A magyar kultúrában elterjedt tendencia, hogy a hatalom válsághelyzetekben gyakran igyekszik a nőket újra a hagyományos konyhai szerepükbe visszahelyezni.

A legfrissebb felmérések rámutatnak arra, hogy Magyarországon a nőket sokkal nagyobb mértékben fenyegeti a lecsúszás veszélye, mint a férfiakat. A szegénység tehát nem csupán egy gazdasági jelenség, hanem egy nemi kérdés is. Ezt a tézist vitatták meg a múlt hónapban az Auróra helyszínén megrendezett kerekasztal-beszélgetés során, amely a feminista fesztivál részeként zajlott. A résztvevő szociális munkások a női szegénység rendszerszintű okait elemezték, és felhívták a figyelmet arra, hogy milyen gazdasági és társadalmi terhek nehezednek a nőkre, fokozva ezzel a sérülékenységüket és kiszolgáltatottságukat. Az alulfizetett munkakörökbe való kényszerítés, a hatalom azon igyekezete, hogy a nőket visszaterelje a hagyományos szerepekhez, valamint a szociálpolitikai és ellátórendszeri egyenlőtlenségek mind hozzájárulnak ahhoz a nyomasztó helyzethez, amelyben a magyar nők élnek, és amelyek erőteljesen korlátozzák lehetőségeiket.

A relatív jövedelmi szegénységben élők között a nők aránya kiemelkedően magas, míg a mélyszegénységben élők többsége férfi. Bár a két csoport között nem tapasztalható drámai eltérés, vannak olyan kockázati tényezők, amelyek különösen a nők elszegényedéséhez hozzájárulnak, és ezek nem feltétlenül tükröződnek a KSH statisztikáiban - mondta Bolonyai Blanka, a Nők Egymásért Mozgalom tagja és az ELTE Szociológia Doktori Iskolájának doktorandusza. "Ezek közé tartozik például a láthatatlan munka, amelyet a nők sokkal nagyobb arányban végeznek, miközben az értékét gyakran figyelmen kívül hagyják. Hasonló a helyzet a foglalkoztatási szegregációval és a rózsaszín galléros pozíciókkal, amelyek jellemzően alacsony bérrel járnak."

Szabó Zsuzsa, az Üdvhadsereg szociális munkása szerint

Nem csupán választás kérdése, hogy a nők gyakran bizonyos területekbe szorulnak, hanem sokkal inkább a társadalmi struktúrák és a hagyományos elvárások eredménye.

például a szociális szférába vagy alulfizetett kereskedelmi pozíciókba. "A hatalom tesz úgy, mintha soft skillekkel születnénk, és azért dolgoznánk ilyen munkakörökben. Pedig valójában történetileg konstruált, hogy nem megbecsült készségek birtokában keresünk nagyon kevés pénzt."

A kapitalizmus dinamikus válságai különösen éles hatással vannak a nőkre, hiszen a legutóbbi időszakban, 2020 és 2022 között, a női munkavállalók körében tapasztalható elbocsátások szembetűnőek voltak. Ezen események következményeként sok nő kényszerült arra, hogy otthon maradjon, amely a házimunka terheinek növekedéséhez vezetett, így a munkaerőpiaci helyzetük is gyengült. Különösen az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő nők kerültek nehéz helyzetbe, mivel ők sokkal inkább ki vannak téve az adósságcsapdáknak. A neoliberális rendszer pedig nemcsak hogy nem enyhíti ezeket az egyenlőtlenségeket, hanem a családi adótartozások révén még inkább fenntartja azokat. A helyzet súlyosbodik az állami szociális politika hiányosságai miatt, hiszen az állam visszahúzódása a szociális ellátás területéről tovább rontja a nők helyzetét – figyelmeztet Bolonyai Blanka.

A hatalom válsághelyzetekben, ahogyan az a magyar hagyományokban is megfigyelhető, igyekszik visszaterelni a nőket a konyha világába.

"Fűzte hozzá Péter Anna Nada, a kultúrantropológus és az EMMA prevenciós aktivistája. 'A '90-es évek eseményei, a privatizáció következményei, és nem utolsósorban a gyes 1967-es bevezetése mind összefüggnek azzal, hogy a munkaerőpiac már nem tudta mindenki számára biztosítani a megfelelő helyet. Ha a szociálpolitikai intézkedéseket és a COVID, valamint az ukrán háború utáni válsághelyzetekre jellemző diskurzusokat vizsgáljuk, egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a nőket a gondoskodási feladatok és a háztartási munka világába próbálják visszaszorítani.' A patriarchális rendszer a nőket gyakran tartalékos erőként kezeli, és minél kiszolgáltatottabb egy nő, annál inkább alávetetté válik a társadalmi 'irányításnak'."

