neves német színésznő, Nastassja Kinski társaságában, akinek abban segített, hogy könnyebben memorizálja az angol nyelvű szövegkönyveket. Nastassja inspirációt nyújtott számára, és így a fiatal tehetség a színjátszás iránti szenvedélyét is felfedezte. Nem sokkal később már tévésorozatokban is feltűnt, és ezzel kezdetét vette a karrierje.

Még csak 17 éves volt, amikor találkozott Freddy Moore zenésszel, aki 1980-ban elhagyta feleségét. Hat héttel később összeházasodtak, és a fiatal Demit, aki éppen csak átlépte a felnőttkor küszöbét, feleségül vette. A fiatal lány felvette férje nevét, és még 1985-ös válásuk után is megtartotta azt.

A 80-as évek elején beindult filmes karrierje, de az igazi nagy áttörést az 1985-ös Szent Elmo tüze jelentette számára, amit a kritikusok lehúztak ugyan, de nagy kommerciális sikert aratott, és egyben azt is jelentette, hogy Moore-t ezentúl együtt emlegették a Brat Pack néven híressé váló színészcsoporttal, akik - ugyan újra meg újra visszautasították a jelzőt, és nem is szerettek magukra társulásként tekinteni - vad bulizási szokásaik miatt kapták egy újságírótól a brat jelzőt. Charli XCX albuma előtt négy évtizeddel ugyanakkor még a kifejezés nem bírt annyira pozitív kicsengéssel, mint ma.

Moore nem volt elragadtatva attól, hogy Brat Pack-tagként emlegetik, de kétségtelen, hogy a csoporthoz tartozó színészek, mint például ő, Emilio Estevez és Rob Lowe, gyakran dolgoztak együtt a nyolcvanas évek filmjeiben. Moore és Estevez között romantikus szál is fűződött, hiszen egy időben jegyben jártak. Rob Lowe-val közösen forgatott 1986-os filmjük, a „Mi történt az éjjel?” jelentette a karrierje szempontjából a pozitív fordulatot. Moore elmondása szerint ezt követően sokkal ígéretesebb forgatókönyveket kapott, és a nyolcvanas évek végén színházi szerepek is a képbe kerültek számára.

Karrierje legsikeresebb filmje az 1990-es Ghost, amiben Patrick Swayze oldalán szerepelt, és ami Golden Globe-jelölést ért neki. 1995-re ő lett Hollywood legjobban fizetett színésznője, majd 1996-ban rekordot jelentő 12,5 millió dollárt kapott a Sztriptíz című filmért, ami - habár kritikai mélypont volt karrierjében - hivatkozási alap lett abban a vitában, amely Hollywood nemi egyenlőtlenségeiről szól.

A filmért, valamint az akkor debütáló Az esküdt című alkotásért "dupla málnadíjat" nyert a legrosszabb színésznő kategóriájában. Ezen kívül, 1996-ban, producerként, színészként és rendezőként is aktívan részt vett egy abortusz témájával foglalkozó HBO minisorozat, a Ha a falak beszélni tudnának elkészítésében, amely két Golden Globe-jelölést hozott számára.

A "popcornszínésznő" címke ellenére Demi Moore 1997-ben merész lépésre szánta el magát, amikor Ridley Scott G.I. Jane című filmjéhez leborotválta a fejét. Ez a döntés nemcsak a film karakterének hitelességét erősítette, hanem a kereskedelmi sikere is megerősítette a nézők érdeklődését. Ennek ellenére a skatulyát, amelybe a színésznő korábban belekerült, továbbra sem sikerült teljesen megszüntetni.

Moore magánélete a 90-es években Bruce Willisszel kötött házassága körül alakult, amely 1987-től 2000-ig tartott. E kapcsolatukból három gyermekük született. Bár 2000-ben különváltak, a mai napig megőrizték a jó viszonyt; a COVID-19 járvány idején közösen töltötték a karantént, és láthatóan baráti kapcsolatban nevelik gyermekeiket a színész társaságában.

