Futaki Attila, a Marvelnél is ismert művész, legújabb alkotásában egy izgalmas Petőfi-képregény-adaptációval jelentkezik.
Futaki Attila egyik utolsó, befejezetlen műve, Petőfi Sándor Az apostol című alkotásának képregény-adaptációja került bemutatásra május 6-án az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. A Képes Krónikák Kiadó által megjelentetett, művészi precizitással létrehozott, nagyméretű albumban találkozhatunk olyan hiányos panelek soraival, amelyekhez nem készült el a grafika. Itt Kántor Mihály forgatókönyvíró, aki az alkotótárs is, szövegei elevenítik meg a történetet.
Az este és a kötet egyaránt egy különleges kísérlet a hiányosságok pótlására. Ez a hiány, amely Futaki Attila 1984 és 2024 közötti távozásával keletkezett, nem csupán a kötet látomásos illusztrációin keresztül válik nyilvánvalóvá, hanem az üres képhelyeken is, amelyek lehetőséget adnak az olvasóknak arra, hogy részt vegyenek abban a lehetetlen küldetésben, amelyet Attila nem tudott befejezni. Az est résztvevői, köztük Kántor Mihály forgatókönyvíró, Mészáros János, a Képes Krónikák Kiadó szerkesztője, Németh "Levi" Levente, a kötet alkotó munkatársa, valamint Bérczes László rendező és az Ördögkatlan Fesztivál társigazgatója, mindannyian vállalkoztak arra, hogy színesítik a történetet és kiegészítik az üres helyeket. Eközben a színpad mögötti monitoron Farkas Lajos, aki a háttérben rajzolt, a beszélgetés végére számítógépen megalkotta Futaki Attila portréját, így a rajz eszközével idézte meg a hiányát, és teremtett újra egy darabot az alkotásából.
A könyv megalkotásának folyamata, valamint az azt körülvevő befejezhetetlenség fogalma gazdag szimbolikus elemekkel volt átszőve. Különös jelentőséggel bírt, hogy 2023, a Petőfi-bicentenárium éve, a PIM épületében indult el az a közös eszmecsere, amelynek célja Az apostol képregényes feldolgozása volt. E találkozások nem csupán a mű születését, hanem annak sokszínű értelmezését is hivatottak elősegíteni.
Bérczes László, saját szavai szerint, "nem tud mit kezdeni a képregénnyel". Fiatal korában csupán a Rejtő-képregények vonzották, ám éppen e kívülálló nézőpontjának köszönhetően izgalmasan tudta irányítani a diskurzust. Amikor arra a kérdésre terelte a szót, hogy miért nem találhatóak szövegek a képeken, tehát miért társítják az írást a vizuális elemekkel, kiderült, hogy Futakit nem az zavarta, hogy a saját művét "kitakarja" a szöveg. Kántor Mihály elmondása szerint már a kreatív folyamat kezdetén hangsúlyozta, hogy Petőfi szövege rendkívül fontos, és méltatlan lenne, ha azt szövegbuborékba zárnák. Azt javasolta, hogy távolítsák el a szöveget a képből, így tiszteletben tarthatják az elbeszélő költeményt; azaz a képeket a szavak mellé helyezve akarta megadni a kellő tiszteletet Petőfi művének.
Bérczes László véleménye szerint a kultúra olyan folyamat, amely mint egy szoros lánc, összeköti az embereket, lehetőséget teremtve számunkra, hogy átadjuk egymásnak tudásunkat és tapasztalatainkat. E láncolatot azonban történelmi események vagy más körülmények könnyedén megszakíthatják. Ilyenkor egy apró gesztus vagy egy kreatív hozzájárulás képes lehet megakadályozni a folyamat megszűnését. Kiemelte, hogy a magyar kultúra is egy ilyen élő láncolat, amelybe mindannyian belekapaszkodhatunk. A könyvek megjelenését pedig nem csupán gesztusként, hanem sokkal inkább a múlt folytatásaként és újjászületésként kell felfognunk, nem csupán egy tragikusan fiatalon eltávozott alkotóra való emlékezésként, hanem mint a kulturális örökség megújításának lehetőségét.
A Marvelnél is publikáló Futaki Attila által megkezdett művet az eredeti forgatókönyv alapján fejezte be Cserkuti Dávid, Haragos Péter, Farkas Lajos, Németh Gyula, Levi, Szabó Csaba és Terebesi Gyula. Kántor Mihály forgatókönyvíró mesélt a képregény születéséről, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum falai között kezdődött. Bár nem tudta pontosan megmondani, hogy az ötlet kié volt - Demeter Szilárdé vagy Futakié - úgy véli, hogy az igazság valahol a két alkotó között húzódik. Amikor előálltak az ötlettel, Kántor éppen a magyar rocktörténeti képregény körüli gondolatokkal foglalkozott, és meglepődött, amikor Futaki és Demeter arról kezdtek értekezni, hogy Az apostol című műből érdemes lenne képregényt alkotni. Akkoriban még nem olvasta a művet, de amint hazaért, azonnal bepótolta, és igent mondott. Ekkor Bérczes közbeszólt: "De mire is mondtál igent?"
Kántor elárulta: a feladata az volt, hogy a Petőfi által megírt cselekményt oldalakra és panelekre bontsa, azaz iránytűt adjon a rajzolónak, úgy, hogy a mű minden alkotóeleme megmaradjon. Így a grafikus olyan művet alkosson, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy a következő oldalra lapozzon. Hozzátette, hogy nem volt nehéz dolga, mert maga az eredeti mű olvastatja magát.
Mészáros János értelmezésében ez az állandóan változó és dinamikus együttműködés olyan, mintha két filmrendező közösen dolgozna egy alkotáson, miközben mindkettőjüknek a saját elképzelése is fut a fejében. Az egyik képes szavakkal megformálni a jeleneteket, míg a másik ecsettel és vászonnal kelti életre az elképzeléseket, lépésről lépésre, mozdulatról mozdulatra, árnyékról árnyékra. Mi magunk is egy árnyékról árnyékra villanó film főszereplői vagyunk, ám az elbeszélő költemény kezdete is rendkívül filmszerűen bontakozik ki:
Persze amíg olyan alkotások születnek, mint Az apostol, addig biztos, hogy van födél a világ fölött, és van, ami megvédjen a sötétséggel szemben.
