A természet csodás kalendáriuma (DCLXXV.)
(...) Emlékezzetek a bölcső mellett meghalt anyákra,
Viszontláthatta volna a vőlegényét, akit négy évvel ezelőtt elveszített.
Eugen Jebeleanu "Hirosima mosolya" című művéből az "Ének az ismeretlen halottak emlékezetére" verset Franyó Zoltán ültette át magyarra. Az átirat kifejezi a háború borzalmait és az ismeretlen áldozatok iránti tiszteletet, mély érzéseket hozva felszínre az emlékezés fontosságáról. A vers nyelvezete gazdag és erőteljes, amely a fájdalom és a remény kettősségét tükrözi. Franyó Zoltán munkája révén a költemény elérte a magyar olvasók szívét, és emlékeztet minket arra, hogy a múlt tragédiái sosem felejthetők el.
Messze még augusztus első dekádja, s oly közel - 80 évnyire - a japáni atomkatasztrófa. Mi indokolhatná más, mint az, hogy ily verssel tarsolyoztam e heti sétánkra, mint a támadás Irán atomlétesítményei ellen? Hiszen nagy tétje van annak, hogy atomfegyver ne legyen... sehol! De más oka van választásomnak.
36 évvel Hirosima után, 1981-ben jelent meg Oláh Anna első dolgozata, A diák honnan tudná?, a TETT 17. számában. A cikket e kérdéssel fejezi be:
Honnan is tudná meg a mai XI. osztályos a sugárbetegség szimptómáit, következményeit, ha a tankönyvek csak a kiegészítő leckékben szólnak erről, és megtanítását a tanterv a tanár belátására bízza?
(A '80-as években az anyaországiak figyelmét nem kerülte el a Bukarestben megjelenő A HÉT tudományos ismeretterjesztő melléklete. Gánti Tibor lapjában, a Természet Világa 1981. decemberi számában a Folyóiratok rovata dicsérte a TETT Atomkor számát: (...) szilárd, pontos és érthető ismeretekkel kell eloszlatnunk az újraszülető téveszméket. Szép adalék ehhez Oláh Anna: A diák honnan tudná? s Máthé Márta: Előítéletek, mítoszok, szimbólumok c. írása (...) Az 1981-82-es tanévtől a Marosvásárhelyi 14. Sz. Ált. Iskolában tanítottam, s kollégaként kezébe tudtam adni a Természet Világa őt is méltató írását.)
Fizikatanárnő barátom igazán sokoldalú, hiszen mindenféle izgalmas témával foglalkozik. Nemrégiben egy különleges sátorozó pionírexpedíciót szervezett a gyönyörű Sóvidékre, ahol a kis felfedezők sóval és természetes növényi anyagokkal kísérleteztek. A gyerekek igazi tudósokká váltak, miközben saját "felfedezéseiket" tették: fogpasztát, szappant és tartósítószert állítottak elő, miközben szórakoztak és tanultak a környezetről.
A tanév egy különleges eseménnyel indult: egy kéthetes mezőgazdasági gyakorlattal. Az egyik szeptemberi napon a bándi szőlősben szüreteltünk, és éppen akkor osztotta meg velem egy barátom a felfedezését: a Teleki Téka kincsespolcain rábukkant Bolyai Farkas peregrinációs könyvecskéjére. Már a cím is megvolt: „Tanár Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi”. Ráadásul úgy tűnik, hogy Domokos Géza tervezi a kiadását a Kriterion kiadónál.
A könyv 15 év késlekedéssel, 1996-ban debütált Magyarországon. A bemutatóra a budai várban található Litea Könyvesboltban került sor, ahol az akkori Baár-Madas diákjai, köztük fiam, Zsolt, izgalmasan olvasták fel a leveleket.
Az idő múlásának határvonalát átlépve, visszarepültem a múltba. 1990-ben, amikor Magyarországra költöztünk, Berekfürdő varázslatos tájain barangoltam. Akkoriban fizikusként dolgoztam a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Karcagi Kutatóintézetében, ahol a fitotron kezelése adta a mindennapjaim izgalmát.
