A Kassai-féle hídépítés titka abban rejlik, hogy a Kuruc.info képes szebbé varázsolni a mindennapjainkat.
Az időzítés igazán figyelemre méltó. Szinte pontosan egy év telt el azóta, hogy Kassai Lajos lovasíjász híres mondatai a turulról, árpádsávos zászlókról, kultúráról és politikáról felkavarták a közéleti vizeket Puzsér és FAM Apu műsorában. A vitát nem csupán Kassai megnyilatkozásai gerjesztették, hanem az általam adott formabontó válasz is, amely annyira hatásos volt, hogy Puzsér a műsor következő részében hangosan felolvasta az egész írásomat, míg engem éles kritikával illett - gondolom, ezt is a "normális párbeszéd fontosságának" szellemében tette, amiről a Kassai interjúban is beszélt. Kassai azóta is folytatta hídépítő tevékenységét, s ennek gyümölcsét egy majdnem egyórás beszélgetés formájában élvezhettük Megyeri Jonatán rabbival a Neshama TV csatornán. Ez a YouTube-felület zsidó gyökerekkel rendelkezik, de politikai kérdésekkel nem igazán foglalkozik. Szeretném leszögezni, hogy nem kívánok önkényesen kiragadni részleteket a videóból, így mindent az egész beszélgetés fényében írok le. A nézők számára szembetűnő, hogy a beszélgetés stílusa és hangulata merőben eltért a tavalyi Puzsér-féle esetektől. Kassai láthatóan tanult az előző tapasztalatokból, kerülte a sarkos megnyilatkozásokat, így a diskurzus nyugodtabb keretek között zajlott, cserébe nem lett olyan "ütős", ami valójában egyik fél célja sem volt. Bár Kassai bölcselkedései továbbra is helyet kaptak a beszélgetésben, ezekről később fogok szólni. Ami lényegében megfigyelhető, az egy barátság kialakulása Kassai és Megyeri között, amelyről nyilvánosan is beszélnek. A kapcsolatuk mélyebb és összetettebb, mint ahogy azt a videóban sugallják. Azonban a tartalom mögött sokkal több van, mint ami a felületen látszik – egyfajta kölcsönös érdeklődés a két világ között. A beszélgetés során Kassai Lajos szinte kisdiákként, lelkesen osztotta meg álmait és vágyait, miközben Megyeri rabbi csak néha fűzött hozzá kiegészítő gondolatokat. Szó esett hazaszeretetről és a nemzetről, de konkrétumok nélkül, ami a diskurzus könnyed, baráti jellegét tükrözte. A beszélgetés közepén az az érzésem támadt, hogy Kassai nem csupán a nemzet jövőjéről beszél, hanem saját elképzeléseit vetíti ki a közösségre, a múltat pedig egyfajta nosztalgikus szűrőn keresztül értelmezi újra. Az elhazudott rendszerváltásból például Lezsák-féle "lakiteleki sátorozást" varázsol, amely állítólag összehozta a nemzetet, miközben a holokausztot "ki nem beszélt tragédiaként" említi. Ha egyetlen mondatban összegezni szeretném Kassai nézőpontját, talán a legmegfelelőbb az általa említett két malomkő metafora: "Ennek a nemzetnek két malomköve van, ami őrli ezt a nemzetet." Itt a kérdés az, hogy Kassai mennyire érti a nemzeti identitás komplexitását, és hogyan viszonyul a különböző közösségekhez. A beszélgetés során Megyeri Jonatán is bemutatott némi ellentmondást, hiszen egyes kijelentései a szélsőséges kapcsolatok iránti büszkeségét hangoztatták, míg másokban már az antiszemitizmus elítélésére helyezte a hangsúlyt. Ezen a ponton úgy tűnik, hogy a diskurzus logikája néha megbicsaklik. Végül, ha már a számomra legérdekesebb részhez érkeztünk, hadd meséljek el egy régi viccet Kohnról és Grünről, amely a helyzet komikusságát tükrözi. A vicc lényege, hogy míg a zsidó sajtó folyamatosan temeti a közösséget, az antiszemita sajtóban minden rendben van. Ebből a szempontból Kassai és Megyeri barátsága is értelmet nyer, hiszen a Kuruc.info és hasonló médiumok talán valóban egyfajta elégedettséget nyújtanak számukra. Úgy tűnik, hogy a diskurzus sokkal mélyebb és bonyolultabb annál, mint ahogy azt a felszínen látjuk, és bármennyire is szeretném lezárni a gondolatmenetet, mindig újabb kérdések merülnek fel.
