### 5 Rejtett Ok, Ami Miatt Elriasztod Magad Mellől Mindenkit 1. **Félelem a Megbántástól** Ha túlságosan aggódsz amiatt, hogy mások mit gondolnak rólad, könnyen visszahúzódhatsz. A félelem a megbántástól vagy a kritikától megnehezíti, hogy nyitott

Lehet, hogy zárkózott személyiségnek tartod magad, de ha vágyakozol arra, hogy másokkal kapcsolatot teremts, és ez eddig valahogy mindig elkerült, akkor ez a cikk éppen neked készült.

A zárkózottság mögött sokszor komplex önvédelmi mechanizmusok rejtőznek, amelyek nem csupán a viselkedésedben, hanem a testbeszédedben is kifejeződnek. Ha gyerekkorod óta érzed a kapcsolódás iránti vágyat, ám közben félelem is társul hozzá, ez nem csupán egy belső állapot, hanem egyfajta üzenet is a külvilág felé.

Az intimitástól való félelem nem azt jelzi, hogy ne vágynál másokra. Sőt, éppen ellenkezőleg: vágyakozol a kapcsolatokra, de valami titkos gátat emel közötted és a másik között. Ez a félelem gyakran a tudatalattiban gyökerezik, és nem csupán a fizikai közelségre vonatkozik; sokkal inkább arról van szó, hogy valaki igazán és mélyen megértsen, meglásson – és a gondolat, hogy elutasíthat, megakadályozza, hogy teljesen megnyílj.

A lezárt kapcsolatok sokszor nem tűnnek el a lelkünkből. A tudatalattink mélyén megőrizzük a veszteségeket és a fájdalmat, ami gátat szabhat az új kapcsolatok kialakulásának. A múltbeli élmények védelmi mechanizmussá alakulnak: „Ha senkit nem engedek közel, akkor elkerülöm az újabb csalódást.”

Sokan azért riadnak meg, amikor valaki közeledik hozzájuk, mert nem tudják elhinni, hogy valóban szerethetőek. A belső kritikus hang elhiteti velük, hogy biztosan "félreértésből" vannak jelen az életükben mások - és ez a bizonytalanság gyakran az egész kapcsolatot aláássa.

A testünk szavak nélkül is kifejezheti, mit érzünk. Még ha nem is hangzik el, hogy nem bízol másokban, a testtartásod, a szem elkerülése és az érintés elutasítása mind-mind árulkodó jelek. A "nonverbális kiszivárgás" fogalma arra utal, amikor a belső érzéseid, akár akaratlanul is, megjelennek a testbeszédedben, és ezzel sokkal többet elárulnak rólad, mint amit szavakkal kifejeznél.

Gyakran ott vagy mellettem testileg, de a lelked messze jár. Ritkán osztod meg velem, mi foglalkoztat, és a kérdéseid sosem mélyülnek el. Mindig úgy tűnik, hogy éppen elfoglalt vagy, amikor valaki közelíteni próbál. Ez az érzelmi távolságtartás talán a tudatalattidban gyökerezik, mint egyfajta védekezési mechanizmus. A másik fél sokszor azt érzi, hogy hiába szeretne közel kerülni hozzád, valami mindig közé áll.

Ezek a minták nem végzetesek, és nem is személyiséged hibái - hanem olyan védelmi mechanizmusok, amelyeket valószínűleg hosszú idő alatt, fájdalmas tapasztalatok hatására alakítottál ki. Ha most felismered őket, az már önmagában óriási lépés, mert azt jelentheti, hogy van ráhatásod, képes vagy változtatni. Nem kell egyik napról a másikra teljesen megnyílnod vagy más személyiséggé változnod. Elég, ha tudatosabban figyelsz magadra, észreveszed, amikor visszahúzódsz, vagy amikor egy gesztusod a másik távol tartására irányul. A kapcsolódás ott kezdődhet, hogy mered vállalni magad úgy, ahogyan vagy, és hogy megengeded másoknak, hogy közel kerüljenek hozzád. A valódi közelség nem abból fakad, hogy soha nem félsz - hanem abból, hogy a félelmeiddel együtt is mersz kapcsolódni.