A Bolyai-kutatás iránti elkötelezettsége soha nem lankadt. Sőt, a '90-es évek elején egy Bolyai-kutató diáksereg létrehozására tett kísérletet. E cél érdekében szervezte meg a Bolyai-táborokat, ahol a fiatalok találkozhattak és együttmélyedhettek a tudomány rejtelmeibe. Az első tábor helyszínének felkutatásához Horváth Gyula komédiás, akit a névjegykártyája is erről tanúskodott, társul szegődött. A Pusztamarót fölötti, medvehagymával borított domboldalak között egykori úttörőtáborok nyomait kutattuk fel. Végül a Velence-fürdői diákkemping lett a rendezvény helyszíne, ahol csonka-magyarországi, erdélyi és felvidéki diákok gyűltek össze; a legfiatalabb táborozónk, Júlia lányom éppen csak elkezdte az iskolát. A program során olyan neves előadók csatlakoztak hozzánk, mint Kiss Elemér matematikus, Vári Attila író, és Farkas Bertalan űrhajós. Anna unokaöccse, Zárug Péter Farkas, aki politológusként tevékenykedett, itt tett vallomást a radikális jobboldali politika mellett, később pedig együttműködött Oláh Annával, több tudománytörténeti cikket is publikálva közösen.
Oláh Anna, a Bolyai Pedagógiai Alapítvány lelke, a Baár-Madas Református Gimnázium után a budapesti IX. kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola falai között találkoztunk újra tanártársakként, ahol fizika és számítástechnika tantárgyakat oktatott. Végül programozó oktatóként búcsúzott el a Károli Gáspár Református Egyetem színeiben.
Állandóan nevelt és oktatott, elkötelezett pedagógusként számos diák életére hatott. Sokoldalúságát jól példázza, hogy a 1996-os Természet Világa VI. Természet-tudomány diákpályázaton elnyerte a Simonyi Károly által alapított Kultúra egysége különdíj II. díját. E díjat a Baár-Madas Református Gimnázium diákjainak Áprily Lajos természettudományos műveltségét bemutató, "Csodáltalak ezer szemmel, ezerszemű szerelemmel" című munkájához nyújtott irányításával érdemelte ki.
Bolyai-kutatóként számos figyelemre méltó művet és könyvet alkotott, amelyek témái annyira sokrétűek, hogy még csak felsorolni is kihívást jelent. Mindezt úgy tette, hogy figyelmét a matematikai szakterületek határain túlra irányította, elkerülve a jól ismert neveket, mint Weszely Tibor, Kiss Elemér vagy Oláh-Gál Róbert. Kutatásai során mélyen belemerült Farkas oktatási módszereibe, a kemencetana rejtelmeibe, a gyümölcskertészet, borászat és erdészeti munkák világába, de foglalkozott a folyószabályozás, az orvoslás, valamint a csecsemőgondozás tudományával is. Tanulmányozta a lencséket és a szemgyógyászatot, valamint a hangtani, képrögzítési és műszaki eszméket; továbbá János elméletét a magyar gyökszavakról. Mindezek a kutatások nemcsak a matematika határait feszegették, hanem széles spektrumot öleltek fel, gazdagítva ezzel a tudományos diskurzust.
Együttműködésben Gazda István tudománytörténésszel készült el az „Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas” című publikációgyűjtemény. A kötetben a 100 cikk közül 19-et Oláh Anna jegyez, aki főmunkatársként járult hozzá a kiadványhoz, de szerényen háttérbe húzódik. A 2003-ban megjelent könyv az Akadémiai Kiadó nívódíját érdemelte ki, elismerve ezzel a benne található értékes tudományos munkát.
Sokan csupán a Dániel-kályhák szakértőjeként ismerik.
Ám az ő kitartásának eredménye, hogy Bolyai János Appendix munkapéldánya saját javításaival a szellemi világörökségbe eddig felvett magyar értékek közt a Magyarország szellemi értékei 4. helyére sorolta.
