Amikor a szüret még valódi ünnep volt – Fényképek egy őszi napon az egri szőlőhegy varázslatos világában, 76 évvel ezelőtt.

Ennek kapcsán felidéztük, hogy érdemes lenne kicsit elmerülni a Fortepan képeiben, és valóban rábukkantunk néhány igazi kincse meg a múltból, 76 évvel ezelőttről. A fényképek tükrében világosan megmutatkozik, hogy hetven esztendővel ezelőtt a szüret nem csupán mezőgazdasági tevékenység volt, hanem az év egyik legfontosabb közösségi eseménye is. A mai gépesített világban nehéz elképzelni, milyen lassú, de annál örömtelibb volt a szőlőszüret a múlt század közepén, tele nevetéssel és együttműködéssel.

A szőlőszüret idején a munka még a hagyományos módszerek szerint zajlott, ahol a férfiak és nők hajnalban, szürkületben indultak a dűlőkre. Vállukon puttony vagy nagy fonott kosár himbálódzott, készen a szőlőfürtök begyűjtésére. A fürtöket gondosan levágták késsel vagy metszőollóval, majd a puttonyokba gyűjtött szőlőt a kádakhoz és szekerekhez szállították. Az idősebb generáció még élénken emlékezett arra, hogyan terelték a lovas szekereket a szőlőhegyeken, míg a traktorok lassan, de biztosan kezdték átvenni a régi, jól bevált szállítóeszközök szerepét.

A szüret varázsa mindenkit magával ragadott; a családtagokon túl rokonok, szomszédok, sőt, néha még a távolabbi falvakból érkező barátok is csatlakoztak a munkához. Nem volt ritka, hogy a szőlőültetvények között vidám nóták születtek, a fiatalok kacagása betöltötte a levegőt, míg a gyerekek a sorok között bújkálva felfedezték a legédesebb szőlőszemeket. A szüret végén pedig egy közös ebéd keretében ünnepelték meg a fáradozásaikat: a bográcsban ínycsiklandó pörkölt rotyogott, friss kenyér és savanyúság pompázott az asztalon, miközben a naplemente aranysárga fénye megvilágította a szőlőhegyet.

Íme néhány fotó, érdemes megnézni: