DELMAGYAR - A mozdulatlanságra ítélt táncos különleges előadással látogat el Vásárhelyre.
Néhány óra alatt elvesztette az uralmat a teste felett egy táncművész. Horváth Renátó öt éve él kerekesszékben, ám testi-lelki eleganciája példaértékű. A Testbe zárt ima című előadása betegsége, valamint a mellette mindvégig kitartó kedvese történetét meséli el.
A Miskolci Nemzeti Színház tánctagozatának, a Miskolci Balettnek egyik kiemelkedő táncosaként Horváth Renátó egészen 2019. december 3-ig szentelte életét a táncnak. Egy fárasztó próbát követően, amikor végre hazaért, egy váratlan és éles fájdalom jelentkezett a lapockája környékén, ami különös zsibbadással párosult. Az este folyamán már alig tudta mozgatni a végtagjait, és ezzel egy drámai fordulat vette kezdetét: mozgásképtelenné vált. Hónapokig lélegeztetőgép tartotta életben egy intenzív osztályon, ahol ő maga szobabútorrá vált, elveszítve a korábbi életének dinamikáját. Ezt követően a mélységek mélyére süllyedt: a gyógyszerfüggőség, a pánikbetegség és a tehetetlenség miatti düh hatalmába kerítette. Az élet, amit addig ismert, hirtelen elérhetetlenné vált, és a tánc szenvedélye, amely korábban mindenét kitöltötte, most csak fájdalmas emlék maradt.
Megjelenése azonban ma is makulátlan, a kerekesszékben sem veszítette el régi önmagát. Interjú előtt segítőjét megkéri, igazítsa meg ruházatát, ügyelve minden részletre.
- fűzte hozzá.
Horváth Renátó állapotáért az orvosok véleménye szerint egy ödéma felel. A kezdetben jelentkező vizenyős duzzanat mára jelentősen csökkent, és Renátó teste már képes akaratlan mozgásokra is. Elmondása szerint a fejlődés rendkívül lassú ütemben zajlik, amiért nehéz megőrizni a türelmet és elkerülni a folyamatok siettetését.
A Testbe zárt ima című táncszínházi előadás az elmúlt öt év minden mozzanatát megidézi. A történetben - ahogy a valóságban is - fontos szerep jut Andinak, aki Horváth Renátó barátnője, és a kezdetektől mellette állt. A produkcióval az egykori táncművész azt szeretné közvetíteni, hogy nézzünk szembe a nehézségeinkkel, ha kell, nap mint nap. Szerinte a lelki fájdalom idővel enyhül, és megkapjuk a vágyott feloldozást.
A Nemzeti Táncszínház után a vásárhelyi művelődési központban bemutatásra kerülő produkció egyik kiemelkedő vonása, hogy Mohai Cintia táncos saját magát formálja meg a színpadon, hiszen ő volt Renátó mellett a bénulás kritikus pillanataiban. Minden táncos szoros kapcsolatban áll Renátóval, aki narrátorként kíséri végig a történetet. Bár a cselekmény drámai mélységeket érint, a darab végén egy optimista és felemelő üzenet bontakozik ki, amely az emberi kapcsolatok fontosságát helyezi a középpontba.
