Az elbocsátott apáca és diákja között különleges kötelék alakult ki, amelyet egy közös tetoválás is jelképezett. A kapcsolatuk mélysége és intimitása odáig terjedt, hogy az apáca egy éjszakára a diákja ágyába is befeküdt.
A meghallgatottak vallomásai alapján egyértelművé vált, hogy a nővér cselekedetei komoly botrányt idéztek elő. Ennek következtében a bizottság azt javasolta, hogy indítsák el a nővér megszentelt életből való elbocsátásának folyamatát - áll a Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát által kiadott közleményben. A nyilatkozat a Balatonfüredi Szent Benedek Iskolában végzett egyházi vizsgálatról és az iskola gyermekvédelmi gyakorlatáról tájékoztat.
Az apátság, valamint a Nyolc Boldogság Közössége, ahová az apáca tartozik, külön-külön hivatalos nyilatkozatokat tettek közzé a nyilvánosság számára. Ezt követően megjelent a Válasz Online cikke, amely egyrészt dicsérően ír az egyházi intézkedésekről, másrészt pedig olyan részleteket oszt meg, amelyek nem találhatók meg a katolikus közleményekben.
A lap beszámolója szerint a végzett nyomozás és a szülők tanúvallomásai alapján "valószínűtlen, hogy közvetlen szexuális bűncselekmény történt", ugyanakkor az apáca számos olyan tevékenységet folytathatott az iskolai környezetben, amelyek nem csupán az egyházi előírásokat, hanem a világi jogszabályokat is megsérthetik.
"A fiúval való kapcsolata tanár-diák-viszonyból érzelmi függőségbe csapott át; édességet vitt neki a szünetekben, simogatta, puszilgatta az udvaron, közös tetoválásuk is lett, illetve többször felfeküdt szerzetesi ruhában a fiú ágyába, hogy így olvasgassanak" - írja a Válasz.
Az ügyben a Nyolc Boldogság Közösség női ágának legmagasabb rangú nemzetközi vezetője lépett közbe, és a vizsgálat eredményei alapján kezdeményezte az érintett nővér egyházi elbocsátását. A közösség kifejezte hajlandóságát az együttműködésre a hatóságokkal, miközben a magyarországi elöljáró felvette a kapcsolatot a rendőrséggel a feljelentés megtétele érdekében. Kiderült azonban, hogy néhány nappal korábban már érkezett egy névtelen bejelentés a rendőrséghez - áll a főapát hivatalos közleményében.
A közösség soraiban található H. Róbert atya, akit a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye illetékesei függesztettek fel gyermekbántalmazás vádjával. Azonban a rend szeptemberi hivatalos nyilatkozata szerint az általa elkövetett abúzusok nem az ő felügyeletük alatt zajlottak. A francia eredetű Nyolc Boldogság alapítója és számos vezetője 2010 környékén kizárásra került a közösségből, miután kiskorúakkal szembeni visszaéléseket tapasztaltak. Ezt követően a Vatikán irányítása alatt újra kellett struktúrálni az egész nemzetközi egyesületet.
A Válasz információi szerint már elindultak a tanúkihallgatások, mivel az apáca komoly gyanúba keveredett kiskorúak veszélyeztetése miatt. Két esetben a zaklatás gyanúja is felmerül, emellett jelek utalnak arra, hogy hatalommal való visszaélés, verbális és lelki erőszak, valamint toxikus légkör kialakításának gyakorlata is jelen lehetett.
A főapát nyilatkozata messze túlmutat a szokványos kereteken, és újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a katolikus egyház egyes vezetői más megközelítéssel kezdtek el beszélni az abúzusokkal kapcsolatban. Érdemes átfogóan megismerkedni a tartalommal, de most csupán a legfontosabb részletet emelném ki:
Szívből jövő bocsánatkérésünkkel szeretnénk kifejezni, mennyire sajnáljuk a bántó viselkedésünket. Teljes mértékben vállaljuk a felelősséget tetteinkért, és mélyen megértjük, hogy a másik fél fájdalmát elismerni szükséges. Készen állunk arra, hogy támogassuk őt a gyógyulás útján, és bármilyen módon segíthessünk a továbblépésben.
A visszaélések kérdése mindig elkerülhetetlenül magával hozza a felelősség problematikáját. Az elkövető, aki saját egyházi pozíciójával és tekintélyével visszaél, kétségtelenül felelős tetteiért. De a felelősség nem áll meg nála: az intézmény, a közösség és annak vezetői is sorra kerülnek, ha nem hallják meg a figyelmeztető jeleket, vagy nem látják azokat. Továbbá, a felettes egyházi szerv is felelősséggel tartozik, ha nem fordít kellő figyelmet a visszaélések megelőzésére és felszámolására. E hármas felelősség következményeit nemcsak el kell ismernünk, hanem aktívan foglalkoznunk is kell velük: levonni a szükséges tanulságokat, és olyan intézkedéseket hozni, amelyek biztosítják, hogy a bántalmazás és visszaélés soha többé ne legyen jelen a közösségünkben.
