A tudósok is tanácstalanul állnak: ezek a múmiák még mindig életre kelnek.

A múmiák említésekor sokan poros, zárt szarkofágokban fekvő holttestekre asszociálnak, akik mozdulatlanul várják a végső nyugvást. Azonban a világ néhány leghíresebb múmiája olyan meglepő jelenségeket produkál, amelyek még a legképzettebb kutatókat is sokkolják: időről időre megmozdulnak. Itt nem filmes effektekről van szó, hanem valós, dokumentált esetekről, amelyek során múzeumi kamerák és a személyzet tagjai is szemtanúi voltak ennek a rejtélyes jelenségnek.

Mozgó múmiára gondolva elsőként A Múmia című film élő-halottja jut eszünkbe, és bár ezúttal nem életre kelt holttestekről van szó, a valóságban is előfordul, hogy egy-egy mumifikált tetem megmozdul. Az egyik legismertebb ilyen eset az angliai Manchester Múzeumban történt, ahol egy ókori egyiptomi szobormúmia - pontosabban egy balzsamozott tetem - több nap alatt lassan, magától elfordult egy vitrinen belül, miközben a környezetében semmi sem mozdult meg. Hasonló rejtélyes mozgásokról számoltak be Olaszországban, a híres Rosalia Lombardo esetében is. A spanyolnáthában 1920-ban elhunyt olasz kislány holttestén néha úgy tűnik, mintha kinyílnának a szemek. Bár egyes tudósok a levegő páratartalmára és a fényviszonyokra hivatkoznak magyarázatként, sokan máig nem tudják biztosan, mi okozza ezeket a furcsa aktivitásokat - és hogy valóban puszta véletlenről, vagy valami többről van-e szó. Nézzük meg közelebbről ezeket az múmiákkal kapcsolatos rejtélyes eseteket!

Múmiák, amelyek a mai napig életre kelnek.

A manchesteri "mozgó múmia": Neb-Senu szoborának titkai A manchesteri múzeumban található Neb-Senu szobor nem csupán egy egyszerű műtárgy; ez a rejtélyes alkotás egy olyan történetet hordoz magában, amely a távoli ókori Egyiptom világába repít minket. A szobor különlegessége abban rejlik, hogy az évezredek során különös legendák és hiedelmek övezték. Neb-Senu, akinek neve "Aki az életet adja" jelentéssel bír, egyiptomi pap volt, aki a halál utáni élet titkait kutatta. A szobor, amely a múmia mozgásának illúzióját kelti, valósággal megeleveníti a régmúltat, és felveti a kérdést: hogyan képes egy egyszerű kőszobor ilyen hatással lenni a nézőire? A művészeti kidolgozás és a technikai megoldások lenyűgözőek, hiszen a szobor olyan részletezéssel bír, hogy szinte életre kel. A kutatók és régészek azóta is próbálják megfejteni, milyen eszközökkel és módszerekkel készíthették el ezt az elképesztő alkotást. A Neb-Senu szobor tehát nemcsak a történelem, hanem a művészet és a tudomány határvonalán egyaránt áll. Mindenki, aki a manchesteri múzeum falai között jár, egy darabja a múlt titkos világának kapujába léphet be, és talán egy kicsit megértheti, miért is élt tovább ez a "mozgó múmia" az évszázadok során.

Az egyik legismertebb és legrejtélyesebb eset a Manchesteri Múzeumban zajlott le, ahol egy 4000 éves egyiptomi szobor, Neb-Senu néven ismert, elképesztő jelenséget produkált. Egy felvétel tanúsága szerint a szobor napközben, szinte észrevétlenül, 180 fokot fordult a tengelye körül, mindezt zárt vitrinben, magától. A múzeumi személyzet kezdetben viccnek vagy esetleges vibrációnak tudta be a különös mozgást, de a tudósok számára is rejtély maradt a dolog. A szobor alatt lévő üvegfelület tökéletesen sima volt, rezgéseket nem észleltek, és huzat sem érhette a teret. A felvétel a mai napig elérhető, és valóban, a szobor láthatóan mozog, ezzel számos kérdést vetve fel a tudományos közösségben.

A cappuccino titokzatos múmiái - nyitott szemekkel "figyelnek" ránk?

A szicíliai Palermo városában található Capuchin katakombák igazán különleges helyszínnek számítanak: itt közel 8000 természetes úton mumifikálódott test nyugszik. Közülük a legismertebb Rosalia Lombardo, egy kétéves kislány, aki 1920-ban hunyt el, és akit a világ egyik legszebb múmiájaként tartanak számon. Különösen érdekes, hogy egyes látogatók és kutatók megfigyelései szerint a kislány szeme néha kinyílik. Fotókon és videókon is észlelhető, hogy a szemhéja nem teljesen zárt, és néha úgy tűnik, mintha résnyire felpattanna – ezt sokáig paranormális jelenségnek tartották. Jelenlegi álláspont szerint azonban valószínűleg egy optikai illúzióról van szó, amit a beáramló fény és a test elhelyezkedése idéz elő, de a nyugtalanító érzés, amit ez kelt, továbbra is megmarad.