A 2000-es évek elején kicsit visszavonult, hogy legyen ideje a gyerekeire. A 2003-as Charlie angyalai: Teljes gázzal című mozival tért vissza a vászonra, ami kereskedelmi sikert hozott, de a 40-es éveibe lépő Moore-t inkább az alakja miatt dicsérték, mintsem színészi teljesítményéért.

Ebben az időszakban lépett be az életébe egy újabb jelentős férfi, a nála 16 évvel fiatalabb Ashton Kutcher, akivel 2005-ben házasodott össze. A kapcsolat során újra felszínre kerültek azok a problémák, amelyek korábban a szüleihez is köthetők voltak, és amelyek függőségekkel kapcsolatosak. Ez nem csupán a drogok és az alkohol iránti szenvedélyt jelentette, hanem a mértéktelen evészavar is megjelent, sőt, Kutcher iránti vonzalma is addikcióvá vált. A gyermekeinek és a közvetett beszámolóknak köszönhetően kiderült, hogy a férfival való kapcsolata negatívan befolyásolta a lányokkal való viszonyát, valamint saját fizikai és mentális állapotát is. A történetek szerint Moore szubmisszív szerepben tűnt fel a kapcsolatban, ahol mindig Kutcher igényeit helyezte előtérbe, egészen addig, amíg végül el nem döntötte, hogy elválik a megcsaláson kapott filmsztártól.

A 2000-es évekkel Demi Moore bulvárhírneve végérvényesen is színészi reputációja fölé nőtt, pedig - ugyanúgy, ahogy karrierje során végig - voltak limonádébb és művészileg komolyabb szerepei is. Ez hasonlóképp alakult a 10-es években is - így jutunk el 2019-ig, amikor a színésznő úgy döntött, megjelenteti memoárját, akkor még nem tudva, hogy fontos új fejezetek érkezhetnek karrierje alakulásában.

A groteszk humorral átszőtt film középpontjában egy 50 körüli fitneszszupersztár, Elizabeth Sparkle áll, akit a szórakoztatóipar kegyetlen órája már lejárt. Elbocsátják saját aerobikműsorából, ami egy mély, egzisztenciális válságba sodorja, mintha csak egy elfeledett VHS kazetta volna. Elizabeth kétségbeesésében rábukkan egy titokzatos, feketepiacról származó szerre, amelynek hatására testéből egy fiatalabb, szebb és tökéletesebb verziója válik ki – mintha csak a múltbéli álmaiból lépett volna elő. A történet humorral és abszurditással teli kalandja során Elizabeth felfedezi, hogy a fiatalság és a külső szépség hajhászása mögött mélyebb kérdések rejtőznek, miközben a tükör előtt állva szembesül saját identitásával.

- foglaltuk össze a cselekményt A szerről írt kritikánkban. Egyértelmű tehát, hogy Coralie Fargeat testhorrorjának elvállalása nemcsak a kísérletező jellege miatt volt egy ideális karrierdöntés Demi Moore számára, hanem a mondanivaló is egy olyan statement, ami erős párhuzamokat mutat az életrajzával.

A film tehát nem csupán egy kritikailag elismert mű, amely újabb díjak özönét hozhatja el Moore számára, és akár az első Oscarját is jelentheti, hanem egy mélyen szimbolikus alkotás, amely tükrözi mindazt, amit a színésznőnek meg kellett élnie. Moore egy olyan Hollywoodban nőtt fel, ahol a természetesség nem volt olyan nagyra értékelt, mint manapság. Egy olyan környezetben, ahol ha kommersz filmekben szerepeltél, könnyen egy életre címkéztek kommersz filmes színészként. Egy olyan világban, ahol egyedül kellett megküzdened a függőségeiddel és a személyes problémáiddal. S ahol nőként egy rossz választás sokkal súlyosabb következményekkel járt, mint férfi kollégái esetében.

Demi Moore pályafutása sokak számára igazi inspirációt nyújt, különösen azoknak, akik nem rendelkeznek a fiatalok számára gyakran elérhető előnyökkel és lehetőségekkel, hogy mindig helyes döntéseket hozzanak. A színésznő története most, 2025-ben érte el a csúcspontját, és bizonyítja, hogy sosem késő újra kezdeni és felfedezni önmagunkat. Végül is, jobb később, mint soha!