Búcsú Laskay Adrienne-től Ma egy különleges pillanatra emlékezünk, amikor is búcsút veszünk Laskay Adrienne-től, aki szívével és lelkesedésével sokunk életét gazdagította. Adrienne nem csupán egy barát volt, hanem egy inspiráló személyiség, aki mindig ke

Elhunyt Laskay Adrienne, karmester, karigazgató és muzikológus, aki egész életében a hangok mögötti történeteket kereste, és mentette át mindezt az utókornak.

Soha nem volt az a zajos figura. A reflektorfénytól távolabb állt, mintha csak a háttérből figyelte volna a világot. Mégis, minden egyes mondatában, a leütött hangokban, az interjúk során és a levéltári kutatások mélyén is ott bujkált a zenéhez és az emberekhez való rendíthetetlen elkötelezettség. Ez a hűség mindennél erősebb volt, és felfedte a mögöttes világot, amely csak neki volt a sajátja.

1984 és 1990 között az Állami Magyar Opera zenekarának vezető karmestere volt, ezt követően pedig nyugdíjba vonulásáig a karigazgatói posztot töltötte be az intézményen belül.

Kolozsvár volt az otthona - nemcsak földrajzilag, hanem szellemileg is. Városának múltját nem poros emléknek, hanem élő szövetnek tekintette, amelyet ápolni, megérteni és továbbadni kell. Ezért írt könyveket nemcsak operáról (A Kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve; Elfelejtett színházi évad 1944-1945, társszerző Szabó László; Kovács Attila; A Kolozsvári Magyar Opera krónikája - 2003-2020), hanem a tánc iránti elhivatottságról (A tánc bűvöletében) művészi sorsokról, emberi kitartásról (Tisztelet elődeinknek sorozat). Nem csupán a nagy nevek érdekelték, hanem azok is, akik a kulisszák mögött cipelték a művészet súlyát.

Írásai nem csupán információkat adtak át, hanem lehetőséget teremtettek, hogy újraéljük azokat az értékes pillanatokat, amelyeket a művészek a színpadon töltöttek, valamint a történelmünk sötét zugait, amelyeket sokszor elfeledtünk. Adrienne mélyen tudta, hogy minden egyes évforduló mögött életek, érzelmek, próbák, szenvedések és győzelmek rejlenek - és mindezt fáradhatatlanul meg akarta őrizni számunkra.

Most, hogy nincs köztünk, nem csupán egy szerzőt veszítettünk el, hanem egy tanút. Egy olyan embert, aki nemcsak látott, de értett is. Aki nemcsak kérdezett, de hallgatni is tudott. Aki nemcsak gyűjtött, hanem örökséget épített.

Laskay Adrienne eltávozott, de amit létrehozott, velünk marad. Nem harsány szavakban, hanem könyvtárak polcain, művészek emlékeiben, Kolozsvár csendes hálájában.