Austerlitznél a székelyek bátor helytállásának emlékére rendeztek meg egy különleges megemlékezést. A résztvevők tisztelegtek a hősies tettek előtt, amelyeket a székelyek a történelem viharaiban tanúsítottak. Az esemény során felidézték a múlt dicsőséges

1805. december elsejének estéjén, a fagyos levegőben két őrjáratozó székely huszár Austerlitz közelében haladt el. A francia táborhoz közel érve, váratlanul rátaláltak Napóleonra. A lehetőség adva volt: le is lőhették volna a francia császárt, ám a huszárok, talán a haza iránti lojalitásuk vagy a sors iránti tisztelet miatt, nem húzták meg a ravaszt. Ezzel a döntéssel Napóleon életben maradt, és másnap diadalmaskodott a csatában. A történelem így íródott tovább, de mi lett volna, ha a székelyek másképp döntenek? Az események kimenetele gyökeresen megváltozhatott volna, és a világ egészen más irányt vehetett volna.

Az iskolában tanítják ugyan a napóleoni háborúk korát, hogy hol győzött és hol veszített csatákat a korzikai ügyvéd fiából császárrá lett hadvezér, de a tananyag nem tér ki arra, hogy több ezer székely is harcolt ezekben az ütközetekben. Így volt ez Austerlitznél is, a három császár csatájaként emlegetett összecsapásban, ahol az I. Napóleon császár által vezetett francia haderő az I. Sándor orosz cár és I. Ferenc osztrák császár és magyar király egyesített seregével nézett szembe.