A leopárdfókák különleges dallamai a víz mélyén | National Geographic
A leopárdfóka énekének vizsgálata során a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a fóka dallamai leginkább az emberi mondókákra és gyerekdalokra emlékeztetnek.
Az Új-Dél-Walesi Egyetem számolt be arról az új, a Scientific Reports folyóiratban ismertetett kutatásról, amelyben először vizsgálták meg a leopárdfókák víz alatti énekét. Az antarktiszi vizekben honos leopárdfókát leginkább abból a szempontból ismerjük, hogy egy könyörtelen élőhely könyörtelen ragadozója. Most azonban egy egészen új oldaláról ismerhetjük meg: különösen a hímek igen sok időt töltenek énekléssel.
A leopárdfóka egyedülálló csúcsragadozó, aki a tenger jégén találja meg pihenőhelyét, ami életmódjának elengedhetetlen része. Októbertől január elejéig, ami a déli féltekén a tavasz kezdetét jelenti, különleges feladatot teljesít: a Déli-óceán víz alatti énekesmadaraivá alakul át, így hozzájárulva a tenger élővilágának gazdagságához.
Akár napi 13 órán keresztül is tarthat az az rituálé, amelynek során a magányos hím két percre lemerül a víz mélyére, előadja énekét, majd feljön a felszínre 2 percre - és ezt ismétli egész nap. Ez megy az egész szaporodási időszakban, hosszú időn át. Ha ilyenkor az ember egy víz alatti mikrofont leenged, biztos, hogy meghallja e ragadozók énekét.
A dalaik nem véletlenszerűek, hanem öt fő hangból épülnek fel, amelyek sorrendje és mintázata a lényeges. A dalok stilizáltak, és a kutatók szerint ennek az az oka, hogy így igazán nagy távolságokból is meghallhatók. A nőstények egy évben alig 4-5 napon át tüzelnek, csak ekkor fogamzóképesek.
Ugyan egy keveset maguk is énekelnek, ők inkább a hímek dalainak célközönsége. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a fülemüle tojók hazaérkezvén a telelésből már a territóriumban éneklő hímeket hallgatják repülés közben, úgy a leopárdfóka nőstények is a saját birodalmukból hangosan éneklő hímeket figyelik.
A kutatók 26 hím leopárdfóka énekét vizsgálták meg, összehasonlítva azokat bálnák, delfinek, majmok éneklésével, valamint különféle emberi zenei irányzatokkal, a barokk zenétől egészen a Beatles dalokig. Az elemzések alapján kiderült, hogy a fókaénekek leginkább a gyerekdalok és mondókák jellemzőire hasonlítanak. Ezek a gyerekdalok egyszerűek, ismétlődőek és könnyen megjegyezhetők, és a kutatók hasonló mintázatokat fedeztek fel a leopárdfókák éneklésében is. Habár a fókaénekek nem olyan komplexek, mint az emberi zene, mégis megfigyelhető bennük egyfajta belső rend és struktúra.
Maguk a dalok nagyon hasonlóak, de az egyes hímek eltérő sorrendben adják elő őket, így egyedivé válik az ének, és az egyes hímeket meg lehet így különböztetni egymástól. Ugyanabból az öt hangból állítják elő egyedi, csak rájuk jellemző dalukat, amikre akár úgy is tekinthetünk, hogy az az adott állat neve. Szemben az egészen egyedi hangú emberrel, a leopárdfókák hangja ugyanolyan tónusú, ugyanolyan hangmagasságú, így kizárólag a sorrendiséggel tudnak elkülönülni társaiktól.
