A diagnózisra való várakozás jelentős feszültséget válthat ki – figyelmeztet a WEBBeteg.

A diagnózisra való várakozás kifejezetten megterhelő élmény lehet, különösen, ha a háttérben súlyosabb betegség gyanúja is felmerül. Amíg nem derül fény arra, mi okozza a tüneteket, addig az ember elméjét folyamatosan foglalkoztatja a bizonytalanság, ami óriási pszichés terhet ró rá, és jelentős stresszforrássá válhat.

Amerikai kutatók új megállapításai szerint a diagnózisra várakozás időszaka a páciensek szorongásának és stresszének intenzívebbé válásával jár, mint amikor már tudomásuk van súlyos betegségükről. A bostoni Harvard Egyetem kutatói, dr. Elvira Lang irányítása alatt, egy kis léptékű tanulmány során 214 olyan nő pszichológiai állapotát elemezték, akik különböző beavatkozásokra vártak. Az eredmények azt mutatják, hogy a bizonytalanság és a várakozás okozta feszültség jelentősen befolyásolja a páciensek mentális jólétét.

A vizsgálat keretében 112 nő esetében biopsziát terveztek, hogy meghatározzák az emlőikben fellelt csomók jellegét. A résztvevők közül 102 nő már diagnosztizált betegséggel várta a kezelést; közülük 42-en májrák miatt voltak kemoterápiás kezelésre várakozók, míg 60 nő méhmióma miatt állt orvosi beavatkozás előtt. A diagnózisra váró nők szorongási szintje egy 160-as skálán átlagosan 48 pontot ért el, míg a másik csoportban ez a szám csupán 26 és 24 pont között mozgott. A stressz szintjét mérő, 40-ig terjedő skálán a biopsziára váró páciensek átlagos értéke 18 volt, míg a másik csoport tagjainál 16, illetve 15 pont körül alakult.

A vizsgálati alanyok körében megfigyelhető, hogy az emlőbiopsziára való várakozás okozta a legjelentősebb stressz szintet, és a résztvevők közül sokan depresszív tünetekkel is küzdöttek.

A bizonytalanságban töltött időszak a páciens és a hozzátartozói számára egyaránt megterhelő. A vizsgálatok eredményére várva - miközben a beteg tehetetlennek érzi magát - a legszörnyűbb rémképek jelenhetnek meg előtte, a legrosszabbtól tarthat. Ezek az elképzelések azonban az esetek többségében rosszabbak, mint a valóság.

A diagnózis birtokában már lehetőség van a betegség megismerésére, kezelésére, vagyis a beteg maga is aktívan részese lehet a folyamatnak, összpontosíthat a gyógyulására, a várakozás ideje alatt azonban bizonytalanság kínozza.

Rendkívül fontos lenne, hogy az orvosokat és az egészségügyi személyzetet megfelelően felkészítsék, képezzék arra, hogyan kommunikáljanak a betegekkel ebben a nehéz és frusztráló helyzetben úgy, hogy a feszültségük csökkenjen és gondolataikat egy reálisabb irányba tereljék - emeli ki dr. Elvira Lang.

A várakozás időszakában a beteg számára hasznos lehet, ha tudatosan eltereli a figyelmét. Ezt segítheti például a mindfulness gyakorlása, valamint különféle relaxációs technikák, légzőgyakorlatok alkalmazása. Emellett a természetben eltöltött idő, túrázás vagy bármilyen tevékenység, ami számára örömet és kikapcsolódást nyújt, szintén nagy segítséget jelenthet a stressz csökkentésében és a mentális jólét megőrzésében.