Az Appendix átdolgozott verzióját Bolyai János apjának juttatta el, míg egy másik példányt levél formájában Bécsbe, János főherceghez küldött. Ez a kézirat jelenleg az MTA Könyvtára Kézirattárának Bolyai-gyűjteményében őrzik. Oláh Anna ezen munkáját a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Aranyfokozatával ismerték el.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor még a UNESCO-döntés előtt, tele lelkesedéssel mesélte el, hogyan fedezte fel a postai küldeményen lévő lyukak titkát, és miként tudta így meghatározni a küldés pontos évét.
A kötet végén, több helyen (körülbelül egy centiméterenként) apró szúrásnyomok figyelhetők meg, amelyek több oldalon is áthatoltak. Ez arra utalhat, hogy az 1831-es kolerajárvány idején a könyvet postai küldeményként füstöléssel fertőtlenítették, így biztosítva a benne rejlő információk védelmét.
Ezen a példányon található az a kifejezés, amely Kiss Lajos geológus öcsém mottójává vált:
"Nyilvánvalóan soha nem a szerző hibája, ha adott esetben az ítélet erről hamis és lebecsülő csupán azért, mert az érintettek nem kellően mesterei hivatásuknak..."
Ezeket a sorokat Bolyai János valószínűleg akkor vetette papírra, amikor értesült arról, hogy munkájáról szakmai véleményt kértek Gustav Adolf Greisingertől, a bécsi Hadmérnöki Akadémia matematikaprofesszorától. Greisinger írásos válaszában nem adott határozott állásfoglalást az Appendixben szereplő elméletek értékét illetően.
Ez az idézet olvasható az Oláh Annától származó Bolyai János-portré alatt, amely a Szentendrei Református Gimnázium Bolyaiak természettudományos előadói amfiteátrumának falát díszíti.
Sok éven keresztül az iskola Tentamen-gáláján, ahol a diákok tudományos munkáit mutatták be, ő is részt vett mint dolgozatbíráló és előadó.
A Bolyaiak név egy különleges emléket állít a két Bolyai előtt, tisztelegve munkásságuk előtt. Az avatón Gazda István mellett jelen volt Staar Gyula, a Természet Világa főszerkesztője, valamint Kálmán Attila matematikatanár és tanügyi államtitkár is. Kálmán Attila doktori dolgozatát a Nemeuklideszi geometriák elemei címmel írta és védte meg, melynek bírálójául Weszely Tibor szolgált.
A Bolyaiak terem falán megtalálható az apa portréja, amely alatt Kozma Béla, a Bolyai Farkas Középiskola első igazgatója által írt könyv, a Bolyai Farkas aforizmáit összegyűjtő "Fűzetlen orientál gyöngyök" egyik emlékezetes idézete olvasható:
"A végtelen Isten előtt én olyan parányi vagyok, mint te, és te éppen olyan hatalmas vagy, mint én."
Alattuk további két okiratmásolat található. Az egyik a világörökségi listán nyilvántartott Appendix példányának oklevelének replikája. A másik pedig egy hitelesítő dokumentum, amely a pónyikalmafa genetikai származását igazolja.
Oláh Anna tevékenységét a következőképpen írhatjuk le:
Bolyai Farkas végrendeletében egy különleges kívánságot fogalmazott meg: egy pónyikalmafát szeretett volna a fejfájára. Kutatásaim során, amelyeket a Bolyai-örökség köré építettem, büszkén mondhatom, hogy jelentős előrelépést tettem. A Kárpát-medencében az eredeti almafáról metszett oltványok felhasználásával több mint 70 helyszínen ültettem el pónyikalmafákat, egészen Aknaszlatinától Zentáig terjedően.
A Szentendrei Református Gimnázium gyönyörű kertjében ma egy különleges pónyikalmafa bontogatja ágain a leveleit.
2012-től kezdődően, egészen egy évtizeden át, ő volt az Erdélyi Helikon-estek vetített képes előadásaink megálmodója és irányítója.
Az utóbbi három évben visszavonult berekfürdői magányába...
Nemrégiben értesültem róla, hogy tovább kezdte új útját. A marosvásárhelyi református temetőben egy pónyikalmafa-csemete fogja árnyékolni a sírját, emlékeztetve mindannyiunkat az élet körforgására.
Fent az egekben van egy Bolyai-felhő, végső helyét ott foglalta el barátnőm, a Bolyai-kutató.
