A világsajtó figyelme elképesztő módon összpontosult Krasznahorkai László Nobel-díjának bejelentésére.

Krasznahorkai László humorosan és ellentmondást nem tűrően utasítja el a tekintélyelvűséget, és nem csupán Magyarországon. Az általa elmesélt apokalipszisek a mindennapokban játszódnak - mutat rá Lothar Müller irodalomtudós a Süddeutsche Zeitungban.

A díjat olyan személynek ítélik oda, akinek alkotásai a kozmopolita értékeket és hagyományokat tükrözik. Ezeket az értékeket éppen az orbáni állam igyekszik háttérbe szorítani, legyen szó múzeumokról, színházakról, könyvtárakról, sőt, még az iskolák tanterveiről is.

A mester, Esterházyval és Nádassal együtt jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a világirodalom térképén kiemelkedő helyet foglaljon el. Írásaik sokkal mélyebben rezonálnak az emberi tapasztalatokkal, mint amit a politikai atlaszok képesek megjeleníteni. A frissen kitüntetett Nobel-díjas sosem feledkezett meg a magyar vidékről, amely gyökereit adja. Munkássága azt mutatja, hogy nem hajlandó átengedni a hazai kulturális örökséget a jelenlegi politikai hatalomnak. Így a stockholmi döntés nem csupán a művészet elismerése, hanem egyértelmű politikai állásfoglalás is a magyar kultúrpolitikai nacionalizmus ellen.