Péter Anna Nada véleménye szerint a családpolitikai irányvonal egyértelműen a középosztályra irányítja a figyelmet, míg a hátrányosabb helyzetűeket elhanyagolja. "Egy olyan alsóbb osztálybeli anya, aki nem rendelkezik munkaviszonnyal – ami nagy valószínűséggel feketemunka formájában valósul meg –, havonta mindössze 28 500 forintot kap a gyermeke után, a családi pótlékkal együtt. Ha egyedül neveli a gyermekét, akkor a családi pótlék ezer forinttal nő" – hívta fel a figyelmet. "Az egyedülálló anyák sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve a szegénység terén, hiszen ők egyedül viselik a gondoskodás terheit, fenntartják a háztartást és az egzisztenciát. A jelenlegi piaci viszonyok között ez szinte lehetetlen, hacsak nincs olyan szociális támogatásuk, amely segít például az albérlet költségeinek fedezésében. Az anyaotthonok telítettek, sok esetben féléves vagy akár éves várólistákra is számítani kell. Emellett valószínű, hogy a családok átmeneti otthonaiból is kiszorulhatnak, mivel ott a „teljes” családok, azaz a hagyományos anya-apa-gyerek felállás élvez prioritást."

Egy középosztálybeli nő számára, aki a szülés előtt rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal, kétségtelenül kedvezőbb a helyzete, hiszen a gyed keretében a fizetése 70%-át képes megkapni két éven át. "Ha valaki magasabb jövedelemmel bír, mondjuk nettó 4-500 ezer forinttal, akkor ez a támogatás elegendő ahhoz, hogy biztosítani tudja gyermekének a megélhetést. Viszont 28 500 forintból ez szinte lehetetlen. Ennek ellenére sokan még mindig azt a tévhitet tartják, hogy a szegénységben élők azért vállalnak gyermeket, hogy saját maguknak biztosítsanak anyagi forrást."

A kormány emellett az egyéb szociális támogatásokat is folyamatosan szűkíti, ami miatt létrejön egy leszakadó társadalmi réteg - mutatott rá Péter Anna Nada, hozzátéve, hogy még az akár magasabb státuszú nők is kerülhetnek nagyon nehéz helyzetbe, és nekik is több az esélyük az elszegényedésre a saját társadalmi osztályukban lévő férfiakhoz képest.

A családbarátnak nevezett politika mellett elképesztőek a lakásárak, ami súlyosan diszkriminatív főként a kisgyerekes nőkkel szemben. Most már középosztálybeliként is nagyon nehéz lakhatáshoz jutni - hozott be egy másik aspektust Gegő Virág, az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa.

A köztudatban elterjedt nézet, hogy a hajléktalanság főként a férfiakat sújtja. Azonban külföldi kutatások már évek óta foglalkoznak a rejtett hajléktalanság jelenségével, amely különösen a társadalom peremén élő nők esetében figyelemre méltó. Ez a probléma sokszor rejtve marad, holott a nők helyzete a hajléktalanság világában is megérdemli a figyelmet és a megértést.

A hajléktalan nők gyakran a legvégsőkig küzdenek a helyzetükkel, mielőtt segítséget kérnének az ellátórendszertől. Hajlamosak elviselni a legnagyobb veszélyeket és kiszolgáltatottságot, inkább maradnak kint a külvilágban, míg végül elkerülhetetlenné válik, hogy belépjenek egy hajléktalanszállóra.

„Az egyediség kulcsa a figyelem” – emelte ki Szabó Zsuzsa, hozzátéve, hogy az ellátórendszerben sokan küzdenek a katasztrofális hitelfelvétel és az eladósodás következményeivel. A hajléktalan női létet továbbá számos más tényező is bonyolítja, mint például az etnikai hovatartozás, valamint az interperszonális traumákra való nagyfokú kitettség, amely erőszakot és szexuális abúzust is magában foglal.

Péter Anna Nada szerint az államilag működtetett szociális ellátórendszer sem képes arra, hogy felszámolja a társadalmi egyenlőtlenségeket, még akkor is, ha a hajléktalanellátásról beszélünk. A nők szempontjából a gyermekvédelmi rendszerben sem jobb a helyzet. "Ott szintén újratermelődik az a szexista attitűd, amit az állam folyamatosan propagál és a beszédmódjában konstruál. A szociális munkásnak szinte kizárólag az anyával van kapcsolata, rajta kérik számon a gyerek ellátásával, oktatási helyzetével járó feladatokat, a háztartás vezetését.

A férfiak gyakran úgy tűnik, hogy valahogy kívül rekednek ezekből a helyzetekből, mintha mindig is háttérbe szorulnának.

A bántalmazó kapcsolatok kapcsán sokszor az anya vállára hárul a felelősség, mintha csak rajta múlna, hogy mikor lép ki ebből a helyzetből. "Miért nem teszi meg?" – merül fel a kérdés, de ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a férfiak szerepét is, akik szintén felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért – hangsúlyozta Péter Anna Nada. A bántalmazás áldozatai között gyakran csak nőket látunk, akik gyermekeikkel együtt menekülnek, amit Végh Manci szociológus, a NANE prevenciós aktivistája is megerősít. "Ha megvizsgáljuk a védett házak lakóit vagy a krízisambulanciák látogatóit, egyértelművé válik, hogy a nőknek teljes életüket fel kell adniuk – munkájukat, szociális kapcsolataikat –, hogy biztonságot találjanak. Kérdés sem merül fel, hogy a bántalmazó esetleg terápián vegyen részt, vagy elhagyja a közös otthont."